Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


Dr. Jill Bolte Taylor

Egy agyvérzés margójára

Ez a tartalom egy TEDx-es interjú Dr. Jill Bolte Taylor - A Stroke of Insight című videó fordításaként jött létre. Az eredeti videó megtekinthető itt:

Úgy nőttem fel, hogy mindig is az agy működése érdekelt, mivel van egy testvérem, akit egy mentális rendellenességgel diagnosztizáltak: az öcsém skizofrén.
Előbb testvérként, később pedig tudósként akartam megérteni, én miért vagyok képes az álmaimat realizálni és a valóságban valóra váltani?
Miért van az, hogy a testvérem skizofrén agya nem tudja az álmait összekötni a mi közös valóságunkkal, hanem helyette téveszmékké alakulnak át?
Így annak szenteltem a karrieremet, hogy a súlyos mentális betegségeket kezdtem el kutatni

Felnőttként Indianából Bostonba költöztem, ahol Dr. Francine Benees laboratóriumában, a Harvard Pszichiátriai Tanszékén kezdtem el dolgozni. A laboratóriumban a következő kérdést vizsgáltuk: "Milyen biológiai különbségek vannak azon egyének agya között, akiket normál kontrollként lehet diagnosztizálni, összehasonlítva a szkizofrén, skizoaffektív vagy bipoláris rendellenességgel diagnosztizált egyének agya között?"
Tehát alapvetően az agy mikroáramköreit kezdtük el feltérképezni:
Mely sejtek kommunikálnak milyen egyéb sejtekkel, milyen vegyületek révén, mekkora mennyiségben?

Fontos és tevékeny életet éltem; napközben ilyen típusú kutatásokat végeztem, de este és hétvégén a NAMI, a Mentális Betegségek Országos Szövetsége nagyköveteként utaztam.
Azonban 1996. december tizedike reggelén megváltozott minden, arra ébredtem, hogy a saját agyamban következett be valamilyen rendellenesség:

Az agyam bal féltekéjében felrobbant egy ér. Négy óra leforgása alatt figyelhettem meg, hogy az agyam információ feldolgozó képessége rohamosan hanyatlani kezdett. Az agyvérzésem reggelén képtelenné váltam arra, hogy járjak, beszéljek, olvassak, írjak vagy egyáltalán képes legyek visszaemlékezni az élettörténetemre. Alapvetően csecsemővé váltam egy felnőtt nő testébe zárva.

Ha valaha is láttak már egy emberi agyat, akkor nyilvánvaló, hogy az két agyféltekére oszlik, amik teljesen külön vannak egymástól. Prezentáció céljából hozattam is ide egy igazi emberi agyat.

jill.jpg

Tehát ilyen egy igazi emberi agy. Ez az agy eleje, az agy hátulja és a gerincvelő lefelé lóg, és így helyezkedne el a fejem belsejében.

És ha az agyra nézzük, nyilvánvaló, hogy a két agyfélteke teljesen külön van egymástól. Azok számára, akik értenek a számítógépekhez, a jobb félteke úgy működik, mint egy párhuzamos processzor, míg a bal félteke úgy működik, mint egy soros processzor. A két félteke kommunikál egymással a corupus callosumon keresztül, amely körülbelül 300 millió axonális idegszálból áll, de ettől eltekintve a két félteke teljesen elválasztva vannak egymástól.

brain.jpg
Mivel az információkat eltérően dolgozzák fel, mindkét félteke különbözően gondolkodik, látja el a feladatát, különböző dolgokat tartanak fontosnak és merem állítani, nagyon különböző személyiségeik vannak.

