Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


El Berlino I.

Budapest - Ceske Budojevice, félúton Berlinbe kerékpárral

  Az élet egyetlen olyan pillanata sem kárba veszett idő, amit nyeregben töltünk. - Winston Churchill

Ma reggel az eső halk dobolására ébredtem és a térdem együtt lázadt feltápászkodó tudatommal. Gyorsan írtam az airBnB-s szállásadómnak, ha lehet maradnék még egy napot és eldöntöttem, vadászok egy biciklis poncsót és megírom, hogy hogyan jutottam idáig... mindent és bármit a kollektív emlékezet fenntartásáért.

Az ötlet, hogy biciklivel meg kéne járni a Budapest - Berlin útvonalat, amolyan bakancslistás ötlet volt a szakítás legnehezebb pillanataiban, hogy valami mással foglalkozzak, mint a szívem és a homlokom migrénes lüktetése. Úgy gondolom szépen felépítettem, mint egy szintlépős RPG játékot. Kezdődött egy felmérő Balaton-körrel, megnézni, hogy én hogy bírom, a bicikli hogy bírja, utána szervíz, cuccok finomhangolása, egy újabb teszt egy határátkelős túrával, szabadég alatt alvással, táplálkozás, folyadékigény felmérés és utolsó finomhangolások után jöhetett csak a berlini túra. Bevallom nem hittem volna, hogy bele merek kezdeni, de a felkészítő túrák már adtak valamit, valami megfoghatatlan és addiktív érzetet, amire azt mondtam, nekem ez kell.

screenshot_20160926-115155.png

I. Nap; Budapest - Komarno ~90km

Nagyon ráparáztam a Duna-kanyar eurovelo6-os útvonalra (részben ismerem, hogy mennyire rossz minosegű, másrészt +20km lett volna) és még emberi időben akartam Komarnoba érni, hiszen itt még találtam szállást a www.warmshowers.com -on keresztül. 10-es főút Dorogon keresztül, picit belemászva a pilisbe is. A reggeli teherautós forgalom azért megszeppentett, de a piliseket elhagyva egészen jóra vált sorsom, bicikli út is lett hamar a Duna mentén. Már fél négykor Komáromban tengtem, a szállásra csak 5 órától mehettem, így jól körbe jártam. A város nagyon szép és barátságos, van egy eredeti hangulata, tetszett nagyon, még biztosan visszatekerek.

A szálláson pedig örök barátságot kötöttem Danival(2) és egyből megmutatta a biciklijét és a mesekönyveit. Az apukája pedig nem más, mint a biciklis dervis. Sajnos mire hazaért, én annyira elfáradtam, hogy értelmeset már nem tudtam mondani, de egy örök élmény maradt, szerintem a könyveit be is fogom szerezni.

 imag0044.jpg

II. Nap Komarno - Pozsony, de helyette csak Dunajská Lužná ~85km

Komarnoból egy főútra vitt a GPS-em, ami szuper volt, egy teljes autónyi hely van a leállósávban, nagyon kulturáltan lehetett haladni, de aztán kivitt a google-os úttervezésem a Duna melletti töltésre, ahol kegyetlen murva volt az egész, csak másodjára sikerült onnan kitörnöm, mert a kivezető kis utak traktorjárta rögös, tüskés, sáros horror volt, nem út.

Itt nagyon sok idő és erőm is elment, majdnem megcsókoltam az aszfaltot mire kikeveredtem, s innentől fogva zavartalanul mentem tovább főutakon. Dunajská Lužnában elcsábultam egy burgerre és el is fáradtam, a mellette lévő coopban pedig vettem reggelinek valót és gondoltam a szomszédos építkezési területen majd alszom egyet, de le volt zárva így tovább tekertem és a város legvégén a bicikliút mellett volt egy mini erdő, nagyon jót aludtam a puha tőzegen, s megint rájöttem, hogy túl meleg a hálózsák. Furcsa volt úgy végig jönni, hogy semmit nem értesz az írott dolgokból, de mindenki beszél magyarul, az emberek látszólag távolságtartóak, nem sok mosolyt kaptam, de segítőkészek.

