Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


Wonderlustre

"Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!" Kurt Vonnegut

Ez az én utam mondogatom magamnak minden reggel. Véletlenül vettem észre a szombati Times magazin extra mellékletét, de azóta is hálás vagyok a sorsnak érte, mert tele van fantasztikus ötletekkel.

6-tips-to-make-your-working-holiday-in-canada-a-success.jpg

Egy teljes oldalt szenteltek arra az esetre, ha lenne egy lukas éved a nagy élettervek beizzítása előtt, s nem tudsz nemet mondani a világ hívó szavára.

1. Önkénteskedés külföldön 

Nem egy cég és szervezet szakosodott arra, hogy önkénteseket toborozzon exkluzív és kevésbé exkluzív országokba megfizethető áron. Ilyen pl a Voluntary Services Overseas  (vsointernational.org), akik programokat ajánlanak Afrikában, Ázsiában, s Latin Amerikában. Az utazási költségeket megtérítik az idődért és munkádért cserébe, de elvárják tőled, hogy segíts legalább  £800 összekalapolni. Ez szószerint adomány gyűjtés, tavaly egy kolléganőm ezt csinálta, ő Afrikába ment utána, azért kellett kalapolnia, hogy egyáltalán felfogja mit jelent a szegénység és a rászorultság. A projektek között fiatalkorúak megsegítése, startupok beindítása és egészség megőrző programok, információk terjesztése a cél.

2. Földműves munkák Új-Zélandon

Hatalmas biznisz Új-Zélandon és egyre több biofarm kezd működésbe az ország egész területén. Van egy dedikált honlap, amely összehozza a farmtulajdonosakat jövendőbeli dolgozókkal: wwoof.co.nz  (Willing Workers on Organic Farms). Nincs fizetés, de napi 4-6 óra munkáért cserébe adnak szállást és ellátást. Illetve tanítanak is, biogazdálkodást, borkészítést, igazi kovászoskenyér készítést. Ha megvan a pénz és  a vízum, egy igazi hátizsákos kaland a földi paradicsomban.

 

3. Aranyifjak tengerpartja 

Országtól függően akár  £30-ot is kereshetsz óránként szörfoktatóként, ehhez elég 10 hétre elvonulni Marokkóba vagy Dél-Afrika tengerpartjaira és letenni az oktatói és vizimentő vizsgát. Oké, a költségek nagyjából  £4500+ -ra rúgnak a tickettoridegroup.com szervezésében, de ha nekem meglenne a kellő vázizomzatom hozzá, tuti ott szelném a hullámokat.

4. Hajózás a világ körül 

Óceánjáró, folyami hajók, talán nem kell bemutatni, sok helyen toboroznak, Magyarországon is vannak erre specializálódott irodák. Lehet a Brexit élesedése után ezzel folytatom.

5. Ültess fát Kanadában

Tree-planter.com által szervezett munka Kanadában, kemény meló és a vízumot is magad intézed, de a szorgos zöldkezek akár napi  £96-ot is kereshetnek. Ha Berlin végképp nem múlik ki belőlem, használom a jó öreg kapáljunk egy nagyot módszert én is.

6. Hostel Hostess bárhol 

Workaway.info olyan állásokat ajánl világszerte, ahol egy kis besegítésért cserébe akár szállást és ételt is kaphatsz. Takarítástól kezdve túravezetésen keresztül bármit. Egy  jó nyaralás nem csak az úszómedence mellett töltött drága óráktól lehet maradandó.

7. Házi-sitter 

Oké, ha padló suvickolása nem pálya, akkor vigyázz a házra és a cicára, housecarers.com erre biztosít platformot, oké  £38.5 az éves tagsági díj, de ez is egy lehetőség, amivel érdemes lehet foglalkozni.