Az emberi jobb agyfélteke erről a jelen pillanatról szól az "éppen itt és most"-ról. A jobb oldal képekben gondolkodik és a testünk mozgása révén kinetikusan tanul. Az információ energia formájában egyidejűleg áramlik az összes érzékszervi rendszeren keresztül, majd elkészíti ezt a hatalmas kollázst, hogy hogyan néz ki ez a jelen pillanat, milyen illatú és ízű, milyen érzetek vannak itt és mit hallani. Ebben a pillanatban én egy életerő vagyok, amely a jobb féltekém tudatán keresztül kapcsolódik a körülöttem lévő energiákhoz. Életerők vagyunk mi mind, akik a jobb féltekénken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, mint egy nagy emberi család. Itt és most, mi mind testvérek vagyunk ezen a bolygón, azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük a világot. És ebben a pillanatban tökéletesek vagyunk, egészek vagyunk és gyönyörűek vagyunk.

A bal oldali agyféltekém, mindannyiunk bal agyféltekéje egy teljesen más valóság, a bal agyféltekénk lineárisan és módszeresen gondolkodik. A bal oldal a múltról és a jövőről szól. A bal oldali agyfélteke úgy működik, hogy a jelen pillanat hatalmas kollázsából kiragad fontos részleteket, majd megvizsgálja ezeket a részleteket és még több részletet ragad ki belőle, majd ezeket a részleteket is tovább válogatja. Ezután kategorizálja és rendezi az összes információt, összekapcsolja azt a múltban mindazokkal, amelyeket valaha is megtanultunk és a lehetőségeinket a jövőbe vetíti. A bal féltekénk nyelvben gondolkodik. Ez az az állandó duruzsolás a fejünkben, ami összeköti a gondolati világunkat a külvilággal. A bal agyféltekénk a hang, ami emlékeztet minket "Hé, ne felejtsd el, hogy hazafelé vegyünk banánt, reggel kelleni fog majd." Ez az részünk, amelyik számít és előre gondolkodik, s figyelmeztet, hogy nem sokára mondjuk el kéne végezni a mosást is. De talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy a bal oldalhoz tartozik az a kis hang is, amelyik azt gondolja: "Én vagyok. Én vagyok." És amint ez a mondat elhangzik a bal agyféltekében, abban a pillanatban elválasztjuk magunkat mindenki mástól. Külön állóak leszünk. Egy határozott külön egység, aki különválasztódik az engem körülölelő energiahalmaztól és minden más embertől. Az agyvérzésem reggelén az agyam ezen részét veszítettem el pár óra leforgása alatt.

Az agyvérzés reggelén a bal szem mögött lüktető fájdalomra ébredtem. Ez egy olyan a maró fájdalom volt, mint amikor fagylaltba harapunk, vagy egy nagy adag jégkását kapunk be. Egy- egy pillanatra elkapott ez az érzet... majd elengedett. És aztán újra elkapott ... és aztán megint szabadon engedett. Nagyon szokatlan volt számomra, hogy ilyen fájdalmat tapasztaljak, ezért csak azt gondoltam: "Oké, akkor is megkezdem a reggeli rendes rutinomat!"

Szóval felálltam és felugrottam a kardiógépemre, amely egy teljes testmozgást biztosító szerkezet. Neki feszültem és közben arra gondoltam, hogy a kezem úgy néz ki, mint egy primitív karom, amely éppen a rudat markolássza. És arra gondoltam: "Ez nagyon különös".

Lenéztem a testemre, és azt gondoltam: "Ó, milyen furcsa kinézetű vagyok."

Úgy tűnt, hogy az egész testi lényem kitolódott a valóságos térből, ahol eddig én voltam az a személy, aki éppen edz a gépen... egy valamilyen ezoterikus térbe, ahol önmagam tapasztalásának lettem külső szemtanúja.

Mindez nagyon furcsa volt, s a fejfájásom is egyre csak rosszabbodott, ezért leszálltam a gépről és átmentem a nappali szobájának padlóján és azt éreztem, hogy a testemben minden lelassult. Minden lépésem nagyon merev és nagyon előre kalkulált. A lépéseim gépiesek voltak, s a látóterem is beszűkült, így próbáltam csak befelé figyelni. Már a fürdőszobában álltam, próbáltam felkészülni arra, hogy belépjek a zuhanyzóba és arra lettem figyelmes, hogy hallottam a testemben lezajló parancsokat. Hallottam egy kicsi hangot, amely azt mondja:

"Rendben ti izmok, itt most megfeszülünk, ti ott meg elernyedtek." Aztán elvesztettem az egyensúlyomat és falnak támaszkodtam.