 

III. Nap Dunajská Lužná - Ziersdorf, helyette csak Seitzersdorf-Wolfpassing ~110km

imag0054.jpg

Napkeltével keltem, 7 órakor már túl a reggelin és nyeregben, GPS picit kikapcsolva, hagyom hogy a bringaút vezessen Pozsonyig. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy baloldalt gigászi kémények eregetik súlyos szürke füstjüket a baljós égbe, mint megannyi szipkázó és szivarozó óriás, jobb oldalt meg az elektromos művek acélkeresztjei zúgtak egymás hegyén-hátán, mint megannyi mechanikus András-kereszt feszülve a tájnak. Biztosra véltem, ha megbukik az emberiség, s mi már rég nem leszünk, ezek még akkor is ott fognak meredezni kultúránk otromba tetemeként.

imag0055.jpg

A városba bekeveredni nem volt gyorsmutatvány, de egyszer csak egy nagy téren leltem magamat az őrségváltás közepén megannyi boldogan kattintó japán turista között. Boldogan leültem hát én is a szökőkút mellé tízóraizni és nyújtani egyet a lábaimon. Aztán tovább, a googlis útvonal egyből felvitt egy mini Gellért-hegyre, ahol már csak tolni tudtam, viszont legalább szép volt. Jött még egy külvárosi rész, ahol szeppenten tekeregtem, aztán újra főutakon Ausztriába. 11:30-kor már Schlosshoffban lettem, főútvonalak és bicikliutak váltakozva vittek tovább. Korneuburg előtt egy combos hegy is volt, három falut szántottam végig utána. A biciklit végig toltam Korneuburgon, olyan volt mint egy kis ékszerdoboz, 5 órakor kaptam észbe, hogy bele kéne taposni keményen, mert idő van. 19:40-kor már a bivakhelynek készen kell állnia.

Így a vacsorát kihagyva mentem tovább. Az út viszont nem volt egyszerű, a főutakról le volt tiltva a kerékpáros forgalom, hiszen mellette futott a kerékpárút, de nem mindig párhuzamosan, néha S alakban cikázva kisebb falvak között. 19:10-kor feladtam, megettem egy gyümölcsszeletet és a falu végében egy lezárt, bokrosabb útszakaszon nyugovóra tértem. Néha megébredtem és gyönyörködtem a csillagos égben.

imag0058.jpg

 

III. Nap: A combok lázadása

A kihagyott vacsora, a combos hegymenet, 2 nap bivak megtette hatását és a testem fellázadt. Ziersdorfba 9-11km/h sebességgel nyöszörögtem be, ott a Billában bevásároltam minden kalóriadúsat, pihentem egy órát, de a testem nem szüntette be rebellis viselkedését, további tekerés és tévelygés Maissau-ig, ahol a tudatom elrejtőzött koponyám legbensőbb üregébe és döbbenten figyelte testemet, ahogy lefoglal egy hotelszobát 50€-ért, majd alszik egyet egy kiadós zuhany után, ruhát mos, boldogan sétál, beül a helyi cukiba kávézni és sütizni és vesz egy csomag cigarettát is. Egyszóval megadta a módját. Itt kellett rájönnöm, hogy ha végig akarom csinálni, akkor nem tehetek ego kérdést a napi etapokból, s hogy nagyon menő bivakozni, de legalább 3 naponta aludnom kell egy rendes helyen. 

Sétálgatás közben egy bácsi megállított, hogy hová lesz a menet, mondtam Berlinbe biciklivel, de egyenlőre a Csehekhez akarok eljutni. Előszedtünk egy turista térképét a hotel jóvoltából, s mutattam, hogy Észak-nyugati irányba mennék Horn felé, ő meg mondta, hogy az nekem nem lesz jó, mert nagyon sokat kell felfelé menni, inkább menjek picit vissza Eggnburgba és úgy tekerjek át a határon. Félve vettem elő a GPS-t a hotelszobámban, egyszer amikor a saját útvonal tervezőjére bíztam magamat rútul bevitt a szántásba. 

Közben letöltöttem az AirBnB-t is, mert esőt ígértek Vasárnapra, minden zárva lesz, jobb lesz nekem úgy tekerni, hogy tudom este vehetek egy forró fürdőt.

S így még is lett a szállás és az útvonal Staré Město pod Landštejnig.

