Az eredeti gondolatindító AV Feron facebook posztja volt:

Én még kiegészíteném ezt a posztot azzal, hogy aztán életed egy meghatározó szakaszában próbálsz "jó buzi" lenni. Kedvesen és türelmesen beszélni az embereknek arról, hogy tehetek-e róla vagy sem, hogy hogy gondolom a gyerek kérdést és nem félek-e, hogy abnormalitást okozok majd neki, vagy megtörik lelkileg, mert majd a mások gyermekei csúfolni fogják. Vagy mit gondolok arról, hogy a természet törvényei szerint zsákutca vagyok. Mentegetőzöm, hogy én nem vagyok faroklóbáló buzi a felvonuláson és nem a hálószoba titkaimat akarom elmondani a jelenlétemmel, magatehetetlenül próbálod elmagyarázni, hogy oké, hogy én heteronormatívan öltözködöm, de egy LMBTQ+ közösségi megmozduláson nehogy már csak az jelenhessen meg, aki heteronormatív. Számon kérik rajtam a berlini melegfelvonulás képeit, hogy tehát ezek vagyunk mindannyian is, s hiába mondom, hogy ne haragudj, de én teljesen mást éltem meg egy 20.000 fős tömegben, semmi undorítót nem láttam.
De, de érvelnek majd, gyomorforgató, kontraproduktív az egész, mondják majd minden érvedre, én pedig továbbra is próbálok türelmes lenni, hogy nem tudok felelősséget vállalni azért, amire a gyűlölködő emberek gondolnak fejben a nem heteronormatív emberekről, sem azért, amit tévesen hisznek rólam.
Így aztán egy ponton rájövök, hogy olyan, hogy "jó buzi" nem létezik. Mint ahogy "jó nő" sincs, "jó férfi" sincs és "jó gyerek" sincs. Mindannyian vagyunk valamilyenek, mindannyiunknak vannak jó és rossz tulajdonságai, senkinek nem tesz jót, ha láthatatlanul kell leélnie az életét, mindannyiunk felelőssége a szeretetre való képességünk kibontakoztatása, hogy ne másokat vagy önmagunkat bántva, invalidálva éljük le az életünket. Hogy tudjunk másokat segíteni, s ha olyan a helyzetbe kerülünk, mi magunk is tudjunk segítséget kérni.

A Coca-Cola lekaparja a plakátait, Toroczkai kólát löttyint a betonra, a sajtóban és a közösségi médiában mindenki nyilatkozgat a családvédelemről, meg a buzikról. Virágkorát élik az alternatív megállapítások: az a nő, aki élvezi az anális szexet, annak meleg lesz a gyermeke, az a nő, aki teherbe esett a nemierőszak után, az tulajdonképpen élvezte, a Föld újra lapos, a védőoltás autizmust okoz, remélem a lobotómiáig nem jutunk el, újra.

Az utóbbi 50-80 évben az emberi tudomány és kooperáció eljutott odáig, hogy konkrét tudományágak összedolgoznak, megismertük valamennyire az emberi genómot, az öröklődést, a testben lezajló biokémiai folyamatokat, a ráható szociokultúrális, pszichológiai, környezeti hatásokat, ismerjük különböző emberi kultúrák, antropológiai csoportok történetét, de még mindig nincs konkrét magyarázat arra, hogy miért van homoszexualitás, annyit tudunk, hogy mindig is volt, s a nem heteronormatív emberek száma kb 10-15% között mozgott konstans, a Kinsey-skála szerint pedig még a heteroszexuális embereknek is van valamennyi kilengése, érdeklődése a saját neme iránt.

Minden rettegés ellenére 1950-ben 2,5 millárdan voltunk, 2019-ben pedig többen, mint 7 milliárdan. Csak szimplán statisztikai alapon többen vagyunk, mindannyian. Az, hogy nőtt az emberi populáció IQ szintje, általános műveltség része lett az írás és olvasás, s nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy 10 évenként háborút vívjunk egy-egy uralkodó nevében, az olyan szociokulturális változásokat hozott, hogy (sok egyéb dolog mellet) a buzik is merik magukat felvállalni és láthatóvá tenni. Mert mondjuk már nem jár érte halál, sokk-terápia, börtön.