Lefelé nézek a karomra, és rájöttem, hogy már nem tudom észlelni a testem határait. Nem tudom meghatározni, hol kezdődök és hol fejeződök be, mert a karom atomjai és a molekulái keverednek a fal atomjaival és molekuláival. És csak az energiát ... csak az energiát voltam képes észlelni. Ezen a ponton azt kérdezgettem magamtól: "Mi baj van velem? Mi folyik itt?" És abban a pillanatban a bal oldali féltekén lévő agyfecsegés teljesen elhallgatott. Csakúgy, mintha valaki elővett volna egy távirányítót és megnyomta volna a némítógombot.
Teljes csend.
Először megdöbbentem, hogy egy néma elmében találtam magamat. De aztán hamarosan elbűvölt a körülöttem lévő energia hihetetlen ereje. Mivel már nem tudtam azonosítani a testem határait, hatalmasnak és kiterjedtnek észleltem magamat. Egyszerre éreztem az összes energiát, ami körülvett, és ez mind gyönyörű volt. Aztán hirtelen a bal oldali agyféltekém újra visszatért és azt mondta nekem: "Hé! Van egy komoly problémánk! Segítséget kell kérnünk!" És miközben megindulok, megint: "Ahh! Baj van!" Majd nyugtázom magamban újra: "Oké, bajban vagyok." De aztán a jobb oldali tudatom újra megelevenedett ... és erre a térre, a mai napig szeretettel gondolok úgy, hogy a "La La Land". Ott minden gyönyörű volt. Próbáljuk elképzelni milyen lenne, ha az összes gondolatunk és gondunk egyszer csak megszűnne, amely a külső világhoz köt mindenkit.

Tehát itt ebben a térben a munkám, és a munkámmal kapcsolatos minden stressz - eltűnt. És könnyebbnek éreztem magamat a testemben. És képzeljük el, hogy az összes emberi kapcsolatunk a külvilágban, valamint az ezekkel kapcsolatos stressz, mind eltűntek.

Nagyon békésnek éreztem magamat. És képzeljék el, milyen érzés lenne elveszíteni 37 évnyi érzelmi poggyászát! Oh! Eufóriát éreztem ... eufóriát!

Gyönyörű volt.
Aztán a baloldali agyféltekém újra visszatért és azt mondja: "Hé! Figyelj, nagyon figyelj, mert segítségre van szükségünk." És arra gondolok: "Segítségre van szükségem. Fókuszálnom kell."
Szóval kijövök a zuhanyzóból, s gépiesen felöltözködöm, sétálok a lakásomban, és arra gondolok: "Be kell mennem dolgozni. Vezethetek? Tudok vezetni?"
És abban a pillanatban a jobb karom teljesen megbénult. Aztán rájöttem: "Ó, istenem! Sztrókom van! Sztrókom van!"
És az agyam azt mondja nekem, hogy: "Hú! Ez olyan érdekes!"
"Ez annyira érdekes! Hány agykutatónak van lehetősége arra, hogy kívül-belül tanulmányozza a saját agyát?"
És akkor az jutott még az eszembe: "De én nagyon elfoglalt nő vagyok!" "Nincs időm egy sztrókra!" Aztán azt gondoltam "OK, nem tudom megakadályozni a sztrók bekövetkezését, ezért ezt egy-két hétig még csinálom, majd visszatérek a rutinomhoz. OK. Szóval hívnom kell segítséget. Fel kell hívnom a munkahelyemet."