 

IV. Nap Maissau - Staré Město pod Landštejn ~90kmimag0072.jpg

Pozitívan csalódtam a GPS-ben, nagyon szépen összefűzte a helyi kerékpárutakat és főutakat, egy ideig az Ametiszt-úton mentem, erre emlékszem és gyönyörű volt, csak úgy repdesett a lelkem és a szívem, végre, erre vágytam. Persze nem sejtettem még az elején, hogy az út fele hegymenet lesz, s az éppen hogy esik az eső 9 órán keresztül kikezdi mindenemet. Egy ideig dúdoltam, Rammstein-t például, aztán random német szavakat dobáltam a tájnak, ez aztán tovább redukálódott "Ich will"-re, majd combosabb helyeken csak "Isssccchhh" lett belőle. A cseh határt elérve élt bennem a remény, hogy most már kiegyenesedik minden, az első balra kanyarban kb 15 percet mókuskerekeztem most már Nopéjn Nogéjn-t mantrázva. A lejtőknek egy idő után egyáltalán nem tudtam örülni, annyit izzadtam és annyit áztam, hogy a menetszéltől rám fagyott minden. Szóval tekertem bőszen, elmémben már egy kád forró víz reményében. 

imag0070.jpg

5 órakor el is értem a célfalumat, onnan a GPS egy 2km-re lévő tanya felé invitált. Még egy pici fel-le a sárban és egy leláncolt kapu fogadott. Egy hiú pillanatban még áterőszakoltam a csípőmet a résen, de tudtam, hogy ezt a melleimmel már nem fogom megcsinálni, jól meg is akadtam, de sikerült visszacsinálnom a dolgot. Telefon elő, angol mobilnet aktívál, de nincs elég térerő, nem tudom megnézni az e-mailt a kontakt infóért. Sms magyar simről SzenziSzázinak, hogy hekkelje meg a gmailem, magyar sim nem működik. Reménykedem, hogy az angolt viszont ismeri, s nem hiszi spamnek... pár perc múlva jelez a gmail, hogy valaki belépett (szídom, hogy erre bezzeg van elég mobilnetje, hogy szakadjon meg) újabb percek és jön a telefonszám sms-ben. Örökhála és lánykérés gondolatát a szakadó eső elnyomja, tárcsázok:

A tulaj Prágában van és nem is látta a foglalást, majd mindjárt hív, h a szülei át tudnak-e menni és nem tanyán van a szállás, hanem a főtéren. Próbálok nem sírni, de míg várok a hívásra, azért hüppögök a gondolatra, hogy forró víz helyett az erdő szélén látott fedett betonplaccon fogok halálra fagyni. De minden jóra fordult, 30 perc múlva már forró vízben áztattam remegő testemet, wifin vibereztem és vacsorára egy alkarnyi mákoskalácsot ettem meg. Najó, picit hagytam reggelire is. Az ágyban még foglaltam szállást Ceske Budojeviceben is, mivel újabb 2 nap Mordor elé nézhettem és nincs e világon semmi, amiért én esőben töltenék el egy éjszakát a szabadban. Never-ever.

V. Nap irány Ceske Budojevice ~80km

imag0079.jpg

Reggel 8, száraz ruhában, vonakodva, de már nyeregben. Újra fel és le, a szél ellen hosszú nadrágot is húztam, kár volt, 10 perc után eleredt az eső, most már az egész lábszáram fagy. Nova Bystriceben megállok, hiszen még koronám sincs, atm kifoszt, be a boltba, kakaó, mákossüti, banán és a péklánytól kérek csokisfánkot. Próbálom megtudakolni a helyi varázsszót (köszönöm) angolul, németül, de csak lesüti a szemét, nem kér az activityből. Kint még mindig esik, tököm tele, beülök a szemközti kocsmába, a pultoslány lelkesen beszél angolul, a kávét és úgy egyébként mindent a lehető leglassabban csinálja. Kurt Vonnegut büszke lenne rád, s ezzel a gondolattal magam is próbálok lenyugodni, s a végén két kávé lett belőle.

Száradt ruhában indulok tovább, az eső elállt és Csehország feltárta valószínűleg az egyik legszebb részét, amit úgy hívnak a cseh Kanada. Gyönyörű, szemet-lelket gyönyörködtető fenyvesek, amik az égig érnek, törzsüket az a szép smaragdzöld moha fedi, amibe a legszívesebben belehemperegnél, ha nem lenne hideg meg vizes minden. Az úton pedig vörösmókusok futkároznak meg nyuszik, itt-ott kisebb-nagyobb tavak szegélyezik az utat, ami nagyon jó minőségű, végig kitáblázva.

imag0083_burst001.jpg

Viszonylag hamar elértem Ceske Budojevicét, út közben még egy marhacsordának is köszöntöm, hogy szépek vagytok lányok, aztán vigyázzatok a fiatalokra, nehogy elkanászodjanak, hosszú életet a legfinomabb fűvel, ha lehet. Fél négy se volt, amikor beültem a szállásom közelében egy hatalmas kézműves sajtburgerre, oh áldott marha, köszönöm. Köszönöm, hogy láthattalak erejed teljében, s örülök, hogy most nekem adsz erőt melegétel formájában. S ebben én nem érzek ellentmondást. 