8. Téli szezonális munkák síparadicsomokban 

SeasonWorkers.com a hütték világába ad lehetőséget bekerülni, hostess, szakács, síoktató, a fizetés magyar szemmel csábító, plusz kapsz  szállást, ételt, síbérletet. Van ahol csak képesíett embereket keresnek, van ahol elég hogy lelkes vagy és betanítanak.

* A tartalmat a Times magazinból fordítottam, nem fizetett hirdetés. Googlizással még több hasonló munkák, cégek, oldalak érhetőek el.

Raison

Röpke másfél hónap és mehetek haza. A döntés meghozása nagy dilemma volt. Az eredeti terv május eleje volt, de közbe jött pár dolog. Például a kollégénőm felmondott, a szülők pedig úgy érezték akkor itt az ideje, hogy velem keménykedjenek és rámutattak a szerződésünk azon pontjára, amit ők úgy értelmeztek, hogy a gondozóknak maximum 2 órányi szabadidőt kell biztosítani és szeretnék, ha ezentúl így dolgoznánk. Én pedig felhívtam a figyelmüket arra, hogy a szerződés az úgy szól, hogy “legalább két óra szabadidőt kell biztosítani, amit lehetőség szerint nem a gondozott ingatlanában töltünk el”. Így egy kicsit mégis másként hangzik az egész, viszonylag tök normálisan megvitattuk, hogy nem lófrálunk egész nap az utcán, de két óra arra elég, hogy elszaladok vásárolni és rohanok vissza. És megmondtam, hogy ilyen viszonyok között, tulajdonképpen létszükséglet, hogy meglegyen az a tudat, hogy ha akarok másnap kimehetek és nyugodtan megnézhetek egy filmet, vagy fényképezhetek, vagy kimehetek egyet a kínai negyedbe, mert imádom a helyet. Persze megállapodtunk, hogy ők rugalmasak, megértik, stb. De mégis megszűnt a másnapi nyugalom, eltűnt a szabadság gondolata.
Ilyenkor az ember szó szerint átmegy állatba, kicentizi a jogait, a területét és merd azt megsérteni akár egy milliméterrel is, s máris támad.
Ez történt karácsonykor, nem volt biztosítva a két órányi pihenő időnk, se a normális váltónapok, mert ugye nagy családi esemény, díszbe vágva feszengtünk mindketten a gondozott mellett, s még a saját ételedet sem főzheted meg... és még pár egyéb és ehhez hasonló dolog, ami triviálisnak tűnhet, de én ettől egy hétig igen frusztrált és depressziós voltam, s minden este úgy mentem aludni, hogy pazar részletekkel ecsetelve fogalmaztam meg a felmondó levelemet fogcsíkorgatva mielőtt elaludtam volna.
Aztán valahogy csak legyőztem ez az undurító érzést, de közben megint történt 1-2 dolog, aminek a részleteivel senkit nem untatnék, a lényeg az lett, hogy egyszerűen azt vettem észre magamon, hogy ha teljesen lelohasztom magamat az edzőteremben, még akkor is tudok apró dolgokon egyik pillanatról a másikra idegbeteg lenni. Szóval arra jutottam, hogy pénzt az ember bármikor tud keresni, idegrendszere viszont csak egy van.
Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor itt keressek munkát, vagy otthon. Másfél hónapja olyan rémálmaim vannak, hogy vagy az apámmal veszek össze üvöltözve, hogy még mindig egy szakma nélküli hülye vagyok, vagy éppen valaki más olt szénné emiatt. Így számomra elég egyértelmű lett, hogy igen nagy szüksége van az önbecsülésemnek arra, hogy tovább tanuljak.
A választott szakma pedig a fogtechnika, amit itt egyszerűen nem tudok magamnak megengedni, s az otthoni képzés is a legrosszabb esetben 2 millió forintba fog kerülni, amit az itt összegyűjtött pénzből viszont ki tudok majd fizetni. Természetesen a biztonság kedvéért megnéztem, a fogtechnikus még mindig rajta van az új-zélandi bevándorlási hivatal “keresett” kategóriájában.
9 hónap “szobafogság” után meg igen csak természetes szükséglet, hogy saját albérletet szeretnék, ahova senki más magánélete nem vándorol be, csak az enyém.