Ha az embereket tényleg a család, a gyermekek, a házasság védelme érdekelné, akkor nem a buzikat, a nőket, a férfiakat, a szingliket, a gazdagokat, a szegényeket, más nemzetiségieket ekéznék, nem gyerekre adna hitelt az állam, nem az abortuszon vagy a gumihúzásról vitatkoznánk, hanem intézményesítetten segítenének a családtervezést: mediátor segítene a különböző álláspontok összeegyeztetését, segíteni felmérni, hogy mindez milyen kötelezettségekkel jár mindkét szülő részéről, érzelmi, anyagi, fiziológiai; mi ténylegesen a helyes döntés az adott két ember esetében, milyen lehetőségeik lesznek, hogyan tud az állam segíteni, hogyan lehet ezeket igénybe venni, segíteni nekik helyes nevelési módszereket alkalmazni.

Apropó, manapság divat azt mondogatni, hogy azért ilyen problémásak a mai gyerekek, mert "liberálisan" nevelik őket, mindent szabad, bezzeg egy-egy atyai pofon sokat segítene. Mindezt egy olyan országban, ahol a társadalom 80%-a helyesnek tartja a gyerek fizikai büntetését, és az országos átlag napi 7 perc érdemi törődés. Ismétlem: ÁTLAG HÉT PERC NAPONTA.

Ebből adódóan nem az a kérdés, hogy a szülő elverheti-e a gyerekét, hanem azt kellene tisztába rakni a fejekben, hogy ha törik, ha szakad, az legyen az utolsó eszköz, amihez hozzányúl. Még azok a szülők is, akiknek konkrétan sikerült a gyermekét megölnie, halálra éheztetnie, stb, úgy érzi, hogy ő csak jót akart, helyesen cselekedett. A gyerek kiprovokálta!

Én nem gondolom azt, hogy a mai szülők feltétlenül igénytelenek, hanyagok lennének, inkább gondolom azt, hogy sok esetben elmutyizott fizetésekből és túlórákból meg váltott műszakokban dolgoznak, hogy egyről a kettőre jussanak, rengeteg konfliktust és saját igényüket a szőnyeg alá söpörve, az esetek többségében borzasztó mintákat hozva otthonról. Rengetegen nem tudnak mit kezdeni a vágyaikkal és a félelmeikkel, miközben éjjel-nappal reklámok bombázzák a primer ösztöneikent, hogy milyen az igazi élet, az igazi férfi test, az igazi női test, az igazi élmény, az igazi szex, az igazi ajándék, az igazi szépség, az igazi boldogság, az igazi család, az igazi esküvő, az igazi kapcsolat, az igazi kikapcsolódás, az igazi szórakozás, csak pénz kell hozzá és máris a tiéd, le ne maradj!!! Ez az igazi családgyilkos, immáron 30 éve.

A korlátozott szeretetnyelv (adok neked édességet meg drága telefont) a szeretetnyelv hiánya (az érdemeidet, kepességeidet elismerni, támogatni nem tudom, de kritizálni bármikor), a szülők közötti elégtelen konfliktus kezelés, vagy éppenséggel az, amikor a szülők és a családtagjaik a gyereket próbálják felhasználni egymás ellen. Ezek azok a dolgok, amik a családi otthont mindenki számára elviselhetetlen börtönné változtatják. Nem Steiner Kristóf, nem Conchita Wurst, s nem a Budapest Pride fogja örökre és visszavonhatatlanul megmérgezni a gyerekek lelkét, megakadályozva őket a kiegyensúlyozott fejlődésben.

Ezek a problémák még a tanult tisztességes, keresztény családokban is felütik a fejét, ez nem is intelligencia kérdése, hanem érzelmi intelligenciájé, ami juhu, fejleszthető. Csak ehhez magunkba kell nézni, magunkat kell kritikusan megfigyelni, el kell ismerni, hogy baj van, segítséget kell tudni kérni és adni. Nem csak az áldozatoknak, az elkövetőknek is. Erre nem lehet politikai tőkét alapozni. Az embereknek több szeretetre és megértésre van szüksége egymástól, egymásnak, nem pedig arra, hogy egymást versenyezve kiabáljuk túl, hogy még az utcán sem fogom meg a párom kezét, nehogy már a buzik is megtehessék.

A WHO előre jelzései szerint 10-20 éven belül leszámolunk a rákkal (már aki meg tudja majd magának engedni a gyógyítást) a legnagyobb népbetegség pedig a különböző mentálhigiénés problémák lesznek. Nem azért kell megtanulnunk egymás iránt toleranciával, szeretettel, tisztelettel, nagylelkűen viseltetni, hogy szegény buzik ne akadjanak sirva, ha csúnyán néznek rájuk. Ez nem csak a család együttélésének alapja, hanem az emberiességé is.