imag0087.jpg

VI. Nap - Újra Esik

Ma próbálok biciklis poncsót keresni, igazi PVC-t, ha lehet, aztán egy pici sörömködés, szeretnék várost nézni, de én nyári cucokkal készültem sajnos (oh mennyire sajnálom, hogy végül nem tettem be a téli thermo biciklis nadrágomat), így max egy kis grillcsirke vadászatot szervezek be magamnak.

A legfontosabbat elfelejtettem leírni.

Tudta? Az élet szép!

imag0037.jpg

 

Tel-aviv

Shalom

Tel-aviv
Aki Izraelbe megy, valószínűleg a Ben Gurion reptéren fog landolni, s alighogy megcsodálhatta a modern reptér gigantikus méreteit, máris azon kapja magát, hogy szigorú szemek faggatnak intim kapcsolataidról, úticélodról, származásodról és a végén már legszívesebben egy teljes CV-t nyomnál a securitysek kezébe, csak hagyjanak már távozni. Én legalábbis így éreztem úgy hajnali 4-5 óra tájékán, amikor már a második biztonságiőr kért tőlünk fél órás interjút (T ügynök azt mondta ezzel minket védenek a terroristáktól, én határozottan az ellenkezőjét éreztem).
Viszonylag gyorsabban átjut az ember, ha nem volt előtte arab országokban, s letagadod az összes izraeli ismerősödet és adod az ártatlant.
Ha okos és felkészült túrista vagy, akkor még az utazás előtt váltasz magadnak sékelt, s nem csinálsz úgy ahogy én. Lusta voltam Londonban váltani, Budapesten pedig már nem akartam sok pénzt bukni a dupla átváltáson, szóval maradt a reptér, s az automata röhögve köpte ki a bankkártyámat. Ha T nem lett volna, valószínűleg még mindig ott szerencsétlenkednék a reptéren. Pár órával később felhívott a bank automatája, h tákjékoztasson, lehet ellopták a bankkártyámat és hívjam fel őket. 10 fonttal később sikerült tisztáznom, hogy épp nyaralok és teljesen normális, hogy tegnap reggel Londonban vettem fel pénzt, aztán este Budapesten és most pedig Tel-Avivban szeretném ezt a tevékenységemet folytatni.
Szóval mire reggel fél hat környékén beértünk a szállodába, enyhén idegbeteg állapotra sikerült leharcolnom magamat, amin az álmosság semmit sem segített, az meg végképp nem, hogy a takarítóbrigád folyamatosan zaklattak minket, hogy féldélben igazán illene már kimennünk és hagyni őket szobát takarítani. T többször próbálta nekik elmagyarázni angolul, hogy nekünk igen létfontosságú lenne, ha nyugodtan kialudhatnánk magunkat, mire a takarítónő idegessen az arcunkba vágta a "Do not Disturb" kártyát. Bocsesz.
Délutánra sikerült magunkat összekaparni az ágyról, s neki vágtunk Tel-Avivnak. Berlintől kaptam egy izraeli útikönyvet (egyemmeg), ahol Tel-avivval kapcsolatban fel volt tüntetve egy tök izgi "Run the city" program ("T: Jé ez tök jó, csináljuk meg... a korán kelést és a futást leszámítva."), felkerestük a honlapot és az ott felsorolt állomások alapján terveztük meg a kiruccanást. Persze a végére jól eltévedtünk és kiéheztünk.
Amennyiben újból felkészült és okos túrista akarsz lenni, akkor van nálad térkép. Ha kütyübuzi vagy, mint én, akkor google mapsen bejelölöd az uticéljaidat, mentesz egy screenshot-ot és rárakod a tapizós telefonodra, így nem kell térképet hajtogatnod és a fejedet vakarászni, hogy most épp merre is vagy. Amennyiben ez teljesen kínai volt számodra, akkor a recepciónál van térkép, lehet kérni, ingyen. Természetesen mire erre rájöttem már egyszer eltévedtünk Tel-Avivban és Jeruzsálemben is, a térképet a recepciónál pedig kijelentkezéskor vettük észre.
Elektromos dolgokhoz adapteres dugaszt megint csak recepciónál lehet kérni (K: Majd kérjünk plugot. T: Milyen plugot? K: Plug-plug-ot. T: Mi? K: Buttplugot!!!!), de végül is, ha elég elszántak vagyunk, egy erős és határozott mozdulattal a magyar dugaszt is bele lehet dugványozni a csatlakozókba.
Természetesen szombaton landoltunk, így a strandokat ("T: Ha a gaybeachen megfogod a kezemet, megöllek!") leszámítva minden teljesen kihalt volt, de így is láttunk szép dolgokat ("T: Mennyé' vissza szobrot nézni!") és találtunk McDonald's-ot ("T: Úristen McDonald's!" aztán valahogy ez összefüggésbe került azzal, hogy nem halunk éhen és a civilizáció egy biztos jele, ha valahol McD van), ahol hatalmasnagy közepes méretű sajtburgert is lehet kérni.