Röpke másfél hónap és mehetek haza.
A döntés meghozása nagy dilemma volt. Az eredeti terv május eleje volt, de közbe jött pár dolog. Például a kollégénőm felmondott, a szülők pedig úgy érezték akkor itt az ideje, hogy velem keménykedjenek és rámutattak a szerződésünk azon pontjára, amit ők úgy értelmeztek, hogy a gondozóknak maximum 2 órányi szabadidőt kell biztosítani és szeretnék, ha ezentúl így dolgoznánk. Én pedig felhívtam a figyelmüket arra, hogy a szerződés az úgy szól, hogy “legalább két óra szabadidőt kell biztosítani, amit lehetőség szerint nem a gondozott ingatlanában töltünk el”. Így egy kicsit mégis másként hangzik az egész, viszonylag tök normálisan megvitattuk, hogy nem lófrálunk egész nap az utcán, de két óra arra elég, hogy elszaladok vásárolni és rohanok vissza. És megmondtam, hogy ilyen viszonyok között, tulajdonképpen létszükséglet, hogy meglegyen az a tudat, hogy ha akarok másnap kimehetek és nyugodtan megnézhetek egy filmet, vagy fényképezhetek, vagy kimehetek egyet a kínai negyedbe, mert imádom a helyet. Persze megállapodtunk, hogy ők rugalmasak, megértik, stb., de mégis megszűnt a másnapi nyugalom, eltűnt a szabadság gondolata. 
Ilyenkor az ember szó szerint átmegy állatba, kicentizi a jogait, a területét és merd azt megsérteni akár egy milliméterrel is, s máris támad.
Ez történt karácsonykor, nem volt biztosítva a két órányi pihenő időnk, se a normális váltónapok, mert ugye nagy családi esemény, díszbe vágva feszengtünk mindketten a gondozott mellett, s még a saját ételedet sem főzheted meg... és még pár egyéb és ehhez hasonló dolog, ami triviálisnak tűnhet, de én ettől egy hétig igen frusztrált és depressziós voltam, s minden este úgy mentem aludni, hogy pazar részletekkel ecsetelve fogalmaztam meg a felmondó levelemet fogcsíkorgatva mielőtt elaludtam volna.
Aztán valahogy csak legyőztem ez az undurító érzést, de közben megint történt 1-2 dolog, aminek a részleteivel senkit nem untatnék, a lényeg az lett, hogy egyszerűen azt vettem észre magamon, hogy ha teljesen lelohasztom magamat az edzőteremben, még akkor is tudok apró dolgokon egyik pillanatról a másikra idegbeteg lenni. Szóval arra jutottam, hogy pénzt az ember bármikor tud keresni, idegrendszere viszont csak egy van. 
Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor itt keressek munkát, vagy otthon. Másfél hónapja olyan rémálmaim vannak, hogy vagy az apámmal veszek össze üvöltözve, hogy még mindig egy szakma nélküli hülye vagyok, vagy éppen valaki más olt szénné emiatt. Így számomra elég egyértelmű lett, hogy igen nagy szüksége van az önbecsülésemnek arra, hogy tovább tanuljak. Azonnal.
A választott szakma pedig a fogtechnika, amit itt egyszerűen nem tudok magamnak megengedni, s az otthoni képzés is a legrosszabb esetben 2 millió forintba fog kerülni, amit az itt összegyűjtött pénzből viszont ki tudok majd fizetni. Természetesen a biztonság kedvéért megnéztem, a fogtechnikus még mindig rajta van az új-zélandi bevándorlási hivatal “keresett” kategóriájában.