Nyakunkon az ipar 4.0, a szakértők piaci buborékokra figyelmeztetnek, itt a klímaváltozás, a technológia pedig olyan ütemű gyors fejlődése, amivel már nehéz nem csak az oktatásnak lépést tartania, hanem az átlagember kognitív képességeit is felül fogja múlni. A jövő generációira úgy tűnik egy olyan világ fog várni, ahol eddig nem tapasztalt verseny lesz az elérhető erőforrásokért, szociokultúrális juttatásokért és élhető életterekért. Nekik talán még fontosabb döntéseket kell majd hozniuk egymással és a hogyan továbbal kapcsolatban, vélt és valós tulajdonságaik és privilégiumaik mentén. Most kell megtanulnuk és megtanítani egymást nemet mondani a gyűlöletre, a félelemkeltésre, populizmusra és kisstílűségre.

Elmegyek, mert hiszek abban, hogy nincs félnivalója társadalomnak tőlem és azoktól, akik velem együtt felvonulnak.

Elmegyek, mert nem értek azzal egyet, hogy míg a meleg szó értelmezésén megy a vita, addig ugyan ezek az emberek összemossák a magánélet és a szexuális élet jelentését.

Elmegyek, mert hiszek abban, hogy tettem és tettünk követendő példa mind a jelenlegi és az elkövetkezendő generációk számára, hogy ki kell állni a koholt vádak, a tudatlanság, a kettős mércék és a korrupció ellen.

Itt van a nyár itt van újra, s vonulnánk sokan a körútra... és a sajtó, a különböző online közösségek és fórumok megint kezdik felvenni, boncolgatni a melegekkel és a melegfelvonulással kapcsolatos témákat. 

A mai legérdekfeszítőbb ezek közül talán az volt, h a melegeket nem kéne melegeknek hívni, mert az túl langyi kifejezés, a helyes megszólítás a keménymag szerint a buzi... nehogy aztán úgy nőjjön fel egy generáció, h a mikróban az étel homoszexualizálása történik.

- Kisboltban ne vásárolj, ha nem látsz árcímkéket és feltűnően túristáskodsz, mert aztán fizethetsz egy ásványvízért meg egy chipsért 20 NIS-t

Aki Izraelbe megy, valószínűleg a Ben Gurion reptéren fog landolni, s alighogy megcsodálhatta a modern reptér gigantikus méreteit, máris azon kapja magát, hogy szigorú szemek faggatnak intim kapcsolataidról, úticélodról, származásodról és a végén már legszívesebben egy teljes CV-t nyomnál a securitysek kezébe, csak hagyjanak már távozni. Én legalábbis így éreztem úgy hajnali 4-5 óra tájékán, amikor már a második biztonságiőr kért tőlünk fél órás interjút (T ügynök azt mondta ezzel minket védenek a terroristáktól, én határozottan az ellenkezőjét éreztem).
Viszonylag gyorsabban átjut az ember, ha nem volt előtte arab országokban, s letagadod az összes izraeli ismerősödet és adod az ártatlant.

Ha okos és felkészült túrista vagy, akkor még az utazás előtt váltasz magadnak sékelt, s nem csinálsz úgy ahogy én. Lusta voltam Londonban váltani, Budapesten pedig már nem akartam sok pénzt bukni a dupla átváltáson, szóval maradt a reptér, s az automata röhögve köpte ki a bankkártyámat. Ha T nem lett volna, valószínűleg még mindig ott szerencsétlenkednék a reptéren. Pár órával később felhívott a bank automatája, h tákjékoztasson, lehet ellopták a bankkártyámat és hívjam fel őket. 10 fonttal később sikerült tisztáznom, hogy épp nyaralok és teljesen normális, hogy tegnap reggel Londonban vettem fel pénzt, aztán este Budapesten és most pedig Tel-Avivban szeretném ezt a tevékenységemet folytatni. 

Szóval mire reggel fél hat környékén beértünk a szállodába, enyhén idegbeteg állapotra sikerült leharcolnom magamat, amin az álmosság semmit sem segített, az meg végképp nem, hogy a takarítóbrigád folyamatosan zaklatott minket, hogy féldélben igazán illene már kimennünk és hagyni őket szobát takarítani. T többször próbálta nekik elmagyarázni angolul, hogy nekünk igen létfontosságú lenne, ha nyugodtan kialudhatnánk magunkat, mire a takarítónő idegessen az arcunkba vágta a "Do not Disturb" kártyát. Bocsesz. 