Aztán természetesen sikerült Tel-avivot Sabbath után is látnunk. Hatalmas a nyüzsgés, s nagyon világi a város (A Be what you wanna be poszterek is itt voltak végig plakátozva az utcákon), több ház oldalán, erkélyén kilógatva a szivárvány zászlók.
Nagyon sokan bicikliznek, s valószínűleg nem uralkodnak olyan áldatlan közbiztonsági állapotok, mint pl Londonban vagy Budapesten, mert nagyon sok helyen kis vékony lánccal vannak lekötve a bringák a ház kerítése elé (nem a kertfelöli oldalon). Itt nem a városi bicajok a trendszetterek, általában mindenki kis rugósvillás mtb-vel közlekedik.
Az autósok is nagyjából a kresz teljes figyelembe vétele nélkül közlekednek (index? az abszolút luxus), dudálgatnak is, de nincs az az agresszív mentalitás, mint Budapesten. A dudálások és integetések is inkább segítség nyújtás, h ébredjél fel, erre menjél, arra menjél, elengedlek csak haladjunk.
Azt mondják Jeruzsálem messzebb van Tel-avivtól, mint Tel-aviv Jeruzsálemtől. Itt a hanukka gyertya meggyújtásakor láttunk össz-vissz 10 darab ortodox zsidót. Ide általában azok jönnek, akiknek elegük van a nagy vallási felhajtásból és persze az ebből fakadó ellentétekből (arab és muszlim közösségek)... na persze, az aki megengedheti magának, mert egy kis garzon lakás ára átszámítva 60 millió forint, s ez tényleg csak egy szerény tétel volt.
Az emberek általában barátságosak, angolul szinte mindenki tudott valamilyen szinten. A volt Minerva bárban például vendégek voltunk egy kör Whiskeyre, a pizzás fiú szintiszta kedvességből "Hey Guy!" felkiálltással T-re tukmált egy surimi rudacskát (én persze ezen a jeleneten nagyjából 3 napig röhögtem), a piacon pedig egy kedves fiatalember (Strawberryman) teljesen be lelkesedett a kamera láttán és pózba vágta magát, majd negyed órán keresztül kerestünk egy embert, akinek van Facebookja, hogy majd átküldhessem neki.
Amit szerintem érdemes Tel-avivban megejteni:
- Tengerparti séták és lubickolás a vízben ("T: Ha a sziklák közé úszol és megfulladsz, megöllek!")
- Ben Yehuda, Dizengoff, Rotschield, Allenby "utcák" bejárása, lehetőleg többször, éjjel és nappal is
- Carmel piac!
- Tetszőleges buzibár
- Tel-aviv Museum of Art (ide nem sikerült elmennünk idő hiányában)
- Diamond Exchange és környéke
Árak:
- üdítő italok, mérettől és márkától függően 5-10 NIS
- Kismenü, nagymenű mekiben: 35-45 NIS
- "BKV" vonaljegy: ~5-6 NIS
- Return jegy Jeruzsálemig: ~37 NIS
- Reptéri taxi: 190 NIS (mint ebből utólag kiderült: 150 a fix tarifa, aztán fejenként 20 a "poggyász díj", amit természetesen csak a legvégén közölnek veled)
- Hanukka fánk (4db): 10 NIS
- Pita (5db): 8 NIS
Jó még tudni:
- a piacokon minden olcsóbb, mint a boltban, szuvenír tárgyakon alkudni is lehet, estefelé pedig már önként mondanak alacsonyabb árakat, csak vigyed.
- Turisztikailag sűrűn látogatott helyen ne vegyél semmit. Főleg ételt ne. Szuvenírt se! Piacon fele annyiért mindent megkapsz, hasmenés rizikója nélkül.
- A katonákat mindenütt illik előre engedni, önként és dalolva. Ha esetleg erről nem tudsz, legalább add nagyon a túristát, bazinagy fényképezőgéppel a kezedben.
- Katonákat, katonai létesítményeket megint csak nem illik fényképezni, mert kedves, mosolygós katonanénibácsi jön, kezében a félautomatával meg egy tucat élestölténnyel. Ha mégis, megint add nagyon a túristát és mutogass a szemben lévő nem katonai épületre, hogy az azon megcsillanó  délutáni fényjátékot akartad csak megörökíteni és már teszed is el a kamerát.
- Vegyél-egyél humuszt és pitát, isteniiiiiii.
- Feltűnés nélkül nagyon jól ellehet lenni három héber szó ismeretével: Shalom, Szliha, Toda.
- Kisboltban ne vásárolj, ha nem látsz árcímkéket és feltűnően túristáskodsz, mert aztán fizethetsz egy ásványvízért meg egy chipsért 20 NIS-tShalom


