Ribikét szeressük nagyon.

A kis asztali widgetemet nézegettem, hogy hú de megszaladt a font a forinthoz képest... itt valamit megint elkúrtak.

Politikusnak lenni nagyjából azt jelenti, hogy van 4 éved beülni a zsíros kondér mellé és megcsinálni a tutit. Elsődleges cél kapcsolatok kiépítése, ha egyszer el kell hagyni a kondért,  valamiből még is fent kell majd tartani az offshore cégecskét, pl lezsírozott állami megbízásokkal, ellopott/megnyert pályázatokkal, csúszópénzecskékkel, stb. Ezért történhetnek meg például ilyen nevetséges dolgok is.

Remélem nagyjából mostanra minden szemellenzős narancsligeti is ráeszmélt arra, hogy az érzékien húsos szájú Orbán Vitya sem fogja elhozni a jólétet. Sőt azon sem lepődnék meg, hogy miután hiába térdepelt az EU-nál államcsődös statisztikát lobogtatva, nemsokára bejelenti, hogy  Magyarországnak kemény munkával, vért kell izzadnia, hogy kilépjen a szarból, egy jobb és erősebb nemzet jövőjéért (nagyjából ez a szlogen trianon óta)! Avagy két évig senki ne számítson kedvező adó reformokra, áfa csökkentésre és nyugdíjak emelésére, sőt ellenkezőleg. Lesz újabb megszorítás meg újabb leépítések (természetesen nem az állami szférában, hiszen azt már ügyesen megoldották). Legalább két évig. Aztán jöhet újra a rosszabbul élünk, mint 4 éve, meg a statisztikák púderezése... aztán lehet megint szaladni szögellentétesen a másik irányba és az MSZP-től várni a csodát...

Illetve el is lehet menni.

"8 órai újság, 1920. június 5. Katasztrófánkat nem a világháború okozta, hanem a belső összeomlás, amelyet radikalizmus és demagógia idézett elő."

"Az üres politizálás azonban összeforrasztó munka helyett szétválasztó gyűlölködést termelt."

Ha valaki nekem azt mondta volna pár hónappal ezelőtt, hogy reggel gumikesztyűben fogok rohangászni illetve körmöt fogok festeni, biztos rávágtam volna, hogy "lüke vagy te?".

Újfent nem keserkedek, ezt kifejezetten mulatságosnak találtam.
Ezerszer jobb, mint az a jövőkép, amit ténylegesen el tudtam magamnak képzelni. A dohányzásról pedig kijelenthetem, hogy sikeresen leszoktam, most már ott tartok, hogy egyenesen zavar a szaga.

Ha nem mondtam volna még, akkor most megemlítem, hogy nagyon szeretek főzni, s gusztustalan módon szoktam felrázni, átvariálni az ételeket.
A mai napi perverzió a majdnem szusi rizsként elkészített rizibizi, mellé chillismangós csirkemell.
(A csirkemellről meglepő módon az emberek többségének egy darab szárazkás ízetlen, kelletlen fehér hús jut eszükbe, pedig szerintem az egyik legjobban variálható húsról van szó, amely ráadásul kitűnő zsírszegény fehérje forrás is).

A perverz pác, amivel sikerült előrukkolnom egy a Sainsbury-ben kapható "Sweet Mango & Chilli" szósz ihlette. Gyanútlanul estem neki az üvegnek, úgy gondoltam esetleg van egy kis pici csípős íze, mint az otthon kapható kínai kenceficéknek. Annyit mondok, hogy tévedtem, ebből nem spóroltak ki semmit. A szósz illetve egy kis tejföl, fokhagyma, olíva olaj és szójaszósz segítségével készítettem pácot a csirkemellnek, amiben hagytam állni pár órát (legjobb egyébként legalább egy napig pácolni a húst). Majd mindezt wokban kisütöttem egy kis vöröshagyma hozzáadásával. Az eredmény? Miután a szánkba vettük a finom, omlós húst az embernek van pár másodpercnyi ideje érzékelni a mangó finom gyümölcsös édességét, majd hirtelen a sírás határára kerül. Egyszerűen tökéletes lett.