Nem tudtam emlékezni a munkahelyi számomra, de eszembe jutott, hogy az irodámban vannak névjegykártyák, a számommal együtt. Szóval bemegyek az irodai szobámba, kihúzok egy tíz centis névjegykártya halmot és a felső lapra néztem, és bár tisztán láttam a fejemben, hogy néz ki a névjegykártyám, nem tudtam, hogy az volt-e a kártyám, vagy sem, mert csak pixeleket láttam. És a szavak pixeljei keveredtek a háttér pixeljeivel és a szimbólumok pixeljeivel, s én nem voltam képes megmondani, hogy az-e az enyém. Szóval csak vártam, hogy legyen újra egy tiszta pillanatom. Egy-egy pillanatra képes voltam visszatérni a normál valóságba és meg tudtam mondani, hogy ez-e az a kártya... nem, nem ez az a kártya... és ez sem az...45 percbe telt, hogy 2,5 centit haladjak a kártyakötegben. Ez alatt a 45 perc alatt a vérzés egyre nagyobb lett a bal agyféltekémben. Nem értettem a számokat, nem értettem a telefont, de ez volt az egyetlen tervem.

Tehát fogtam a telefont és magam mellé tettem. Majd elővettem a névjegykártyát, s azt is mellé tettem, és összenéztem a kártyán lévő krikszkrakszt, a telefon gombján lévő kriszkrasszal. De újra jött a La La Land és nem emlékeztem, hogy melyik kriszkrasznál jártam előtte. Tehát megfogtam a lebénult jobb karomat, mint egy tuskót és elfedtem vele a már tárcsázott számokat,hogy amikor visszatérek a normalitásba tudjam: "Igen, már tárcsáztam azt a számot."

Végül sikerült a teljes telefonszámot betárcsáznom, s hallgattam a telefont, a kollégám vette fel a hívást, és azt mondta nekem: "vau vau vauu vauuu"
És erre azt gondoltam: "Istenem, úgy beszél, mint egy golden retriever!"
Erre azt akartam válaszolom neki, hogy ... : "Ez Jilll! Segítségre van szükségem!"
És ami a torkomból kiszakadt az pedig úgy hangzott, hogy: "Vau vau vaauuu vuuu"
Erre megint azt gondolom: "Istenem, én is úgy hangzok, mint egy golden retriever".

Tehát nem tudtam, nem tudtam, hogy nem vagyok már képes megérteni a beszélt nyelvet, amíg meg nem próbáltam.

Reméltem, hogy felismeri, hogy segítségre van szükségem, és segítséget ad majd nekem. Majd egy kicsit később már a mentőautóban voltam a Massachusetts Általános Kórház felé. Magzati pózba gömbölyödve fekszem és azt érzem, mintha egy kis lufi lennék, amiből éppen most távozik az utolsó lélegzetnyi levegő. Éreztem az energiám felemelkedését és éreztem, hogy a lelkem megadja magát. És abban a pillanatban tudtam, hogy már nem vagyok az életem koreográfusa. Az orvosok vagy megmentik a testem, s kapok egy második esélyt az életben, vagy ez volt életem utolsó fordulópontja.

Aznap késő délután felébredtem, teljesen megdöbbentem, hogy még élek. Amikor éreztem, hogy a lelkem megadja magát, elbúcsúztam az életemtől, s most arra ébredtem, hogy az elmém fel van felfüggesztve a valóság két egymással ellentétes síkja között. Az érzékszerveimen keresztül érkező stimuláció tiszta fájdalom volt. A fény égette az agyamat, mint a tűz, s a hangok annyira hangosak és kaotikusak voltak, hogy nem tudtam kivenni egyetlen hangot sem a háttérzajból, csak menekülni akartam, mert nem tudtam azonosítani a testem helyét a térben, úgy éreztem, óriási és kiterjedt vagyok, mint egy a palackból éppen kiszabadult dzsinn, és a szellemem, mint egy kiterebélyesedett bálna... lebeg az eufória csendes tengerén.
Nirvána. Megtaláltam a Nirvánát!
És emlékszem arra is, hogy azt gondoltam, soha nem tudnám visszaszorítani magam hatalmasságát ebbe az apró testbe. De aztán rájöttem: "De még mindig életben vagyok! Élek még, és megtaláltam Nirvánát! És ha megtaláltam a Nirvánát, s még mindig életben vagyok, akkor mindenki, aki életben van, megtalálhatja Nirvánát."