9 hónap “szobafogság” után meg igen csak természetes szükséglet, hogy saját albérletet szeretnék, ahova senki más magánélete nem vándorol be, csak az enyém.

Can you imagine?

Ha valaki nekem azt mondta volna pár hónappal ezelőtt, hogy reggel gumikesztyűben fogok rohangászni illetve körmöt fogok festeni, biztos rávágtam volna, hogy "lüke vagy te?".

Újfent nem keserkedek, ezt kifejezetten mulatságosnak találtam.
Ezerszer jobb, mint az a jövőkép, amit ténylegesen el tudtam magamnak képzelni. A dohányzásról pedig kijelenthetem, hogy sikeresen leszoktam, most már ott tartok, hogy egyenesen zavar a szaga.

Címkék: ego munka lol gondol

London

Szóval London van most, nem igazán néztem még körül, sőt tulajdonképpen a mai nap volt az első, hogy kimentem vásárolgatni, mert kellett venni flip-flopot.
Hogy mi az istent is csinálok itt?
Az előzmények ismertek, elegem lett és találtam egy hirdetést a neten, ami elsőre eléggé elbizonytalanítónak tűnt, de próba-cseresznye alapon belevágtam. A hirdetés nagyjából így hangzott: bentlakásos ápolókat keresnek angliában, heti 360-460 GBP/hét fizetéssel. A céget és a kapcsolat tartó embereket a tanultak szerint leellenőriztem, s úgy tűnt tényleg nem átvágás... persze az utolsó pillanatokig voltak kétségek, pl amikor bekérték az útlevelemet meg a személyimet (már visszakaptam).
Szóval volt egy tréningem, amin átmentem, amíg munkát nem kaptam ott lehettem ingyen, s huszadikán már ki is közvetítettek.
Nos sokan megkérdezték tőlem, hogy akarom-e ezt csinálni, meg felfogtam-e, hogy mit jelent beteg emberekkel foglalkozni?
A tényállásom ezzel kapcsolatban az volt, hogy pénz beszél, Anglia nem lehet olyan rossz, s nem akartam többet azzal foglalkozni, amivel az elmúlt 3-4 évben, viszont szerettem volna, hogy ha ténylegesen számít, súlya és jelentősége van annak, amit csinálok.
Mindenféle "tréning" és felkészítés és elmélet ellenére sokkoló volt a csütörtök délután.
Besétálok egy szobába, ahol egy harmincas nő fekszik, félig bepelenkázva, remegő végtagokkal és közben hörgő, torokhangon magyaráz. Erre nem lehet felkészülni, s őszintén szólva legszívesebben hanyatt-homlok menekültem volna és azt mondogattam, hogy én ezt nem fogom tudni végig csinálni. Ezért sem igazán írtam az elmúlt pár napban, mert ha arra gondoltam, hogy 1 éve ilyenkor tulajdonképpen csoportvezető voltam, magyar viszonylatokban bombasztikusan jó fizetéssel (és szerettem is csinálni a munkámat), illetve úgy véltem, hogy egy kapcsolat is kialakulóban volt, s határozottan úgy éreztem, hogy az élet nagyon kerek... ezzel szemben most meg semmi nem maradt ezekből, itt szenvedek egy nővel, akit nem értek, ráadásul nem is kedvel és szar minden.
De határozottan fejlődőképes vagyok ezen a téren, nem hagytam, hogy újra ez a szar érzés kerekedjen felül rajtam, felgyűrtem a mosolyt az arcomra és csináltam tovább, figyeltem, este jegyzeteket készítettem, a kolléganőm pedig megbecsült és a teamwork nevében nagyon sokat segített és magyarázott. "Aranyélet" mondja mindig, csak jól kell csinálni. Az eredmény az lett, hogy most már kezdem megérteni, hogy mit próbál mondani (elhörögni) és már nagyjából tudom, hogy mik a dilijei (az nagyon sok van) és ezt hogyan kell kezelni. A mai nap ma már úgy telt, hogy esetleg már én is megvagyok hívva a holnapi Latte programra (ezt nagyon ki kell érdemelni), s este azon röhögtünk a kolléganőmmel, hogy milyen vicces hóbortokkal próbált ma megszívatni minket.

