A Coca-Cola lekaparja a plakátait, Toroczkai kólát löttyint a betonra, a sajtóban és a közösségi médiában mindenki nyilatkozgat a családvédelemről, meg a buzikról. Virágkorát élik az alternatív megállapítások: az a nő, aki élvezi az anális szexet, annak meleg lesz a gyermeke, az a nő, aki teherbe esett a nemierőszak után, az tulajdonképpen élvezte, a Föld újra lapos, a védőoltás autizmust okoz, remélem a lobotómiáig nem jutunk el, újra.

Az utóbbi 50-80 évben az emberi tudomány és kooperáció eljutott odáig, hogy konkrét tudományágak összedolgoznak, megismertük valamennyire az emberi genómot, az öröklődést, a testben lezajló biokémiai folyamatokat, a ráható szociokultúrális, pszichológiai, környezeti hatásokat, ismerjük különböző emberi kultúrák, antropológiai csoportok történetét, de még mindig nincs konkrét magyarázat arra, hogy miért van homoszexualitás, annyit tudunk, hogy mindig is volt, s a nem heteronormatív emberek száma kb 10-15% között mozgott konstans, a Kinsey-skála szerint pedig még a heteroszexuális embereknek is van valamennyi kilengése, érdeklődése a saját neme iránt.

Minden rettegés ellenére 1950-ben 2,5 millárdan voltunk, 2019-ben pedig többen, mint 7 milliárdan. Csak szimplán statisztikai alapon többen vagyunk, mindannyian. Az, hogy nőtt az emberi populáció IQ szintje, általános műveltség része lett az írás és olvasás, s nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy 10 évenként háborút vívjunk egy-egy uralkodó nevében, az olyan szociokulturális változásokat hozott, hogy (sok egyéb dolog mellet) a buzik is merik magukat felvállalni és láthatóvá tenni. Mert mondjuk már nem jár érte halál, sokk-terápia, börtön.

Ha az embereket tényleg a család, a gyermekek, a házasság védelme érdekelné, akkor nem a buzikat, a nőket, a férfiakat, a szingliket, a gazdagokat, a szegényeket, más nemzetiségieket ekéznék, nem gyerekre adna hitelt az állam, nem az abortuszon vagy a gumihúzásról vitatkoznánk, hanem intézményesítetten segítenének a családtervezést: mediátor segítene a különböző álláspontok összeegyeztetését, segíteni felmérni, hogy mindez milyen kötelezettségekkel jár mindkét szülő részéről, érzelmi, anyagi, fiziológiai; mi ténylegesen a helyes döntés az adott két ember esetében, milyen lehetőségeik lesznek, hogyan tud az állam segíteni, hogyan lehet ezeket igénybe venni, segíteni nekik helyes nevelési módszereket alkalmazni.

Apropó, manapság divat azt mondogatni, hogy azért ilyen problémásak a mai gyerekek, mert "liberálisan" nevelik őket, mindent szabad, bezzeg egy-egy atyai pofon sokat segítene. Mindezt egy olyan országban, ahol a társadalom 80%-a helyesnek tartja a gyerek fizikai büntetését, és az országos átlag napi 7 perc érdemi törődés. Ismétlem: ÁTLAG HÉT PERC NAPONTA.

Ebből adódóan nem az a kérdés, hogy a szülő elverheti-e a gyerekét, hanem azt kellene tisztába rakni a fejekben, hogy ha törik, ha szakad, az legyen az utolsó eszköz, amihez hozzányúl. Még azok a szülők is, akiknek konkrétan sikerült a gyermekét megölnie, halálra éheztetnie, stb, úgy érzi, hogy ő csak jót akart, helyesen cselekedett. A gyerek kiprovokálta!

Én nem gondolom azt, hogy a mai szülők feltétlenül igénytelenek, hanyagok lennének, inkább gondolom azt, hogy sok esetben elmutyizott fizetésekből és túlórákból meg váltott műszakokban dolgoznak, hogy egyről a kettőre jussanak, rengeteg konfliktust és saját igényüket a szőnyeg alá söpörve, az esetek többségében borzasztó mintákat hozva otthonról. Rengetegen nem tudnak mit kezdeni a vágyaikkal és a félelmeikkel, miközben éjjel-nappal reklámok bombázzák a primer ösztöneikent, hogy milyen az igazi élet, az igazi férfi test, az igazi női test, az igazi élmény, az igazi szex, az igazi ajándék, az igazi szépség, az igazi boldogság, az igazi család, az igazi esküvő, az igazi kapcsolat, az igazi kikapcsolódás, az igazi szórakozás, csak pénz kell hozzá és máris a tiéd, le ne maradj!!! Ez az igazi családgyilkos, immáron 30 éve.