Egy olyan világot láttam, amely tele van gyönyörű, békés, együtt érző, szerető emberekkel, akik tudják, hogy bármikor eljuthatnak erre a helyre. És hogy tudatosan dönthetnek úgy, hogy bal oldali agytekéjükből a jobba lépnek ... és megtalálják ezt a békét. És akkor rájöttem, hogy milyen hatalmas ajándék lehet ez a tapasztalat, milyen betekintést nyújthat ez az életünk értelmébe.

Ez a tudat motiválta a felépülésemet.
Két és fél héttel az agyvérzés után a sebészek megműtöttek, s eltávolítottak egy golflabda méretű vérrögöt, ami a nyelvi központomra nyomódott.

stroke.JPG

Ezen a képen a mamámmal vagyok, aki igazi angyal az életemben.

mama.JPG

Nyolc évig tartott a teljes felépülésem.

Szóval a kérdés az, kik vagyunk valójában?

Mi vagyunk a világegyetem életképes ereje, megáldva kézi ügyességgel és két kognitív elmével. És hatalmunk van pillanatról pillanatra eldönteni, hogy kik és hogyan akarunk lenni a világon.
Itt és most, tudatosan be tudok lépni a jobb féltekém tudatába, ahol itt vagyunk mindannyian. Én vagyok az univerzum életereje. Az az 50 billió gyönyörű molekuláris életerő vagyok, amelyek alkotják az én formámat. Vagy választhatom, hogy beléphetek a bal féltekém tudatába, ahol önmagam szilárd tudata vagyok. Elválasztva minden életerőtől, s mindenki mástól. Dr. Jill Bolte Taylor vagyok: egy intellektuális, neuroanatómus.
Ez "mind" én vagyok.
Önök melyiket választanák?
Ön mit választ?
És mikor?

Úgy gondolom, hogy minél több időt töltünk a jobb féltekénk mélységes belső-béke áramkörének megválasztásával, annál több békét tudunk hozni ebbe a világba és annál békésebb lesz a bolygónk. És azt gondolom, hogy ez egy olyan ötlet, amelyet érdemes terjeszteni.

Köszönöm!

A Coca-colás családvédelem margójára

A Coca-Cola lekaparja a plakátait, Toroczkai kólát löttyint a betonra, a sajtóban és a közösségi médiában mindenki nyilatkozgat a családvédelemről, meg a buzikról. Virágkorát élik az alternatív megállapítások: az a nő, aki élvezi az anális szexet, annak meleg lesz a gyermeke, az a nő, aki teherbe esett a nemierőszak után, az tulajdonképpen élvezte, a Föld újra lapos, a védőoltás autizmust okoz, remélem a lobotómiáig nem jutunk el, újra.

Az utóbbi 50-80 évben az emberi tudomány és kooperáció eljutott odáig, hogy konkrét tudományágak összedolgoznak, megismertük valamennyire az emberi genómot, az öröklődést, a testben lezajló biokémiai folyamatokat, a ráható szociokultúrális, pszichológiai, környezeti hatásokat, ismerjük különböző emberi kultúrák, antropológiai csoportok történetét, de még mindig nincs konkrét magyarázat arra, hogy miért van homoszexualitás, annyit tudunk, hogy mindig is volt, s a nem heteronormatív emberek száma kb 10-15% között mozgott konstans, a Kinsey-skála szerint pedig még a heteroszexuális embereknek is van valamennyi kilengése, érdeklődése a saját neme iránt.

Minden rettegés ellenére 1950-ben 2,5 millárdan voltunk, 2019-ben pedig többen, mint 7 milliárdan. Csak szimplán statisztikai alapon többen vagyunk, mindannyian. Az, hogy nőtt az emberi populáció IQ szintje, általános műveltség része lett az írás és olvasás, s nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy 10 évenként háborút vívjunk egy-egy uralkodó nevében, az olyan szociokulturális változásokat hozott, hogy (sok egyéb dolog mellet) a buzik is merik magukat felvállalni és láthatóvá tenni. Mert mondjuk már nem jár érte halál, sokk-terápia, börtön.