Aki Izraelbe megy, valószínűleg a Ben Gurion reptéren fog landolni, s alighogy megcsodálhatta a modern reptér gigantikus méreteit, máris azon kapja magát, hogy szigorú szemek faggatnak intim kapcsolataidról, úticélodról, származásodról és a végén már legszívesebben egy teljes CV-t nyomnál a securitysek kezébe, csak hagyjanak már távozni. Én legalábbis így éreztem úgy hajnali 4-5 óra tájékán, amikor már a második biztonságiőr kért tőlünk fél órás interjút (T ügynök azt mondta ezzel minket védenek a terroristáktól, én határozottan az ellenkezőjét éreztem).
Viszonylag gyorsabban átjut az ember, ha nem volt előtte arab országokban, s letagadod az összes izraeli ismerősödet és adod az ártatlant.

Ha okos és felkészült túrista vagy, akkor még az utazás előtt váltasz magadnak sékelt, s nem csinálsz úgy ahogy én. Lusta voltam Londonban váltani, Budapesten pedig már nem akartam sok pénzt bukni a dupla átváltáson, szóval maradt a reptér, s az automata röhögve köpte ki a bankkártyámat. Ha T nem lett volna, valószínűleg még mindig ott szerencsétlenkednék a reptéren. Pár órával később felhívott a bank automatája, h tákjékoztasson, lehet ellopták a bankkártyámat és hívjam fel őket. 10 fonttal később sikerült tisztáznom, hogy épp nyaralok és teljesen normális, hogy tegnap reggel Londonban vettem fel pénzt, aztán este Budapesten és most pedig Tel-Avivban szeretném ezt a tevékenységemet folytatni. 

Szóval mire reggel fél hat környékén beértünk a szállodába, enyhén idegbeteg állapotra sikerült leharcolnom magamat, amin az álmosság semmit sem segített, az meg végképp nem, hogy a takarítóbrigád folyamatosan zaklatott minket, hogy féldélben igazán illene már kimennünk és hagyni őket szobát takarítani. T többször próbálta nekik elmagyarázni angolul, hogy nekünk igen létfontosságú lenne, ha nyugodtan kialudhatnánk magunkat, mire a takarítónő idegessen az arcunkba vágta a "Do not Disturb" kártyát. Bocsesz. 

Délutánra sikerült magunkat összekaparni az ágyról, s neki vágtunk Tel-Avivnak. Berlintől kaptam egy izraeli útikönyvet (egyemmeg), ahol Tel-avivval kapcsolatban fel volt tüntetve egy tök izgi "Run the city" program ("T: Jé ez tök jó, csináljuk meg... a korán kelést és a futást leszámítva."), felkerestük a honlapot és az ott felsorolt állomások alapján terveztük meg a kiruccanást. Persze a végére jól eltévedtünk és kiéheztünk. 

Amennyiben újból felkészült és okos túrista akarsz lenni, akkor van nálad térkép. Ha kütyübuzi vagy, mint én, akkor google mapsen bejelölöd az uticéljaidat, mentesz egy screenshot-ot és rárakod a tapizós telefonodra, így nem kell térképet hajtogatnod és a fejedet vakarászni, hogy most épp merre is vagy. Amennyiben ez teljesen kínai volt számodra, akkor a recepciónál van térkép, lehet kérni, ingyen. Természetesen mire erre rájöttem már egyszer eltévedtünk Tel-avivban és Jeruzsálemben is, a térképet a recepciónál pedig kijelentkezéskor vettük észre.Elektromos dolgokhoz adapteres dugaszt megint csak recepciónál lehet kérni (K: Majd kérjünk plugot. T: Milyen plugot? K: Plug-plug-ot. T: Mi? K: Buttplugot!!!!), de végül is, ha elég elszántak vagyunk, egy erős és határozott mozdulattal a magyar dugaszt is bele lehet dugványozni a csatlakozókba.