A korlátozott szeretetnyelv (adok neked édességet meg drága telefont) a szeretetnyelv hiánya (az érdemeidet, kepességeidet elismerni, támogatni nem tudom, de kritizálni bármikor), a szülők közötti elégtelen konfliktus kezelés, vagy éppenséggel az, amikor a szülők és a családtagjaik a gyereket próbálják felhasználni egymás ellen. Ezek azok a dolgok, amik a családi otthont mindenki számára elviselhetetlen börtönné változtatják. Nem Steiner Kristóf, nem Conchita Wurst, s nem a Budapest Pride fogja örökre és visszavonhatatlanul megmérgezni a gyerekek lelkét, megakadályozva őket a kiegyensúlyozott fejlődésben.

Ezek a problémák még a tanult tisztességes, keresztény családokban is felütik a fejét, ez nem is intelligencia kérdése, hanem érzelmi intelligenciájé, ami juhu, fejleszthető. Csak ehhez magunkba kell nézni, magunkat kell kritikusan megfigyelni, el kell ismerni, hogy baj van, segítséget kell tudni kérni és adni. Nem csak az áldozatoknak, az elkövetőknek is. Erre nem lehet politikai tőkét alapozni. Az embereknek több szeretetre és megértésre van szüksége egymástól, egymásnak, nem pedig arra, hogy egymást versenyezve kiabáljuk túl, hogy még az utcán sem fogom meg a párom kezét, nehogy már a buzik is megtehessék.

A WHO előre jelzései szerint 10-20 éven belül leszámolunk a rákkal (már aki meg tudja majd magának engedni a gyógyítást) a legnagyobb népbetegség pedig a különböző mentálhigiénés problémák lesznek. Nem azért kell megtanulnunk egymás iránt toleranciával, szeretettel, tisztelettel, nagylelkűen viseltetni, hogy szegény buzik ne akadjanak sirva, ha csúnyán néznek rájuk. Ez nem csak a család együttélésének alapja, hanem az emberiességé is.

Nyakunkon az ipar 4.0, a szakértők piaci buborékokra figyelmeztetnek, itt a klímaváltozás, a technológia pedig olyan ütemű gyors fejlődése, amivel már nehéz nem csak az oktatásnak lépést tartania, hanem az átlagember kognitív képességeit is felül fogja múlni. A jövő generációira úgy tűnik egy olyan világ fog várni, ahol eddig nem tapasztalt verseny lesz az elérhető erőforrásokért, szociokultúrális juttatásokért és élhető életterekért. Nekik talán még fontosabb döntéseket kell majd hozniuk egymással és a hogyan továbbal kapcsolatban, vélt és valós tulajdonságaik és privilégiumaik mentén. Most kell megtanulnuk és megtanítani egymást nemet mondani a gyűlöletre, a félelemkeltésre, populizmusra és kisstílűségre.

Ez az én utam mondogatom magamnak minden reggel. Véletlenül vettem észre a szombati Times magazin extra mellékletét, de azóta is hálás vagyok a sorsnak érte, mert tele van fantasztikus ötletekkel.

Egy teljes oldalt szenteltek arra az esetre, ha lenne egy lukas éved a nagy élettervek beizzítása előtt, s nem tudsz nemet mondani a világ hívó szavára.

1. Önkénteskedés külföldön 

Nem egy cég és szervezet szakosodott arra, hogy önkénteseket toborozzon exkluzív és kevésbé exkluzív országokba megfizethető áron. Ilyen pl a Voluntary Services Overseas  (vsointernational.org), akik programokat ajánlanak Afrikában, Ázsiában, s Latin Amerikában. Az utazási költségeket megtérítik az idődért és munkádért cserébe, de elvárják tőled, hogy segíts legalább  £800 összekalapolni. Ez szószerint adomány gyűjtés, tavaly egy kolléganőm ezt csinálta, ő Afrikába ment utána, azért kellett kalapolnia, hogy egyáltalán felfogja mit jelent a szegénység és a rászorultság. A projektek között fiatalkorúak megsegítése, startupok beindítása és egészség megőrző programok, információk terjesztése a cél.

2. Földműves munkák Új-Zélandon

Hatalmas biznisz Új-Zélandon és egyre több biofarm kezd működésbe az ország egész területén. Van egy dedikált honlap, amely összehozza a farmtulajdonosakat jövendőbeli dolgozókkal: wwoof.co.nz  (Willing Workers on Organic Farms). Nincs fizetés, de napi 4-6 óra munkáért cserébe adnak szállást és ellátást. Illetve tanítanak is, biogazdálkodást, borkészítést, igazi kovászoskenyér készítést. Ha megvan a pénz és  a vízum, egy igazi hátizsákos kaland a földi paradicsomban.