Ha az embereket tényleg a család, a gyermekek, a házasság védelme érdekelné, akkor nem a buzikat, a nőket, a férfiakat, a szingliket, a gazdagokat, a szegényeket, más nemzetiségieket ekéznék, nem gyerekre adna hitelt az állam, nem az abortuszon vagy a gumihúzásról vitatkoznánk, hanem intézményesítetten segítenének a családtervezést: mediátor segítene a különböző álláspontok összeegyeztetését, segíteni felmérni, hogy mindez milyen kötelezettségekkel jár mindkét szülő részéről, érzelmi, anyagi, fiziológiai; mi ténylegesen a helyes döntés az adott két ember esetében, milyen lehetőségeik lesznek, hogyan tud az állam segíteni, hogyan lehet ezeket igénybe venni, segíteni nekik helyes nevelési módszereket alkalmazni.

Apropó, manapság divat azt mondogatni, hogy azért ilyen problémásak a mai gyerekek, mert "liberálisan" nevelik őket, mindent szabad, bezzeg egy-egy atyai pofon sokat segítene. Mindezt egy olyan országban, ahol a társadalom 80%-a helyesnek tartja a gyerek fizikai büntetését, és az országos átlag napi 7 perc érdemi törődés. Ismétlem: ÁTLAG HÉT PERC NAPONTA.

Ebből adódóan nem az a kérdés, hogy a szülő elverheti-e a gyerekét, hanem azt kellene tisztába rakni a fejekben, hogy ha törik, ha szakad, az legyen az utolsó eszköz, amihez hozzányúl. Még azok a szülők is, akiknek konkrétan sikerült a gyermekét megölnie, halálra éheztetnie, stb, úgy érzi, hogy ő csak jót akart, helyesen cselekedett. A gyerek kiprovokálta!

Én nem gondolom azt, hogy a mai szülők feltétlenül igénytelenek, hanyagok lennének, inkább gondolom azt, hogy sok esetben elmutyizott fizetésekből és túlórákból meg váltott műszakokban dolgoznak, hogy egyről a kettőre jussanak, rengeteg konfliktust és saját igényüket a szőnyeg alá söpörve, az esetek többségében borzasztó mintákat hozva otthonról. Rengetegen nem tudnak mit kezdeni a vágyaikkal és a félelmeikkel, miközben éjjel-nappal reklámok bombázzák a primer ösztöneikent, hogy milyen az igazi élet, az igazi férfi test, az igazi női test, az igazi élmény, az igazi szex, az igazi ajándék, az igazi szépség, az igazi boldogság, az igazi család, az igazi esküvő, az igazi kapcsolat, az igazi kikapcsolódás, az igazi szórakozás, csak pénz kell hozzá és máris a tiéd, le ne maradj!!! Ez az igazi családgyilkos, immáron 30 éve.

A korlátozott szeretetnyelv (adok neked édességet meg drága telefont) a szeretetnyelv hiánya (az érdemeidet, kepességeidet elismerni, támogatni nem tudom, de kritizálni bármikor), a szülők közötti elégtelen konfliktus kezelés, vagy éppenséggel az, amikor a szülők és a családtagjaik a gyereket próbálják felhasználni egymás ellen. Ezek azok a dolgok, amik a családi otthont mindenki számára elviselhetetlen börtönné változtatják. Nem Steiner Kristóf, nem Conchita Wurst, s nem a Budapest Pride fogja örökre és visszavonhatatlanul megmérgezni a gyerekek lelkét, megakadályozva őket a kiegyensúlyozott fejlődésben.

