Farewell esték, úgy érzem csordulásig vagyok töltve ölelésekkel és az elérzékenyülési indexem soha nem tapasztalt magaslatokba szárnyalt. 
Nem igazán akarok drámázgatni, mert hát nem örökre megyek és jövök majd vissza rendszeresen (ha jól alakulnak a dolgok, aztán persze még mindig ott van az a mikróminimál lehetőség arra, hogy bukó az egész és heteken belül újra a négykeres meleg statisztikát erősítem). Arról nem is beszélve, hogy a kis notit viszem, Wi-Fi lesz, szóval virtuálisan tartódik majd a kapcsolat és továbbra is íródnak majd a dolgok itt is. 
Ha van min drámázni, az két dolog lesz: Nincs vasárnap tömegközlekedés, s nem sok kedvem van 12km-t "elsétálgatni", bár elszánt ember vagyok és Brüsszelben is majdnem úgy volt, hogy majd a reptéri váró lesz a Hostelem, így megbarátkoztam a stoppolás fogalmával, sőt ríszőrcsöltem a témát és azt írják, hogy ultrabiztonságos az ország ebből a szempontból.
A másik pedig a nikotinfüggőségem lenullázása. Még maradt két féldoboz cigim, s amióta elhatároztam, hogy leszokom, kb láncdohányos lettem.

Na, de én most nagyon csak a jó oldalát látom mindennek, menni fog és kaland lesz, meg élettapasztalat, meg kipróbáljuk magunkat és egyébként is végre repülőgépre ülhetek!

Nemrégiben néztem, hogy mit csinál az egyik Modell priváton, s látom, hogy elővesz egy ilyen durván nagy spankert. Nem tudtam nem elröhögni magamat, pedig ez is kurva sok mindent eszembe juttatott.