Délutánra sikerült magunkat összekaparni az ágyról, s neki vágtunk Tel-Avivnak. Berlintől kaptam egy izraeli útikönyvet (egyemmeg), ahol Tel-avivval kapcsolatban fel volt tüntetve egy tök izgi "Run the city" program ("T: Jé ez tök jó, csináljuk meg... a korán kelést és a futást leszámítva."), felkerestük a honlapot és az ott felsorolt állomások alapján terveztük meg a kiruccanást. Persze a végére jól eltévedtünk és kiéheztünk. 

Amennyiben újból felkészült és okos túrista akarsz lenni, akkor van nálad térkép. Ha kütyübuzi vagy, mint én, akkor google mapsen bejelölöd az uticéljaidat, mentesz egy screenshot-ot és rárakod a tapizós telefonodra, így nem kell térképet hajtogatnod és a fejedet vakarászni, hogy most épp merre is vagy. Amennyiben ez teljesen kínai volt számodra, akkor a recepciónál van térkép, lehet kérni, ingyen. Természetesen mire erre rájöttem már egyszer eltévedtünk Tel-avivban és Jeruzsálemben is, a térképet a recepciónál pedig kijelentkezéskor vettük észre.Elektromos dolgokhoz adapteres dugaszt megint csak recepciónál lehet kérni (K: Majd kérjünk plugot. T: Milyen plugot? K: Plug-plug-ot. T: Mi? K: Buttplugot!!!!), de végül is, ha elég elszántak vagyunk, egy erős és határozott mozdulattal a magyar dugaszt is bele lehet dugványozni a csatlakozókba.

Természetesen szombaton landoltunk, így a strandokat ("T: Ha a gaybeachen megfogod a kezemet, megöllek!") leszámítva minden teljesen kihalt volt, de így is láttunk szép dolgokat ("T: Mennyé' vissza szobrot nézni!") és találtunk McDonald's-ot ("T: Úristen McDonald's!" aztán valahogy ez összefüggésbe került azzal, hogy nem halunk éhen és a civilizáció egy biztos jele, ha valahol McD van), ahol hatalmasnagy közepes méretű sajtburgert is lehet kérni.

Aztán természetesen sikerült Tel-avivot shabbat után is látnunk. Hatalmas a nyüzsgés, s nagyon világi a város (A Be what you wanna be poszterek is itt voltak végig plakátozva az utcákon), több ház oldalán, erkélyén kilógatva a szivárvány zászlók.
Nagyon sokan bicikliznek, s valószínűleg nem uralkodnak olyan áldatlan közbiztonsági állapotok, mint pl Londonban vagy Budapesten, mert nagyon sok helyen kis vékony lánccal vannak lekötve a bringák a ház kerítése elé (nem a kertfelöli oldalon). Itt nem a városi bicajok a trendszetterek, általában mindenki kis rugósvillás mtb-vel közlekedik.
Az autósok is nagyjából a kresz teljes figyelembe vétele nélkül közlekednek (index? az abszolút luxus), dudálgatnak is, de nincs az az agresszív mentalitás, mint Budapesten. A dudálások és integetések is inkább segítség nyújtás, h ébredjél fel, erre menjél, arra menjél, elengedlek csak haladjunk.

Azt mondják Jeruzsálem messzebb van Tel-avivtól, mint Tel-aviv Jeruzsálemtől. Itt a hanukka gyertya meggyújtásakor láttunk össz-vissz 10 darab ortodox zsidót. Ide általában azok jönnek, akiknek elegük van a nagy vallási felhajtásból és persze az ebből fakadó ellentétekből (arab és muszlim közösségek)... na persze csak az, aki megengedheti magának, mert egy kis garzon lakás ára átszámítva 60 millió forint, s ez tényleg csak egy szerény tétel volt. Az emberek általában barátságosak, angolul szinte mindenki tudott valamilyen szinten. A volt Minerva bárban például vendégek voltunk egy kör Whiskeyre, a pizzás fiú szintiszta kedvességből "Hey Guy!" felkiálltással T-re tukmált egy surimi rudacskát (én persze ezen a jeleneten nagyjából 3 napig röhögtem), a piacon pedig egy kedves fiatalember (Strawberryman) teljesen belelkesedett a kamera láttán és pózba vágta magát, majd negyed órán keresztül kerestünk egy embert, akinek van Facebookja, hogy majd átküldhessem neki. 