3. Aranyifjak tengerpartja 

Országtól függően akár  £30-ot is kereshetsz óránként szörfoktatóként, ehhez elég 10 hétre elvonulni Marokkóba vagy Dél-Afrika tengerpartjaira és letenni az oktatói és vizimentő vizsgát. Oké, a költségek nagyjából  £4500+ -ra rúgnak a tickettoridegroup.com szervezésében, de ha nekem meglenne a kellő vázizomzatom hozzá, tuti ott szelném a hullámokat.

4. Hajózás a világ körül 

Óceánjáró, folyami hajók, talán nem kell bemutatni, sok helyen toboroznak, Magyarországon is vannak erre specializálódott irodák. Lehet a Brexit élesedése után ezzel folytatom.

5. Ültess fát Kanadában

Tree-planter.com által szervezett munka Kanadában, kemény meló és a vízumot is magad intézed, de a szorgos zöldkezek akár napi  £96-ot is kereshetnek. Ha Berlin végképp nem múlik ki belőlem, használom a jó öreg kapáljunk egy nagyot módszert én is.

6. Hostel Hostess bárhol 

Workaway.info olyan állásokat ajánl világszerte, ahol egy kis besegítésért cserébe akár szállást és ételt is kaphatsz. Takarítástól kezdve túravezetésen keresztül bármit. Egy  jó nyaralás nem csak az úszómedence mellett töltött drága óráktól lehet maradandó.

7. Házi-sitter 

Oké, ha padló suvickolása nem pálya, akkor vigyázz a házra és a cicára, housecarers.com erre biztosít platformot, oké  £38.5 az éves tagsági díj, de ez is egy lehetőség, amivel érdemes lehet foglalkozni.

8. Téli szezonális munkák síparadicsomokban 

SeasonWorkers.com a hütték világába ad lehetőséget bekerülni, hostess, szakács, síoktató, a fizetés magyar szemmel csábító, plusz kapsz  szállást, ételt, síbérletet. Van ahol csak képesíett embereket keresnek, van ahol elég hogy lelkes vagy és betanítanak.

* A tartalmat a Times magazinból fordítottam, nem fizetett hirdetés. Googlizással még több hasonló munkák, cégek, oldalak érhetőek el.

Múlthéten felmondtam, amiből annyi lett, h dolgozhatok otthonról áprilistól és projektek szerint leszek fizetve, pedig azt hittem ki fognak rúgni. 
Beszéltem osztályfőnökömmel is, h mi módja van az évhalasztásnak, ő jelentőség teljesen csak annyit  mondott ne halasszak, próbáljam befejezni megszakítás nélkül. Annyit még hozzá tett, h ha szeretném vizsgázhatok előbb és kezdhetem később a jövő évi tanévet, csak tudjanak rólam.

Elég sok minden közre játszott a döntésben, a képzés átszerveződésének híre, a bizonytalanság, s egy fantasztikus kirándulás a János-hegyen.

S újra meg kellett kérdeznem magamtól, hogy mitől is félek. 
Félek az anyagi bizonytalanságtól. Félek, hogy a fél életemet ülve fogom eltölteni. Félek, hogy olyan dolgokra nem jut időm, ami igazán fontos. Félek, hogy önmegvalósítás helyett belerohadok a dolgokba.

Nem tetszett ez a sok, tudatomba beékelődött félsz. Szóval benyújtottam a felmondásomat, és elővettem azokat a terveket, érzéseket, amik még Angliában fogalmazódtak meg bennem. Visszatérek a testedzéshez, rajzolok és már jelentkeztem még egy intenzív rajztanfolyamra Paksi Évánál, és leteszem végre azt a kurva jogsit is >.>, hétvégenként pedig kirándulás, mászással-csúszással. A sulis gyakorlatra pedig nem fél emberként akarok bejárni, hanem testben-lélekben ott lenni és el akarom sajátítani gyakorlati technikákat.

Az anyagi résszel meg az lesz, hogy ki megyek Angliába újra a nyári szünet alatt, legrosszabb esetben 900.000 forintot fog jelenteni, legjobb esetben pedig 1,5M forintot, ez pont elég arra a jelenlegi tartalékaim mellett, hogy harmadik tanévet, ami áprilisig tart, kihúzzam a legrosszabb esetben is.

Ha mindezen túl vagyunk, Berlinnel úgy véljük, h akkor pont el kéne húznunk Indonéziába vagy Thaiföldre egy hónapra, ha napfény illetve a tengerben való lubickolás nem is karcsúsítja majd a derekunkat, egy egzotikus hasmenés biztos jó hatással lesz a testsúlyunkra :).