Természetesen szombaton landoltunk, így a strandokat ("T: Ha a gaybeachen megfogod a kezemet, megöllek!") leszámítva minden teljesen kihalt volt, de így is láttunk szép dolgokat ("T: Mennyé' vissza szobrot nézni!") és találtunk McDonald's-ot ("T: Úristen McDonald's!" aztán valahogy ez összefüggésbe került azzal, hogy nem halunk éhen és a civilizáció egy biztos jele, ha valahol McD van), ahol hatalmasnagy közepes méretű sajtburgert is lehet kérni.

Nézzé spontán szobrot

Diamond Exchange - hátunk mögött a katonák.

Nagy volt


Aztán természetesen sikerült Tel-avivot shabbat után is látnunk. Hatalmas a nyüzsgés, s nagyon világi a város (A Be what you wanna be poszterek is itt voltak végig plakátozva az utcákon), több ház oldalán, erkélyén kilógatva a szivárvány zászlók.
Nagyon sokan bicikliznek, s valószínűleg nem uralkodnak olyan áldatlan közbiztonsági állapotok, mint pl Londonban vagy Budapesten, mert nagyon sok helyen kis vékony lánccal vannak lekötve a bringák a ház kerítése elé (nem a kertfelöli oldalon). Itt nem a városi bicajok a trendszetterek, általában mindenki kis rugósvillás mtb-vel közlekedik.
Az autósok is nagyjából a kresz teljes figyelembe vétele nélkül közlekednek (index? az abszolút luxus), dudálgatnak is, de nincs az az agresszív mentalitás, mint Budapesten. A dudálások és integetések is inkább segítség nyújtás, h ébredjél fel, erre menjél, arra menjél, elengedlek csak haladjunk.

Azt mondják Jeruzsálem messzebb van Tel-avivtól, mint Tel-aviv Jeruzsálemtől. Itt a hanukka gyertya meggyújtásakor láttunk össz-vissz 10 darab ortodox zsidót. Ide általában azok jönnek, akiknek elegük van a nagy vallási felhajtásból és persze az ebből fakadó ellentétekből (arab és muszlim közösségek)... na persze csak az, aki megengedheti magának, mert egy kis garzon lakás ára átszámítva 60 millió forint, s ez tényleg csak egy szerény tétel volt. Az emberek általában barátságosak, angolul szinte mindenki tudott valamilyen szinten. A volt Minerva bárban például vendégek voltunk egy kör Whiskeyre, a pizzás fiú szintiszta kedvességből "Hey Guy!" felkiálltással T-re tukmált egy surimi rudacskát (én persze ezen a jeleneten nagyjából 3 napig röhögtem), a piacon pedig egy kedves fiatalember (Strawberryman) teljesen belelkesedett a kamera láttán és pózba vágta magát, majd negyed órán keresztül kerestünk egy embert, akinek van Facebookja, hogy majd átküldhessem neki. 

szarkapiac

Napcsi sütcsi

Strawberryman


Amit szerintem érdemes Tel-avivban megejteni:
- Tengerparti séták és lubickolás a vízben ("T: Ha a sziklák közé úszol és megfulladsz, megöllek!")
- Ben Yehuda, Dizengoff, Rotschield, Allenby "utcák" bejárása, lehetőleg többször, éjjel és nappal is
- Carmel piac!
- Tetszőleges buzibár
- Tel-aviv Museum of Art (ide nem sikerült elmennünk idő hiányában)- Diamond Exchange és környéke

Árak:
- üdítő italok, mérettől és márkától függően 5-10 NIS
- Kismenü, nagymenű mekiben: 35-45 NIS
- "BKV" vonaljegy: ~5-6 NIS
- Return jegy Jeruzsálemig: ~37 NIS
- Reptéri taxi: 190 NIS (mint ebből utólag kiderült: 150 a fix tarifa, aztán fejenként 20 a "poggyász díj", amit természetesen csak a legvégén közölnek veled)
- Hanuka fánk (4db): 10 NIS- Pita (5db): 8 NIS