Amit szerintem érdemes Tel-avivban megejteni:
- Tengerparti séták és lubickolás a vízben ("T: Ha a sziklák közé úszol és megfulladsz, megöllek!")
- Ben Yehuda, Dizengoff, Rotschield, Allenby "utcák" bejárása, lehetőleg többször, éjjel és nappal is
- Carmel piac!
- Tetszőleges buzibár
- Tel-aviv Museum of Art (ide nem sikerült elmennünk idő hiányában)- Diamond Exchange és környéke

Árak:
- üdítő italok, mérettől és márkától függően 5-10 NIS
- Kismenü, nagymenű mekiben: 35-45 NIS
- "BKV" vonaljegy: ~5-6 NIS
- Return jegy Jeruzsálemig: ~37 NIS
- Reptéri taxi: 190 NIS (mint ebből utólag kiderült: 150 a fix tarifa, aztán fejenként 20 a "poggyász díj", amit természetesen csak a legvégén közölnek veled)
- Hanuka fánk (4db): 10 NIS- Pita (5db): 8 NIS

Jó még tudni:
- a piacokon minden olcsóbb, mint a boltban, szuvenír tárgyakon alkudni is lehet, estefelé pedig már önként mondanak alacsonyabb árakat, csak vigyed.
- Turisztikailag sűrűn látogatott helyen ne vegyél semmit. Főleg ételt ne. Szuvenírt se! Piacon fele annyiért mindent megkapsz, hasmenés rizikója nélkül.
- A katonákat mindenütt illik előre engedni, önként és dalolva. Ha esetleg erről nem tudsz, legalább add nagyon a túristát, bazinagy fényképezőgéppel a kezedben. 
- Katonákat, katonai létesítményeket megint csak nem illik fényképezni, mert kedves, mosolygós katonanénibácsi jön, kezében a félautomatával meg egy tucat élestölténnyel. Ha mégis, megint add nagyon a túristát és mutogass a szemben lévő nem katonai épületre, hogy az azon megcsillanó  délutáni fényjátékot akartad csak megörökíteni és már teszed is el a kamerát. 
- Vegyél-egyél humuszt és pitát, isteniiiiiii.
- Feltűnés nélkül nagyon jól ellehet lenni három héber szó ismeretével: Shalom, Szliha, Toda.
- Kisboltban ne vásárolj, ha nem látsz árcímkéket és feltűnően túristáskodsz, mert aztán fizethetsz egy ásványvízért meg egy chipsért 20 NIS-t.

A küldetés mára az volt, hogy megcélozzam a Soho egyik sarkát, ahol a First Out kávézó van (nem mellesleg a china town egyik szélén... ide még visszamegyek). Mission success, bár nagyjából annyi időm volt, hogy bekapjak ott egy szendvicset, azt' már loholhattam is vissza, mert idő volt. Nem baj, legalább turistáskodtam egy kicsit és végre találtam magamnak egy átmeneti oldaltáskát.
A humusz rabja lettem.

Akartam írni pár sort, hogy milyen multikulti csoportocskában voltam, de a valahogy mindig az akaródzott kijönni belőle, hogy szerencsések vagyunk, mi magyarok. Nálunk nem ölik halomra a magunk fajtákat, s a szocializmusból sem maradt a nyakunkon kitelepített orosz lakosság, akikbe 50 éven keresztül azt nevelték, hogy felsőbbrendűek mindenkinél (és vannak olyan országok innen nem is olyan messze, ahol a kitelepített orosz lakosság elérheti a 30-40%-ot is).

De azt azért le kell írnom, hogy volt itt egy lány Bhutanból, ami egyébként nekem és T-nek is az egyik szívcsücskünk.

Még úgy 16 éves koromban olvastam egy meleg verset, teljesen véletlenül került hozzám. Bár a címére nem emlékszem, de máig bennem él, ahogy a szobája tárgyainak segítségével leírja mennyire hiányolja a szerelmét. Egyszerűen gyönyörű volt. Azóta is vannak ilyen fusztrált napok, amikor órákat töltök el kortárs meleg költők olvasgatásával, hátha meglelem mégegyszer. Persze azóta se, de ma sikerült egy számomra zseniális verset találni, a "The Lion For Real" Allen Ginsbergtől. És csodálatos módon találtam hozzá magyar ferdítést is (I ♥ Terebess).

A valóságos oroszlán
(The Lion for Real)
Jánosy István fordítása

«Soyez muette pour moi, Idole contemplative...»