Röpke másfél hónap és mehetek haza.
A döntés meghozása nagy dilemma volt. Az eredeti terv május eleje volt, de közbe jött pár dolog. Például a kollégénőm felmondott, a szülők pedig úgy érezték akkor itt az ideje, hogy velem keménykedjenek és rámutattak a szerződésünk azon pontjára, amit ők úgy értelmeztek, hogy a gondozóknak maximum 2 órányi szabadidőt kell biztosítani és szeretnék, ha ezentúl így dolgoznánk. Én pedig felhívtam a figyelmüket arra, hogy a szerződés az úgy szól, hogy “legalább két óra szabadidőt kell biztosítani, amit lehetőség szerint nem a gondozott ingatlanában töltünk el”. Így egy kicsit mégis másként hangzik az egész, viszonylag tök normálisan megvitattuk, hogy nem lófrálunk egész nap az utcán, de két óra arra elég, hogy elszaladok vásárolni és rohanok vissza. És megmondtam, hogy ilyen viszonyok között, tulajdonképpen létszükséglet, hogy meglegyen az a tudat, hogy ha akarok másnap kimehetek és nyugodtan megnézhetek egy filmet, vagy fényképezhetek, vagy kimehetek egyet a kínai negyedbe, mert imádom a helyet. Persze megállapodtunk, hogy ők rugalmasak, megértik, stb., de mégis megszűnt a másnapi nyugalom, eltűnt a szabadság gondolata. 
Ilyenkor az ember szó szerint átmegy állatba, kicentizi a jogait, a területét és merd azt megsérteni akár egy milliméterrel is, s máris támad.
Ez történt karácsonykor, nem volt biztosítva a két órányi pihenő időnk, se a normális váltónapok, mert ugye nagy családi esemény, díszbe vágva feszengtünk mindketten a gondozott mellett, s még a saját ételedet sem főzheted meg... és még pár egyéb és ehhez hasonló dolog, ami triviálisnak tűnhet, de én ettől egy hétig igen frusztrált és depressziós voltam, s minden este úgy mentem aludni, hogy pazar részletekkel ecsetelve fogalmaztam meg a felmondó levelemet fogcsíkorgatva mielőtt elaludtam volna.
Aztán valahogy csak legyőztem ez az undurító érzést, de közben megint történt 1-2 dolog, aminek a részleteivel senkit nem untatnék, a lényeg az lett, hogy egyszerűen azt vettem észre magamon, hogy ha teljesen lelohasztom magamat az edzőteremben, még akkor is tudok apró dolgokon egyik pillanatról a másikra idegbeteg lenni. Szóval arra jutottam, hogy pénzt az ember bármikor tud keresni, idegrendszere viszont csak egy van. 
Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor itt keressek munkát, vagy otthon. Másfél hónapja olyan rémálmaim vannak, hogy vagy az apámmal veszek össze üvöltözve, hogy még mindig egy szakma nélküli hülye vagyok, vagy éppen valaki más olt szénné emiatt. Így számomra elég egyértelmű lett, hogy igen nagy szüksége van az önbecsülésemnek arra, hogy tovább tanuljak. Azonnal.
A választott szakma pedig a fogtechnika, amit itt egyszerűen nem tudok magamnak megengedni, s az otthoni képzés is a legrosszabb esetben 2 millió forintba fog kerülni, amit az itt összegyűjtött pénzből viszont ki tudok majd fizetni. Természetesen a biztonság kedvéért megnéztem, a fogtechnikus még mindig rajta van az új-zélandi bevándorlási hivatal “keresett” kategóriájában.

9 hónap “szobafogság” után meg igen csak természetes szükséglet, hogy saját albérletet szeretnék, ahova senki más magánélete nem vándorol be, csak az enyém.

- Kisboltban ne vásárolj, ha nem látsz árcímkéket és feltűnően túristáskodsz, mert aztán fizethetsz egy ásványvízért meg egy chipsért 20 NIS-t

Aki Izraelbe megy, valószínűleg a Ben Gurion reptéren fog landolni, s alighogy megcsodálhatta a modern reptér gigantikus méreteit, máris azon kapja magát, hogy szigorú szemek faggatnak intim kapcsolataidról, úticélodról, származásodról és a végén már legszívesebben egy teljes CV-t nyomnál a securitysek kezébe, csak hagyjanak már távozni. Én legalábbis így éreztem úgy hajnali 4-5 óra tájékán, amikor már a második biztonságiőr kért tőlünk fél órás interjút (T ügynök azt mondta ezzel minket védenek a terroristáktól, én határozottan az ellenkezőjét éreztem).
Viszonylag gyorsabban átjut az ember, ha nem volt előtte arab országokban, s letagadod az összes izraeli ismerősödet és adod az ártatlant.