Jó még tudni:
- a piacokon minden olcsóbb, mint a boltban, szuvenír tárgyakon alkudni is lehet, estefelé pedig már önként mondanak alacsonyabb árakat, csak vigyed.
- Turisztikailag sűrűn látogatott helyen ne vegyél semmit. Főleg ételt ne. Szuvenírt se! Piacon fele annyiért mindent megkapsz, hasmenés rizikója nélkül.
- A katonákat mindenütt illik előre engedni, önként és dalolva. Ha esetleg erről nem tudsz, legalább add nagyon a túristát, bazinagy fényképezőgéppel a kezedben. 
- Katonákat, katonai létesítményeket megint csak nem illik fényképezni, mert kedves, mosolygós katonanénibácsi jön, kezében a félautomatával meg egy tucat élestölténnyel. Ha mégis, megint add nagyon a túristát és mutogass a szemben lévő nem katonai épületre, hogy az azon megcsillanó  délutáni fényjátékot akartad csak megörökíteni és már teszed is el a kamerát. 
- Vegyél-egyél humuszt és pitát, isteniiiiiii.
- Feltűnés nélkül nagyon jól ellehet lenni három héber szó ismeretével: Shalom, Szliha, Toda.
- Kisboltban ne vásárolj, ha nem látsz árcímkéket és feltűnően túristáskodsz, mert aztán fizethetsz egy ásványvízért meg egy chipsért 20 NIS-t.

Those eyes

A tyúbon ma sikerült több érdekes arcot is látnom. Például egy igazi kis persona lányt, 10 éves forma lehetett, önmagáról megfeledkezve hallgatta a zenéjét, fehér felső, fekete macinaci, türkizkék tornacsuka, s folyamatosan izgett-mozgott a zenére. Szeretném látni 15 év múlva.
Átszállás.
Fekete hajzuhatag az utazó bőröndön, amely szétrepedne, ha nem lenne rózsaszín szalaggal átkötve. A lány lustán, a bőröndre borulva próbálta túlélni a csúcsforgalmat, mögötte egy igazi Asterix és Obelix filmbe illő leányzó. Veresszőkés haja összefonva is combközépig ért, nem tudtam másra gondolni, folyamatosan az járt a fejemben, hogy mindjárt elővesz egy bárdot és viking amazonként mindjárt leüti a számára tetszetős hímegyedet a vérvonal fenntartásának érdekében.
Ám egy mindent tudó szempár gyorsan kirántott a viking világból. Hatalmas fekete szemek, tökéletesen metszett arc, érzéki, nem túl széles, de csókolásra született ajkak. Pihegöndör rövid haj, mintha csak most kelt volna fel. Érzéki, búja mellek, mindez a legtermészetesebb álca mögé bújtatva.
Szerettem volna megállítani az időt, nézni és rajzolni, a nézéséből kitalálni a gondolatait, hallani a zenéjét, a lelkére vetkőztetni. De az idő csak pörgött tovább, hívott a humuszos szendvicsem.
A legnagyobb csalódás akkor ért, amikor kiderült, hogy mára csak mozzarellás szendvics maradt, s a tényt, hogy egy ultracukker buccs szolgált ki és utána kedvesen leszedte az asztalomat... egy cseppet sem érzem kompenzálónak.

Címkék: onthego

B +

Túlságosan is jól vagyok. Ezt onnan veszem, hogy undorítóan romantikatömör és élet pozitív gondolataim, mitöbb jövőkepék ötlenek mostanában a fejembe.
Ez valamikor akkor indult el, amikor hőn imádott T-vel elkezdtük fontolgatni a novemberi "nyaralásunkat". Tisztán láttam magamat széles vigyorral a tengerparton, vagy ahogy lemegyünk a  Minerva bárba, érzem az orromban a fűszeres füstös levegőjét, s látom az éjszakai neonfényeket.
Magam előtt van a mozdulat, ahogy gyűrűt húzok Valakinek a kezére, s ahogy egy dudorodó pocakot simogatok, s minden hónapban készítünk egy fényképet, ahol mindkettőnk keze ott nyugszik a pocakon, míg az utolsó képen már egy szuperkisembert tartunk a kezünkben, s látom ahogy ezeket a képeket mutogatjuk neki és azt meséljük, hogy mennyire vártuk már.
Valaki pofozzon fel, vagy ne?

Címkék: onthego
süti beállítások módosítása