Egy majdnem idevágó magyar remekmű (ezt valaki szerezze be nekem!):

24

Egy újabb évet értünk meg, s szándékomban állt írni egy hosszabb szösszenetet az elmúlt egy évről, de azt hiszem a mai nap tanulságosabb bármilyen esszé jellegű irománynál.
Probléma akadt a referenciámmal és kiderült, hogy egy buta félreértés és a  főnököm a maga nyers, de határozott módján megoldotta. Mint zöldfülű újoncka, aki megszerette az itteni zöld vidéket és nyugalmat, azt kértem, hogy valami cicás-kutyás elhelyezést kapjak vidéken és persze egy könnyű, low level package-ről álmodoztam.
Ma csörgött a telefonom, hogy unatkozom-e, mert lenne munka a számomra. Mit kaptam? London közepét (amit kifejezetten kértem, hogy ne) és egy "High Level Package", cickuty nélkül. Viszont maximális bérezés. A költői kérdés ott lebegett a fejem fölött, hogy "MIÉÉÉRT????", valószínűleg ez eléggé az arcomra is volt írva, mert a Manager már egyből mondta, hogy nekem lett a legjobb eredményem és birka türelmem van.

Summa summarum: Az élet ilyen és olyan, tele félreértésekből adódó problémákkal, az ember nem mindig kapja meg azt amit akar, de minden, ami történik valahol a hasznunkra válik és lesz mindig valaki, aki segíteni fog.

És még egy késés

Annyira tipikus tőlem, hogy fent vagyok hajnali ötig, aztán azt se tudom, hogy hol vagyok, s persze nem nézem az órát... úgy jöttek fel értem, hogy hát itt lenne az interjú ideje. Én meg már elástam magamat, hogy kész most buktam el mindent, mert eddig mindenkit kivágtak, aki késett.
Az interjú érdekes volt, kérdezgetek mindenfélét, hogy mit tanultam, mit tartottam fontosnak, jónak, aztán jöttek a velős kérdések, mit hogy kell kezelni, iktatni, sőt még becsapós kérdések is voltak, de nem tudtak becsapni és na, szóval sziporkáztam :). Az a durva, hogy még mindig ugyan úgy megjegyzek mindent, ami elhangzik, s ez most nagyon sokat számított. Na szóval délután bevonultunk, hogy esetleg tudható-e már, vagy kezdjünk pakolni (egyébként is, ma van a Papa Don't Vouge Brutkó szervezésében)? Behívtak közölni a tényállást és átmentem, jövő héten már kapok is munkát! Szóval banzai van meg chicken tikka masala (az első fűszeres étel, amit itt kint sikerült ennem)!

Miles Away

Farewell esték, úgy érzem csordulásig vagyok töltve ölelésekkel és az elérzékenyülési indexem soha nem tapasztalt magaslatokba szárnyalt. 
Nem igazán akarok drámázgatni, mert hát nem örökre megyek és jövök majd vissza rendszeresen (ha jól alakulnak a dolgok, aztán persze még mindig ott van az a mikróminimál lehetőség arra, hogy bukó az egész és heteken belül újra a négykeres meleg statisztikát erősítem). Arról nem is beszélve, hogy a kis notit viszem, Wi-Fi lesz, szóval virtuálisan tartódik majd a kapcsolat és továbbra is íródnak majd a dolgok itt is. 
Ha van min drámázni, az két dolog lesz: Nincs vasárnap tömegközlekedés, s nem sok kedvem van 12km-t "elsétálgatni", bár elszánt ember vagyok és Brüsszelben is majdnem úgy volt, hogy majd a reptéri váró lesz a Hostelem, így megbarátkoztam a stoppolás fogalmával, sőt ríszőrcsöltem a témát és azt írják, hogy ultrabiztonságos az ország ebből a szempontból.
A másik pedig a nikotinfüggőségem lenullázása. Még maradt két féldoboz cigim, s amióta elhatároztam, hogy leszokom, kb láncdohányos lettem.