Ezek a problémák még a tanult tisztességes, keresztény családokban is felütik a fejét, ez nem is intelligencia kérdése, hanem érzelmi intelligenciájé, ami juhu, fejleszthető. Csak ehhez magunkba kell nézni, magunkat kell kritikusan megfigyelni, el kell ismerni, hogy baj van, segítséget kell tudni kérni és adni. Nem csak az áldozatoknak, az elkövetőknek is. Erre nem lehet politikai tőkét alapozni. Az embereknek több szeretetre és megértésre van szüksége egymástól, egymásnak, nem pedig arra, hogy egymást versenyezve kiabáljuk túl, hogy még az utcán sem fogom meg a párom kezét, nehogy már a buzik is megtehessék.

A WHO előre jelzései szerint 10-20 éven belül leszámolunk a rákkal (már aki meg tudja majd magának engedni a gyógyítást) a legnagyobb népbetegség pedig a különböző mentálhigiénés problémák lesznek. Nem azért kell megtanulnunk egymás iránt toleranciával, szeretettel, tisztelettel, nagylelkűen viseltetni, hogy szegény buzik ne akadjanak sirva, ha csúnyán néznek rájuk. Ez nem csak a család együttélésének alapja, hanem az emberiességé is.

Nyakunkon az ipar 4.0, a szakértők piaci buborékokra figyelmeztetnek, itt a klímaváltozás, a technológia pedig olyan ütemű gyors fejlődése, amivel már nehéz nem csak az oktatásnak lépést tartania, hanem az átlagember kognitív képességeit is felül fogja múlni. A jövő generációira úgy tűnik egy olyan világ fog várni, ahol eddig nem tapasztalt verseny lesz az elérhető erőforrásokért, szociokultúrális juttatásokért és élhető életterekért. Nekik talán még fontosabb döntéseket kell majd hozniuk egymással és a hogyan továbbal kapcsolatban, vélt és valós tulajdonságaik és privilégiumaik mentén. Most kell megtanulnuk és megtanítani egymást nemet mondani a gyűlöletre, a félelemkeltésre, populizmusra és kisstílűségre.

Wonderlustre

"Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!" Kurt Vonnegut

Ez az én utam mondogatom magamnak minden reggel. Véletlenül vettem észre a szombati Times magazin extra mellékletét, de azóta is hálás vagyok a sorsnak érte, mert tele van fantasztikus ötletekkel.

6-tips-to-make-your-working-holiday-in-canada-a-success.jpg

Egy teljes oldalt szenteltek arra az esetre, ha lenne egy lukas éved a nagy élettervek beizzítása előtt, s nem tudsz nemet mondani a világ hívó szavára.

1. Önkénteskedés külföldön 

Nem egy cég és szervezet szakosodott arra, hogy önkénteseket toborozzon exkluzív és kevésbé exkluzív országokba megfizethető áron. Ilyen pl a Voluntary Services Overseas  (vsointernational.org), akik programokat ajánlanak Afrikában, Ázsiában, s Latin Amerikában. Az utazási költségeket megtérítik az idődért és munkádért cserébe, de elvárják tőled, hogy segíts legalább  £800 összekalapolni. Ez szószerint adomány gyűjtés, tavaly egy kolléganőm ezt csinálta, ő Afrikába ment utána, azért kellett kalapolnia, hogy egyáltalán felfogja mit jelent a szegénység és a rászorultság. A projektek között fiatalkorúak megsegítése, startupok beindítása és egészség megőrző programok, információk terjesztése a cél.

2. Földműves munkák Új-Zélandon

Hatalmas biznisz Új-Zélandon és egyre több biofarm kezd működésbe az ország egész területén. Van egy dedikált honlap, amely összehozza a farmtulajdonosakat jövendőbeli dolgozókkal: wwoof.co.nz  (Willing Workers on Organic Farms). Nincs fizetés, de napi 4-6 óra munkáért cserébe adnak szállást és ellátást. Illetve tanítanak is, biogazdálkodást, borkészítést, igazi kovászoskenyér készítést. Ha megvan a pénz és  a vízum, egy igazi hátizsákos kaland a földi paradicsomban.