Ha okos és felkészült túrista vagy, akkor még az utazás előtt váltasz magadnak sékelt, s nem csinálsz úgy ahogy én. Lusta voltam Londonban váltani, Budapesten pedig már nem akartam sok pénzt bukni a dupla átváltáson, szóval maradt a reptér, s az automata röhögve köpte ki a bankkártyámat. Ha T nem lett volna, valószínűleg még mindig ott szerencsétlenkednék a reptéren. Pár órával később felhívott a bank automatája, h tákjékoztasson, lehet ellopták a bankkártyámat és hívjam fel őket. 10 fonttal később sikerült tisztáznom, hogy épp nyaralok és teljesen normális, hogy tegnap reggel Londonban vettem fel pénzt, aztán este Budapesten és most pedig Tel-Avivban szeretném ezt a tevékenységemet folytatni. 

Szóval mire reggel fél hat környékén beértünk a szállodába, enyhén idegbeteg állapotra sikerült leharcolnom magamat, amin az álmosság semmit sem segített, az meg végképp nem, hogy a takarítóbrigád folyamatosan zaklatott minket, hogy féldélben igazán illene már kimennünk és hagyni őket szobát takarítani. T többször próbálta nekik elmagyarázni angolul, hogy nekünk igen létfontosságú lenne, ha nyugodtan kialudhatnánk magunkat, mire a takarítónő idegessen az arcunkba vágta a "Do not Disturb" kártyát. Bocsesz. 

Délutánra sikerült magunkat összekaparni az ágyról, s neki vágtunk Tel-Avivnak. Berlintől kaptam egy izraeli útikönyvet (egyemmeg), ahol Tel-avivval kapcsolatban fel volt tüntetve egy tök izgi "Run the city" program ("T: Jé ez tök jó, csináljuk meg... a korán kelést és a futást leszámítva."), felkerestük a honlapot és az ott felsorolt állomások alapján terveztük meg a kiruccanást. Persze a végére jól eltévedtünk és kiéheztünk. 

Amennyiben újból felkészült és okos túrista akarsz lenni, akkor van nálad térkép. Ha kütyübuzi vagy, mint én, akkor google mapsen bejelölöd az uticéljaidat, mentesz egy screenshot-ot és rárakod a tapizós telefonodra, így nem kell térképet hajtogatnod és a fejedet vakarászni, hogy most épp merre is vagy. Amennyiben ez teljesen kínai volt számodra, akkor a recepciónál van térkép, lehet kérni, ingyen. Természetesen mire erre rájöttem már egyszer eltévedtünk Tel-avivban és Jeruzsálemben is, a térképet a recepciónál pedig kijelentkezéskor vettük észre.Elektromos dolgokhoz adapteres dugaszt megint csak recepciónál lehet kérni (K: Majd kérjünk plugot. T: Milyen plugot? K: Plug-plug-ot. T: Mi? K: Buttplugot!!!!), de végül is, ha elég elszántak vagyunk, egy erős és határozott mozdulattal a magyar dugaszt is bele lehet dugványozni a csatlakozókba.

Természetesen szombaton landoltunk, így a strandokat ("T: Ha a gaybeachen megfogod a kezemet, megöllek!") leszámítva minden teljesen kihalt volt, de így is láttunk szép dolgokat ("T: Mennyé' vissza szobrot nézni!") és találtunk McDonald's-ot ("T: Úristen McDonald's!" aztán valahogy ez összefüggésbe került azzal, hogy nem halunk éhen és a civilizáció egy biztos jele, ha valahol McD van), ahol hatalmasnagy közepes méretű sajtburgert is lehet kérni.

Aztán természetesen sikerült Tel-avivot shabbat után is látnunk. Hatalmas a nyüzsgés, s nagyon világi a város (A Be what you wanna be poszterek is itt voltak végig plakátozva az utcákon), több ház oldalán, erkélyén kilógatva a szivárvány zászlók.
Nagyon sokan bicikliznek, s valószínűleg nem uralkodnak olyan áldatlan közbiztonsági állapotok, mint pl Londonban vagy Budapesten, mert nagyon sok helyen kis vékony lánccal vannak lekötve a bringák a ház kerítése elé (nem a kertfelöli oldalon). Itt nem a városi bicajok a trendszetterek, általában mindenki kis rugósvillás mtb-vel közlekedik.
Az autósok is nagyjából a kresz teljes figyelembe vétele nélkül közlekednek (index? az abszolút luxus), dudálgatnak is, de nincs az az agresszív mentalitás, mint Budapesten. A dudálások és integetések is inkább segítség nyújtás, h ébredjél fel, erre menjél, arra menjél, elengedlek csak haladjunk.