Na, de én most nagyon csak a jó oldalát látom mindennek, menni fog és kaland lesz, meg élettapasztalat, meg kipróbáljuk magunkat és egyébként is végre repülőgépre ülhetek!

Munkáltatók gyöngye

A volt munkaadóimmal úgy teszünk mintha szeretnénk egymást. Én lelkesen kérdezem, hogy ad-e referencia levelet, mert hát milyen jó alkalmazott voltam (és egyébként is a k. anyádat ennyivel tartozol, ha már elcseszted a céget, 1 hónapig úgy dolgoztam mindennap 2 műszakban, hogy azt sem tudtam, hogy ki leszek-e fizetve, s ezt az időszakot voltatok szívesek úgy elkönyvelni, mint fizetett szabadság), ő pedig lelkesen mondja, hogy persze, bármikor (csak nem most és nem élőben és küldjél róla e-mailt). És itt ülök skype előtt lassan 60 perce, hogy azt kinyögje mikor képes szignózni egy kinyomtatott papírt, amit az orra elé viszek majd, nehogy megerőltesse az izmait meg a szürkeállományát.

Címkék: munka papír

Tekerj az elégedettségig

Reggel fél hatkor már ébren voltam, s jól elterveztem, hogy megcsinálom a Duna-kanyar körutat Esztergomig, még talán kedvem is lett volna átmászni a Szlovák oldalra is. Fél tízkor, indulásra készen, kapuban még ellenőriztem a postaládát, amiben egy hatalmas boríték volt az én nevemmel.

BelgoControl. Még Februárban jelentkeztem hozzájuk légi forgalom irányító képzésre, s már azt hittem elveszett a jelentkezésem. Ehhez képest a levélben az állt, hogy Március 24-én, jelenjek meg pontban 12:45-kor az XY repülőtéren, Brüsszelben. Úgy látszik szeretik időben tájékoztatni az embereket. Gyors helyjegy foglalás eurolines buszra, majd még egy órányi "hűbammeg". 
Aztán gondoltam, ha már megint ilyen jó idő van, idegeskedés helyett inkább maradok az eredeti tervemnél és elmentem tekerni. 
Első célállomás a Megyeri híd, ahol geoláda keresés közben azt vettem észre, hogy nincsenek nálam a leírások, gyors haza tekerés, pdf feltöltés, s újból nekivágtam az útnak. Megyeri híd, Luppa tó, Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu. Szentendrén nagyon eltököltem az időt egy megtalálhatatlan geoláda miatt, így mire Tahitótfalura értem rám is esteledett, vaksötétben már nem láttam értelmét a folytatásnak. Vissza Szentendrére, majd HÉV, Árpád-híd, majd haza tekerés hulla fáradtan. 
Egyre jobban tetszik ez a dolog, tényleg szép helyekre juthat el az ember, s lehet kattintgatni sok érdekes képet. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha vennék egy tükörreflexeset, de Száz szólt, hogy egyelőre inkább nyüstöljem a jelenlegi kis Canon bridgemet, a tudása még mindig több, mint amivel én rendelkezem. S igaza volt. Azt mondhatom a mai napról, hogy teljesen elégedett vagyok. Tekertem sokat, lettek megint érdekes képek, s Belgium is kacérkodik velem, bár ebbe próbálom nem bele élni magamat (pedig nagyon jó lenne ott dolgozni, s végre megszökni innen).

Duna

Magány

Összetett Kapcsolatok

süti beállítások módosítása