 

3. Aranyifjak tengerpartja 

Országtól függően akár  £30-ot is kereshetsz óránként szörfoktatóként, ehhez elég 10 hétre elvonulni Marokkóba vagy Dél-Afrika tengerpartjaira és letenni az oktatói és vizimentő vizsgát. Oké, a költségek nagyjából  £4500+ -ra rúgnak a tickettoridegroup.com szervezésében, de ha nekem meglenne a kellő vázizomzatom hozzá, tuti ott szelném a hullámokat.

4. Hajózás a világ körül 

Óceánjáró, folyami hajók, talán nem kell bemutatni, sok helyen toboroznak, Magyarországon is vannak erre specializálódott irodák. Lehet a Brexit élesedése után ezzel folytatom.

5. Ültess fát Kanadában

Tree-planter.com által szervezett munka Kanadában, kemény meló és a vízumot is magad intézed, de a szorgos zöldkezek akár napi  £96-ot is kereshetnek. Ha Berlin végképp nem múlik ki belőlem, használom a jó öreg kapáljunk egy nagyot módszert én is.

6. Hostel Hostess bárhol 

Workaway.info olyan állásokat ajánl világszerte, ahol egy kis besegítésért cserébe akár szállást és ételt is kaphatsz. Takarítástól kezdve túravezetésen keresztül bármit. Egy  jó nyaralás nem csak az úszómedence mellett töltött drága óráktól lehet maradandó.

7. Házi-sitter 

Oké, ha padló suvickolása nem pálya, akkor vigyázz a házra és a cicára, housecarers.com erre biztosít platformot, oké  £38.5 az éves tagsági díj, de ez is egy lehetőség, amivel érdemes lehet foglalkozni.

8. Téli szezonális munkák síparadicsomokban 

SeasonWorkers.com a hütték világába ad lehetőséget bekerülni, hostess, szakács, síoktató, a fizetés magyar szemmel csábító, plusz kapsz  szállást, ételt, síbérletet. Van ahol csak képesíett embereket keresnek, van ahol elég hogy lelkes vagy és betanítanak.

* A tartalmat a Times magazinból fordítottam, nem fizetett hirdetés. Googlizással még több hasonló munkák, cégek, oldalak érhetőek el.

Carmen Queasy

A jelenkor életpolitikája.

My vision is distorted by my sleazy mind
Too picturesque an image to control this time
My intimate discriminating fears you test
By ignorance that truly feels it knows me best

You have the power
But you keep it all to yourself
Your lust is decomposing us

The intricate sincerity is choking me
It's scrambling and crawling all around my feet
In words that jump from line to line and cover me
My credible intelligence evading me

You have the power
But you keep it all to yourself
Your lust is decomposing us

So now you're telling me it's so damn easy
Try to see yourself as Carmen Queasy
Cos money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
But I don't wanna be a marketed baby
Try to see yourself as Carmen Queasy
Cos money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing

Carmen Queasy, I don't wanna be
Don't wanna be
Don't wanna be
Don't wanna be
Don't wanna be

I'm flinging our some riddims in a cultural scare
Suffocating, still frustrating, like we care
Dissecting all who analyse an empty heart
Just spitting out some old wet dreams and calling it art

You have the vision
But you keep it all to yourself
Your lust is decomposing us

So now you're telling me it's so damn easy
Try to see yourself as Carmen Queasy
Cos money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
But I don't wanna be a marketed baby
Try to see yourself as Carmen Queasy Carmen Queasy
Cos money-making is a wonderful thing money-making
Money-making is a wonderful thing

Money-making, money-taking
We don't have a choice
But we still have a voice

Antagonist, life is too short
Twist, deform and distort
Impregnate brains enter my seminar
Money-making, music making, failure

Got to take back what's mine
Got to take back
Keep choking and holding, provoking
My lifestyle you'll be smoking

So now you're telling me it's so damn easy
Try to see yourself as Carmen Queasy
Cos money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
But I don't wanna be a marketed baby
Try to see yourself as Carmen Queasy
Cos money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing
Money-making is a wonderful thing

Címkék: világ lyrics Skin
süti beállítások módosítása