Reggel fél hatkor már ébren voltam, s jól elterveztem, hogy megcsinálom a Duna-kanyar körutat Esztergomig, még talán kedvem is lett volna átmászni a Szlovák oldalra is. Fél tízkor, indulásra készen, kapuban még ellenőriztem a postaládát, amiben egy hatalmas boríték volt az én nevemmel.

BelgoControl. Még Februárban jelentkeztem hozzájuk légi forgalom irányító képzésre, s már azt hittem elveszett a jelentkezésem. Ehhez képest a levélben az állt, hogy Március 24-én, jelenjek meg pontban 12:45-kor az XY repülőtéren, Brüsszelben. Úgy látszik szeretik időben tájékoztatni az embereket. Gyors helyjegy foglalás eurolines buszra, majd még egy órányi "hűbammeg". 
Aztán gondoltam, ha már megint ilyen jó idő van, idegeskedés helyett inkább maradok az eredeti tervemnél és elmentem tekerni. 
Első célállomás a Megyeri híd, ahol geoláda keresés közben azt vettem észre, hogy nincsenek nálam a leírások, gyors haza tekerés, pdf feltöltés, s újból nekivágtam az útnak. Megyeri híd, Luppa tó, Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu. Szentendrén nagyon eltököltem az időt egy megtalálhatatlan geoláda miatt, így mire Tahitótfalura értem rám is esteledett, vaksötétben már nem láttam értelmét a folytatásnak. Vissza Szentendrére, majd HÉV, Árpád-híd, majd haza tekerés hulla fáradtan. 
Egyre jobban tetszik ez a dolog, tényleg szép helyekre juthat el az ember, s lehet kattintgatni sok érdekes képet. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha vennék egy tükörreflexeset, de Száz szólt, hogy egyelőre inkább nyüstöljem a jelenlegi kis Canon bridgemet, a tudása még mindig több, mint amivel én rendelkezem. S igaza volt. Azt mondhatom a mai napról, hogy teljesen elégedett vagyok. Tekertem sokat, lettek megint érdekes képek, s Belgium is kacérkodik velem, bár ebbe próbálom nem bele élni magamat (pedig nagyon jó lenne ott dolgozni, s végre megszökni innen).