Azt mondják Jeruzsálem messzebb van Tel-avivtól, mint Tel-aviv Jeruzsálemtől. Itt a hanukka gyertya meggyújtásakor láttunk össz-vissz 10 darab ortodox zsidót. Ide általában azok jönnek, akiknek elegük van a nagy vallási felhajtásból és persze az ebből fakadó ellentétekből (arab és muszlim közösségek)... na persze csak az, aki megengedheti magának, mert egy kis garzon lakás ára átszámítva 60 millió forint, s ez tényleg csak egy szerény tétel volt. Az emberek általában barátságosak, angolul szinte mindenki tudott valamilyen szinten. A volt Minerva bárban például vendégek voltunk egy kör Whiskeyre, a pizzás fiú szintiszta kedvességből "Hey Guy!" felkiálltással T-re tukmált egy surimi rudacskát (én persze ezen a jeleneten nagyjából 3 napig röhögtem), a piacon pedig egy kedves fiatalember (Strawberryman) teljesen belelkesedett a kamera láttán és pózba vágta magát, majd negyed órán keresztül kerestünk egy embert, akinek van Facebookja, hogy majd átküldhessem neki. 

Amit szerintem érdemes Tel-avivban megejteni:
- Tengerparti séták és lubickolás a vízben ("T: Ha a sziklák közé úszol és megfulladsz, megöllek!")
- Ben Yehuda, Dizengoff, Rotschield, Allenby "utcák" bejárása, lehetőleg többször, éjjel és nappal is
- Carmel piac!
- Tetszőleges buzibár
- Tel-aviv Museum of Art (ide nem sikerült elmennünk idő hiányában)- Diamond Exchange és környéke

Árak:
- üdítő italok, mérettől és márkától függően 5-10 NIS
- Kismenü, nagymenű mekiben: 35-45 NIS
- "BKV" vonaljegy: ~5-6 NIS
- Return jegy Jeruzsálemig: ~37 NIS
- Reptéri taxi: 190 NIS (mint ebből utólag kiderült: 150 a fix tarifa, aztán fejenként 20 a "poggyász díj", amit természetesen csak a legvégén közölnek veled)
- Hanuka fánk (4db): 10 NIS- Pita (5db): 8 NIS

Jó még tudni:
- a piacokon minden olcsóbb, mint a boltban, szuvenír tárgyakon alkudni is lehet, estefelé pedig már önként mondanak alacsonyabb árakat, csak vigyed.
- Turisztikailag sűrűn látogatott helyen ne vegyél semmit. Főleg ételt ne. Szuvenírt se! Piacon fele annyiért mindent megkapsz, hasmenés rizikója nélkül.
- A katonákat mindenütt illik előre engedni, önként és dalolva. Ha esetleg erről nem tudsz, legalább add nagyon a túristát, bazinagy fényképezőgéppel a kezedben. 
- Katonákat, katonai létesítményeket megint csak nem illik fényképezni, mert kedves, mosolygós katonanénibácsi jön, kezében a félautomatával meg egy tucat élestölténnyel. Ha mégis, megint add nagyon a túristát és mutogass a szemben lévő nem katonai épületre, hogy az azon megcsillanó  délutáni fényjátékot akartad csak megörökíteni és már teszed is el a kamerát. 
- Vegyél-egyél humuszt és pitát, isteniiiiiii.
- Feltűnés nélkül nagyon jól ellehet lenni három héber szó ismeretével: Shalom, Szliha, Toda.
- Kisboltban ne vásárolj, ha nem látsz árcímkéket és feltűnően túristáskodsz, mert aztán fizethetsz egy ásványvízért meg egy chipsért 20 NIS-t.

Bekeményített a VISA, s ma bedőlt egy "virtuális bank", a furcsa az, hogy ilyenekről nem lehet olvasni az indexen, pedig irdatlan mennyiségű pénzekről van szó, világszerte. Valószínűleg az online "kalózvilágnak" ez egy hatalmas érvágás. Két kérdés foglalkoztat, az egyik, hogy mikor lépi meg ugyanezt a MasterCard, illetve ez bedöntheti-e majd online adult content világot?

Nagyvilági lettem, a bankkártya gyűjteményem kiegészült egy újabb plasztik darabbal, amin a Lloyds bank logója virít (vagy inkább üget).

