Reggel fél hatkor már ébren voltam, s jól elterveztem, hogy megcsinálom a Duna-kanyar körutat Esztergomig, még talán kedvem is lett volna átmászni a Szlovák oldalra is. Fél tízkor, indulásra készen, kapuban még ellenőriztem a postaládát, amiben egy hatalmas boríték volt az én nevemmel.

BelgoControl. Még Februárban jelentkeztem hozzájuk légi forgalom irányító képzésre, s már azt hittem elveszett a jelentkezésem. Ehhez képest a levélben az állt, hogy Március 24-én, jelenjek meg pontban 12:45-kor az XY repülőtéren, Brüsszelben. Úgy látszik szeretik időben tájékoztatni az embereket. Gyors helyjegy foglalás eurolines buszra, majd még egy órányi "hűbammeg". 
Aztán gondoltam, ha már megint ilyen jó idő van, idegeskedés helyett inkább maradok az eredeti tervemnél és elmentem tekerni. 
Első célállomás a Megyeri híd, ahol geoláda keresés közben azt vettem észre, hogy nincsenek nálam a leírások, gyors haza tekerés, pdf feltöltés, s újból nekivágtam az útnak. Megyeri híd, Luppa tó, Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu. Szentendrén nagyon eltököltem az időt egy megtalálhatatlan geoláda miatt, így mire Tahitótfalura értem rám is esteledett, vaksötétben már nem láttam értelmét a folytatásnak. Vissza Szentendrére, majd HÉV, Árpád-híd, majd haza tekerés hulla fáradtan. 
Egyre jobban tetszik ez a dolog, tényleg szép helyekre juthat el az ember, s lehet kattintgatni sok érdekes képet. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha vennék egy tükörreflexeset, de Száz szólt, hogy egyelőre inkább nyüstöljem a jelenlegi kis Canon bridgemet, a tudása még mindig több, mint amivel én rendelkezem. S igaza volt. Azt mondhatom a mai napról, hogy teljesen elégedett vagyok. Tekertem sokat, lettek megint érdekes képek, s Belgium is kacérkodik velem, bár ebbe próbálom nem bele élni magamat (pedig nagyon jó lenne ott dolgozni, s végre megszökni innen).

Miután sikerült rendbehoznom a számítógépet, funkcionálissá tenni a gps-t és a térképet, belekezdtünk valami olyasmibe, amit úgy hívnak, hogy GeoCaching. A lényege, hogy el van rejtve egy kis doboz (geoláda) egy adott koordinátán (hosszúsági és szélességi fokok), s azt meg kell keresni. Tartalmazni szokott egy füzetet, amibe beírhatod, hogy mikor találtad meg és mi a  véleményed, illetve ajándékok is szoktak benne lenni, ha raksz bele másik apróságot, akkor kivehetsz egyet. 
Szóval nézegetem a térképet és megyek erre-arra, általában valami érdekes helyen van elrejtve a geoláda. Az első alkalommal például Mirót rángattam el, hogy keressük meg Gül Baba türbéjét, mert ott is volt egy geoláda. Szétfagytunk, de jó kis séta volt.
Azóta, ami az időm nagyrészét kiteszi, az nem más mint útvonal tervezés, tekergészés bringával, mindenféle lukak és képződmények átkutatása, fényképezés, majd este jól eső izomfájdalommal hazatérés. 
Határozottan tetszik. 
Bővebb info, budapesti geoláda térkép.

A számítástechnikában és minden hiper-szuper kütyüben az a rossz, hogy pillanatok alatt eljár felettük az idő.
Vegyük például az eTrex Venture nevezetű nagyon okos kis GPS készüléket. Tökletesen szugerál, csak még azokból az időkből való, amikor 1MB-os belsőmemóriájuk volt a készülékeknek és pl nem lehet beletenni egy 5gb-os európa térképet. Ez még a kisebbik baj. Az úgy nevezett soros portos csatlakozó volt akkoriban a menő, ami az én gépeim egyikén sincs. De nem vagyunk hülyék, kaptunk átalakítót hozzá.
Az átalakítóval megint csak az a probléma, hogy nem ismeri fel a géped, mert nincs hozzá driver.  Vagyis van, de az nem 64 bites Vista-ra, meg 64bites win7-re íródott.
Ahelyett, hogy szépen elmehettem volna geocachingelni, itthon rohadok és drivereket kerestem egész nap, majd feladva a háborút, kezdhetek felrakni egy dual bootos rendszert, hogy legyen 32bites XP is a gépen. És XP-t telepíteni, na azt nagyon szeretünk...