Tegnap elég esős idő volt, s úgy döntöttem felpaszírozom magamra a farmernadrágomat. Az történt, hogy nem kellett paszíroznom, simán feljött. Ahhoz képest, hogy nem akartam elhozni, mert alig bírtam begombolni...
A teljeskiörlésű dolgok megtették a maguk hatását, illetve az, hogy rendszeresebben eszek kevesebbet/egészségesebbet. Az is közre játszhatott, hogy a legközelebbi bevásárló áruház nagyjából 20 perc sétára van innen, 2 fontért meg nem fogok buszozni.
Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy lejárok futni esténként, úgy is nehezen alszom el, ez majd segíteni fog (és futottam is).
Illetve nem beszéltem még a házról, ahol lakom, mert akkor azt is meg kellett volna említenem, hogy van saját könyvtára és saját konditerme és gyalázatosan nem mentem le még egyszer sem, pedig nagyon jól fel van szerelve.
De hogy mégse legyen olyan egyszerű nekem, ma sikerült rátolnom a lábamra az emelőgépet, s jól beszakadt a lábkörmöm, szóval most pár napig le kell mondanom a futásról.

Talán leírhatom még azt is, hogy kezd beállni egy mentális változás magammal kapcsolatban. Valaki egyszer azt mondta, furcsa hogy úgy kell tanulni az őszinteséget... én azt tartom furcsának, hogy tanulni kell magunkat szeretni. Kis túlzással, de van egy ilyen ördögi kör az életemben, hogy "hogy szerethetném magamat, ha mások nem szeretnek, de mások azért nem szeretnek, mert én nem szeretem magamat". Emiatt mindig is azt hittem, hogy az összes problémám kívülről ered és belül minden rendben, s nemrégiben kezdtem realizálni, hogy az összes bajom leginkább belülről fakad. Ez azt vonzotta magával, hogy ahelyett, hogy folyamatosan gyűlölködnék magammal valamelyik zsírpárnám vagy testrészem miatt, inkább úgy gondolkodom, hogy kaptam egy testet ajándékba, s azt illene megbecsülni, oda figyelni rá és megadni neki, ami kell. A többi meg jön magától. Bélaság van.

A trousers a nadrág és a pants a bugyi. Ez tök egyértelmű nem? De jönnek az amerikaik és jól belekavarnak. Ők azt mondják, hogy pants a nadrág az underwear vagy "undie" a bugyi és szarnak a trousersre.

Én, természetesen amerikai sorozatok nagy rajongója, persze hogy mindig automatikusan a pants szó jön a számra, ebből kifolyólag nagyon sokszor elhangzott, hogy "Your english is horrible". A helyzetet fokozza az, amikor a pizsamanadrág jött szóba, itt is teljesen elvéreztem a "Pyjama pants oh no, Pyjama trousers?" -szel és megint megkaptam, hogy nagyon rossz az angolom, mert a helyes megfejtés a Pyjama bottoms.
Persze nem szeretem magamat hülyének érezni és megpróbáltam elmagyarázni, hogy az amerikai angol miatt tévesztem össze. "This is fucking England!".
Ez a kis beszámoló ne tévesszen meg senkit, az angolok többsége tök kedves és toleráns és nem csinálnak problémát az ilyesmiből... ez a díszpéldány is csak azért, mert épp az axonjaival együtt hal el az idegrendszere, ez egy kicsit frusztrálttá teszi az embert.

Rájöttem, hogy mit takar a "tradicionális magyar értékek" fogalom.
Csakis emiatt olvasok politikával foglalkozó blogokat és híreket (vagyis csak a kommenteket).
Tradicionális szórakozás.