Hazaértem és szobámban egy oroszlánt találtam
Kirohantam le a vészlétrán visítva Oroszlán! 
Két gyorsírónő tépte barna haját és becsapta az ablakot
Száguldottam haza Patersonba és két napig ott maradtam.

Fölhívtam öreg Reichiánus analitikusomat aki nem akart tovább kezelni mert marihuánát   szívok
- Képzelje - lihegtem - Oroszlán van a szobámban
- Attól tartok hiába volna minden disputa - és   letette a kagylót

Mentem öreg haveromhoz ittunk a pipijével
Megcsókoltam a fiút és kinyilatkoztattam Oroszlánom van - szemem őrülten villogott
Földön birkózva hemperegtünk megharaptam a szemöldökét & ő kirúgott
Végül az utcán parkoló jeepjében onanizáltam és nyögtem "Oroszlán".

Regényíró barátomra Joeyra leltem és rábődültem "Oroszlán".
Kíváncsian pillantott rám és fölolvasta ignu-magas spontán költeményeit Oroszlánokra füleltem de csak ezt hallom Elefánt Tiglon Hippogriff Egyszarvú Hangyák
De gondoltam mindjárt megértett mikor Bölcsesség Ignác fürdőszobájában figuráztunk
De másnap levelet küldött Füstös-hegyi   menhelyéről
"Szeretlek kis Bo-Bo cukor arany oroszlánaiddal
De mivel nincs Önlényeg és nincsenek Ketrecek így kedves Atyád állatkertjében nincs oroszlán 
Te mondtad anyád őrült volt, tőlem ne várd, hogy Vőlegényedként a Szörnyet játsszam előtted."

Zavaromban magasztos kábulatomban eszembe jutott a való oroszlán amely bűzében koplal Harlemben
Nyitottam az ajtót betöltötte a szobát dühe bombarobbanása
Éhesen üvöltött a rabicfalnál de senki se hallhatta kívülről az ablakon át
Szemem elkapta a szomszéd vörös bérház sarkát mely csak állt ott süketítő némán
Csak bámultunk egymásra békétlen sárga szeme vörös szőrglóriában
Viaszos csipa az enyémben ő már nem bömbölt és köszöntve kimutatta karmát 
Megfordultam vas gázkályhán kelt kotyvasztottam vacsorára vizet forraltam forró fürdőt vettem az ócska kádban a kiöntő alatt.
Nem falt föl noha bántott hogy mellettem koplalnia kell

Következő héten szétmarcangolt egy keshedt pokrócot már csupa csont, búza-sörénye kihull szeme dühödt vörös amint sörényes fájó óriás fejét   mancsára ejti a tojás-keretű könyvespolc mellett amely tele Plato & Buddha vékony köteteivel.
Éjente oldalán hevert, szememet el kellett fordítsam éhes molyrágta arcáról magam sem ettem többé ő egyre fogyott és egész éjjel üvöltött én meg rémeket láttam
Oroszlán fal föl a könyvesboltban a Cosmic Campuson magam is oroszlán éheztem

Kandinsky Profnál meghalok egy oroszlán   lebuj-cirkuszában
Fölkeltem reggel az oroszlán haldoklott a padlón 
- "Szörnyű jelenlét! - kiáltottam - Falj föl vagy halj meg!"
Délután fölkelt - az ajtóhoz tántorogva mancsa a   falon hogy támassza remegő testét
Szája feneketlen boltozatából kiadta lelkét nagy csikorgással padlómról az égbe dörögve bongóbban mint éjjel Mexicóban a vulkán
Kivágta az ajtót szólt kavicsos hangon 
"Nem most Bébi - de majd még visszajövök."

Oroszlán amely föleszi lelkem évtizede már csak a te éhedet ismerem
Nem pedig elégtételed áldását
Oh Mindenség Bömbölése hogyan választattam ki
Ebben az életben hallottam a te ígéretedet és kész vagyok meghalni 
- Szolgáltam a te kiéhezett és ősi Jelenlétedet
Oh Uram szobámban várom irgalmadat.

Egy non-profit szervezet (RockForEquality) rövid filmje, mely a homoszexuális párok/élettársak jogegyenlőtlenségére hívja fel a figyelmet. Avagy nem szép dolog, hogy mindenki berakja a magáét az államkasszába, de csak a heteroszexuális párok kapnak bizonyos járandóságokat.

Kicsit butuskára sikeredett, de legalább van, s nem csak felvonulásos napokon lehet ilyenekről hallani. Bár az If these walls could talk 2-nél semmi sem tudja jobban szemléltetni ennek szükségességét szerintem.