Sokat gondolkodtam rajta, hogy ezt most bepostoljam, vagy sem. De aztán mégis, legyen egy olyan emlékem is, amikor örömömben akartam sírni.

Egyszer azt mondtam egy lánynak, hogy mire 25 leszek, minden jobb lesz, lefogyok és valóra váltom az álmaimat. Ő erre azt mondta, hogy ne haragudjak, de ő az ilyesmiben nem tud hinni.

Félúton a 25 felé.

2005, 2010 kimenet előtt, és most. És csak mostanság kezdem felfogni, hogy már rég nem az vagyok, aki 2005ben voltam. Se kívül, se belül.
Köszönet azoknak, akik akkor is és most is hittek bennem és nem hagytak magamra.

 

Egy újabb évet értünk meg, s szándékomban állt írni egy hosszabb szösszenetet az elmúlt egy évről, de azt hiszem a mai nap tanulságosabb bármilyen esszé jellegű irománynál.
Probléma akadt a referenciámmal és kiderült, hogy egy buta félreértés és a  főnököm a maga nyers, de határozott módján megoldotta. Mint zöldfülű újoncka, aki megszerette az itteni zöld vidéket és nyugalmat, azt kértem, hogy valami cicás-kutyás elhelyezést kapjak vidéken és persze egy könnyű, low level package-ről álmodoztam.
Ma csörgött a telefonom, hogy unatkozom-e, mert lenne munka a számomra. Mit kaptam? London közepét (amit kifejezetten kértem, hogy ne) és egy "High Level Package", cickuty nélkül. Viszont maximális bérezés. A költői kérdés ott lebegett a fejem fölött, hogy "MIÉÉÉRT????", valószínűleg ez eléggé az arcomra is volt írva, mert a Manager már egyből mondta, hogy nekem lett a legjobb eredményem és birka türelmem van.

Summa summarum: Az élet ilyen és olyan, tele félreértésekből adódó problémákkal, az ember nem mindig kapja meg azt amit akar, de minden, ami történik valahol a hasznunkra válik és lesz mindig valaki, aki segíteni fog.

23. napja várok. Naphosszat csak arra a pillanatra gondolok, hiszen nem volt több az egész. Talán már el is feledtem. Mostanában mind messzebbre jutok. Hiába, az idő... Nem is értem, hogyan is történhetett. Akkor és ott, úgy ahogyan. Néha mintha ráébrednék, miért is adatott meg. De azok csak múló pillanatok, s utánuk mindig egészen rosszul vagyok. Fáj, mert igazán nem tudom, miért. Én voltam a szerencsés. Így kellett, hogy legyen. Igen, ha felidézem, ismét közelinek érzem. Nem, nem tudok szabadulni. Folyton csak kerget, eszelős játékot űz velem. Beleborzadok. Egyszerre szomjas, éhes, elalélt és kimért vagyok. Bár úgy érzem, lassan, de biztosan távolodok, mégis el-eljön néhanap. És amikor egyszerre ismét itt van... Halálra rémít... Mintha örökké itt kellene, hogy maradjon. Nem, én biztosan nem erre születtem, csakhát már nincs visszaút. Ami történt, megtörtént. El sem feledhetem...

Tévedtem? Hazudtam neked a múltról?
Pedig, valahogy úgy volt, és mégis másképpen
Enni adtam annak a lánynak, aki
Bánatában elfeledte létét
Elfeledte éhségét
Ösztöneinek élt csak
És nem tudta
Nem ismerte
Az álmatlanság fogalmát

Tény, hogy árt a szélsőségesség
Minden primitívnek
És a kivételek közül - talán nekem

Szélesre tárt karmaim közt
Növekedett csak befogadóképességem
És a múltat, minden felednivalót szélese tártam
Egészen

Mindegy, hogy kit, mindegy, hogy hol
Csak jó legyen!

Ami megmagyarázhatatlan, az a gyönyör
Rendben, élvezed, de mitől gyönyörű?

Maga a megfizethetetlenség, szinte hihetetlen
Karrier: olyasféle
Több kereset, több szórakozás:
Devalváció

És akkor menni akart
Hazudott, és amit átélt
Az több, mint amit megérdemelt volna

Nem tudom, más élt-e ekkora lelki viharokat át,
Ám engem jobban megviseltek az események
Mint magukat a résztvevőket

Persze, hogy jót tett
Dagadt a májam

Kérni csak attól volt érdemes, aki szívesen adott
Nem attól, aki várta a kérésed
Nem attól, aki elvárta azt
Hanem, aki elfogadta

Semmi sem történik majd holnap
Mindenki csak vár, remél, de mindhiába
Üres lesz minden, te talán már nem is akarsz
Sem hiány, sem bőség nem övezhet

Ahogy megjósolták: tökéletes lesz
Nem fogsz kísértést érezni semmi iránt
Nem lesz a cél, csak az állandó élvezet -
Mert eljött az a szép, a végtelenség

Összekulcsolod majd lelki kezeid
És lefekszel, nem ismerve többé az időt
Szeretet és gyűlölet közös erővel ölnek
Veszik ki belőled az érzelmeket

Egyensúlyba kerül minden
Nem is hinnéd, hogy ilyen lehet
De az, amikor nincs már miért
Az lesz a neked való időpont

Nem mertem. Húztam még magam egy kicsit a nagyobb élvezet reményében. Elhatároztam, hogy addigra tökéletes leszek. Teljességgel ellenállhatatlan. Amikor súrlódtam a valósággal és átnyúló kezek tapogatták testem, dagadni kezdett a májam. Mindig érzek fejlődést. Igazat kell, hogy adjak pszichiáteremnek. Igaz, őt faképnél hagytam. Egyszer nem jött el a találkánkra. Ifjan s bohón hazudoztam neki a százszor szépekről. Erre ő csak a combjait tárogatta. Hagyjuk ezt most. A lényeg, hogy tovább csiszolom karátaim számát. Ékkő leszek, unikum. Még Zwack is megirigyelhet majd. Gyógyír leszek a virágom szirmainak megalvadt vérén. Csak néha bizonytalanít el valami. Nem tudhatom, mikor billenek át. Egyszercsak felélem majd minden lendületem és... Nem tudok majd segíteni. Kár lenne értem. Jöjjön már el a cél.