Az ügyintézés, ami egyébiránt roppant egyszerű lett volna, persze hogy nálam tök bonyolultra sikeredett (nagyjából május végén kezdtem neki a bankszámla nyitásnak...), de a lényeg, hogy most már van angol bankszámlám, bankkártyám és így nem kell többé 20 kilónyi aprópénzt tárolnom a fiókomban.
Sikeresen rábeszéltek arra, hogy legyen "Silver Accountom", amiért 3 hónapig kedvezményesen  ~4 GBP-t kell fizetnem, utána pedig  ~8 GBP a havi költsége. Nos, amiért meggyőző volt az 2 dolog:

Kapok 1 társkártyát, amit el tudok küldeni anyáméknak, s 1 egér kattintással rá tudom tölteni a pénzt, amit ők 2 perc múlva felvehetnek bármely ATM-nél, kedvezőbb konverziós költséggel, mintha továbbra is Western Unionoznék.

A második nagyon figyelemre méltó dolog az a havi kamatszámítás:

Csak azért, mert bent tartasz 3000GBP-t kapsz havonta 71GBP-t. A bent tartasz alatt pedig nem azt értik, mint Magyarországon, hogy lekötöd és nem nyúlhatsz hozzá, hanem tartsd azon a szinten és akkor jár, ha nem, akkor a kisebb bónuszt/általános kamatot kapod.

Persze van még ezeregy extrája, ha elvesztem a mobilom, kicserélik egy ugyan olyanra, ha lerobbanok kocsival, ingyen kapok autómentést, gyűjthetem a légi mérföldeket ingyen utazásra, ha külföldön ellopják a pénzem/kártyám kedvezményes gyorskölcsönt kaphatok és egy telefonhívással letilthatom és újra kérhetem az összes kártyámat (nem csak Lloyds, hanem magyar kártyákat is). Persze ezeket valószínűleg soha nem fogom használni (nagyon remélem), de azért meg kell hagyni, figyelemre méltó extrák.

És nem utolsó sorban, ez a ~8 GBP szinte semmi, ahhoz viszonyítva, hogy eddig 15GBP-be került megkapnom a fizetésemet postán, mert nem volt angol bankszámlám.

Olvasgattam a TASZ-t, s istentelenül nagy közfelháborodást keltett ennek a cikknek a megjelenése, ami arról szólt, hogy a gárdisták gyűjtöttek adományokat az árvízkárosultaknak, s ebből a cigány származású családok nem kaphattak. Ez elítélendő, mert:
"Az egyenlő bánásmódról szóló törvény (2003. évi CXXV. törvény) értelmében – egyéb konkrétan felsorolt szervezetek mellett - a pártok az egyenlő bánásmód követelményét általánosságban, minden jogviszonyukban, minden eljárásuk, intézkedésük során kötelesek megtartani. Azzal, hogy az adományozottak köréből kizárják a roma származású károsultakat, közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket. Ezért a TASZ az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul."

A kommentekből jól látni, hogy többeknek kinyílt a bicska a zsebében, amit nevetségesnek találok. Csakis azért, mert ez is amolyan jóféle magyar szokás, hogy csak azt bírja az emberek gyomra, ami nekik kedves. Mégis mit várnak egy jogokkal foglalkozó oldaltól? Illetve, ha egy szervezetnek, pártnak vannak kötelességei, amit elmulaszt, az emberek simán elnéznék, mert tulajdonképpen "nem róluk" van szó, hanem egy épp nem túlzottan népszerű kisebbségről?

Az árvíz nem vicces, a diszkrimináció meg még annyira sem. Mert a "cigány"-t bármikor meglehet változtatni "zsidó", "buzi", "mozgássérült", "értelmi fogyatékos", "szőkekékszemű" és miegyébre.  Ha loptak a gátból vasat, megfogni, rendőrségre, felőlem akár István királyi módszereket is bevezethetnek és vágják le a tolvaj jobb kezét, de ne azért, mert "cigány", hanem azért mert lopott. Ugyan úgy, ahogy a homoszexualitás sem egyenlő a pedofíliával. Tetszik érteni a különbséget?
(Az olyanokat, akik pedig a "jövőt" lopják el előlünk, mint a drága korrupt politikusaink, csúcsvállalatok vezetői, romlott egyházfők és vallási vezetők, a legkegyetlenebb módszerrel csonkítanám meg őket és raknám őket életfogytiglanra egy sötét cellába).

A szociális segélyekről, meg annyit, hogy ott ahol van, biztosra lehet venni, hogy soha nem lesz teljesen igazságos. Először Sziszikeccsék hívták fel a figyelmemet arra, hogy Angliában sem teljesen frankó minden. Illetve jó a rendszer, csak kicsit visszaélnek vele.
Nagyon sokan választják a megélhetésnek azt a módját, hogy 16-18 évesen teherbe esnek, elmennek szoc segélyre, szülnek még 2-3 gyereket, az állam a seggük alá tolja a gyerekek számával megfelelő hálószobás lakást, aztán nőnek fel a "szupermotivált" cukrot meg kólát vedelő gyerekek. Akik majd ugyan ilyen felelősség teljes életet fognak élni és hozzák világra az újabb szupermotivált gyerekeket, s közben a társadalom egy része jogosan forrong, hogy ő meg becsületesen dolgozik, s nem engedhet meg magának meg a gyerekeinek ekkora lakást, jómódot, csak azért, mert ő annál jobbra tartotta magát, minthogy segélyekből akarjon megélni.
Tipikus "cigánycsalád" vs "magyarcsalád" sztori, nem? Pedig itt az esetek többségében echte beltenyészetes angolkákról van szó.

"Nincsen különbség az emberek között. Minden ember meztelenül jön a világra, és az emberek között egyetlen mérték az emberi szív. Az embert nem lehet bőrének színével, avagy nyelvével mérni; az embert nem lehet ruhájával és ékszereivel mérni; az embert nem lehet gazdagságával avagy szegénységével mérni, egyes-egyedül szívével. Ezért a jó ember jobb, mint a rossz, és az igazság jobb, mint a hamisság, de mást nem tudok, és ez minden tudásom."

"száz: akassz a nyakadba fukszot, szórj ki csíkban lisztet és csinálj raj képet"

Van olyan, hogy az ember szervezete megmondja mit kíván. Az enyém ebből a szempontból igen kommunikatív. Ha kimegy a bokám, vagy eltöröm valamimet egyszerűen tojást kívánok mindenféle formában. Most az történt, hogy lelkiszemeim előtt megjelent a paradicsom és a paprika képe, s úgy éreztem, hogy ez csakis lecsót jelenthet.
Ez egy viszonylag egyszerű magyar étel, (én mondjuk a tojásrántottás verzióját szeretem füstölt virslivel, mindenféle szalonna nélkül) úgy hogy jó eséllyel pályáztam arra, hogy mindent megtalálok a Waitrose-ban (nekem ez kb az itteni Kaiser's).
És meglepetésemre még füstölt virslit is találtam, egyedüli problémám a TV paprikával támadt, de körbeszaglásztam a paprika kínálatot és illat alapján a "Romano Pepper" tűnt a legideálisabb választásnak.
Itt van egy árlista, hogy nagyjából mi, mennyibe kerül egy pucosabbnak mondható élelmiszeráruházban:

Paradicsom (6db) 1.05 GBP
Füstölt virsli (10db) 2.49 GBP
Vöröshagyma (40dkg) 0.28
"Romano" Paprika (2db) 2.09 GBP
Üvegcsés pirospaprika 1.89 GBP
Üvegcsés bors 1.69 GBP

Ebből sikerült nagyjából 3 adagnyi nagyon finom lecsót készíteni. Az itteni paradicsom nagyon édes (és ilyenkor emlékeztetem magamat arra, hogy ez bizony gyümölcs és nem zöldség), a romano paprika is bevált, határozottan hasonlított az íze, bár ez is inkább édeskés volt, nem volt meg az a savanykás utóíze (illetve nem sárga, hanem vörös a színe). A legnagyobb meglepetést megint csak a virsli hozta, ami a "waitrose" márka ellenére talán még füstösebb is volt, mint a jóféle Füstli.
Szóval elkészült a remekmű, jól megettük és holnapra is maradt még egy adaggal.

Fűszereket viszont legközelebb otthonról hozok, mert méreg drágák, vagy körbe kell néznem a helyi kis nemzetiségek boltjaiban, hátha találok értelmes áron fűszert.

Még megszeretnék említeni pár egyéb gasztronómiai érdekességet, amire vagy amiért az utóbbi napokban néztünk egymásra érdekesen.
Van egy baby sitter, aki néha szokott főzni, vagy szendvicset csinálni, s legutóbb az volt a kérdés, hogy mi mindenhez használunk tejfölt (igen van! Soured Cream-nek hívják), mert látta hogy én is meg a kolléganőm is előszeretettel kenjük a barnakenyerünkre. És akkor elkezdtem mesélni, hogy levesekbe, főzelékekbe, édességhez, kenyérre, dresszingbe... ha jól emlékszem a túrós palacsinta tett be neki :).
Aztán persze volt kérdés a tea is, mert mondtam, hogy az angol teát nem nagyon szeretem, mert nálunk másként csináljuk, ebből megint hihetetlenkedés lett, hogy tulajdonképpen mi forró limonádét csinálunk a teaából :D.
Amin én kiakadtam az a sajtos szendvics volt mazsolával, illetve az, hogy tényleg szinte semmit sem fűszereznek meg rendesen (és paradicsom helyett inkább kockázott paradicsom konzervet vesznek).
Pl egy népszerű reggeli fogás: pirítós paradicsomos fehérbabbal és sajttal.