Úgy akartam kezdeni, hogy nem sokára otthon  leszek, aztán belém villant, hogy ja, azért hogy elköltözzek és aztán barátról-barátra szállva és főzve  (ez mint kiderült számomra egy nagyon hasznos készség, meg az is, hogy hány lelkes barátom van, akik örülnek szerény társaságomnak, főleg, ha nem nagybőgőt játszok) cigánykerekezzek hat hetet. A csak úgy létezést pedig kihúztam a listáról, sokat akarok tenni-venni-menni. Életem legértelmesebb hat hetét akarom az országban tölteni.

Szóval fogtam magamat és beiratkoztam egy búvártanfolyamra horvátorszagi merüléssel, viszem anyámat is, had játszon egy kicsit ő is sellőlányt, bár nem panaszkodik, valahol érzem, hogy ő is nehéz időket él meg. De előtte még körbe tekerjük a Balatont pajtikkal, aztán Szeptember közepén egy hortobágyi túrát szerettem volna, de találtam helyette egy a Magyarország legszebb kerékpártúrái között előkelő helyen álló  őrségi  három folyó túrát (Őrség-Mura-Dráva) röpke 400 km.

Aztán pedig egy Budapest - Bécs - Berlin dönerkebab túra, végállomás T karjaiban valami buzibárban (bevonulás szigorúan az Electric6 Gaybar számára) és aztán haza vonattal és bedurrant combokkal jól megérdemelt dönerkebabot csámcsogva, ami Berlinben a legjobb.

Azt hiszem a legfontosabb a kerékpározásban, hogy végre megint hosszútávokban gondolkodhatok. A futásban is a hosszabb távokat szerettem, az agyad az elején küzd, dobja be a hülyeségeket, de aztán a lábak előre haladó mantrája szépen lecsillapít és elfog egy szabadságérzet. Kerekezés közben ehhez kicsit több kilométert kell tekerni, de már alig várom, s várom azt is, hogy mindenféle félelmet és frusztrációt levetközve a szabad ég alatt aludhassak.

A kreativitásról sem szeretnék teljesen lemondani, ezért elmegyek rajzolni és festeni Paksi Évához is, mert egyszerűen ott nem tudok frusztrált lenni.

Lesz egy csalódott Kaktusz Úr, aki néha szúr pólóm is, s megyek kerámiát is festeni a Made by You-ba, s tekeréshez is viszek skiccfüzetet. Úgy gondolom ezzel rendben leszek, lélekben pedig készülök majd az angliai túrákra.

Miután elhangzottak a következő állítások, elgondolkodtam azon, hogy miért nyúlok mindig bele a közepébe:

- fontos vagy nekem, de nem akarok komoly kapcsolatot
- csak jó lenne összebújni, megcsókolni valakit
- beteg vagyok
- az exem...

Én pedig azt mondtam no thank you. Senkinek nem leszek a fuckfriendje és az eldobható papírzsepije mégegyszer. Oldja meg.

K: ááá szerintem ma megveszem a fényképezőgépet, nem bírok tovább várni
%: BUZIKURVA
K: mi van ha elfogy?
%: nyilván az lesz
K: ilyen rémálmaim vannak
%: ...
K: vá bazmeg
K: és igen
K: felhívtam őket, nincs fehérből, on stock, de küldenek e-mailt, amint lesz resupply.
%: :D
%: ó

ez egy igazi, hamisítatlan "BBC" reggel volt. azta.

A trousers a nadrág és a pants a bugyi. Ez tök egyértelmű nem? De jönnek az amerikaik és jól belekavarnak. Ők azt mondják, hogy pants a nadrág az underwear vagy "undie" a bugyi és szarnak a trousersre.

Én, természetesen amerikai sorozatok nagy rajongója, persze hogy mindig automatikusan a pants szó jön a számra, ebből kifolyólag nagyon sokszor elhangzott, hogy "Your english is horrible". A helyzetet fokozza az, amikor a pizsamanadrág jött szóba, itt is teljesen elvéreztem a "Pyjama pants oh no, Pyjama trousers?" -szel és megint megkaptam, hogy nagyon rossz az angolom, mert a helyes megfejtés a Pyjama bottoms.
Persze nem szeretem magamat hülyének érezni és megpróbáltam elmagyarázni, hogy az amerikai angol miatt tévesztem össze. "This is fucking England!".
Ez a kis beszámoló ne tévesszen meg senkit, az angolok többsége tök kedves és toleráns és nem csinálnak problémát az ilyesmiből... ez a díszpéldány is csak azért, mert épp az axonjaival együtt hal el az idegrendszere, ez egy kicsit frusztrálttá teszi az embert.

Önfeledt talpmasszázs. Fáj a vállad? Főleg a jobb, ugye? Majd megmasszírozom a hátadat is. 
Kértem volna, hogy hagyja a picsába a talpamat és a hátamat, keresse meg azt a pontot, ami a bent lévő görcsöt és fájdalmat oldja végre. 
Várok, hogy valaki vegye ki azt a tüskét, ami nem tudom, hogy került oda és miért nem vettem előbb észre, hogy ott van. Persze ez itt megint önámítás, nekem nem valaki kell, hanem ő. És azt sem tudom, hogy mi kell belőle, csak valahogy szüntesse meg azt a folyamatot, hogy ha eszembe jut, akkor ne fogjon el a bőghetnék, nincs helyett van legyen, s a majd megint megnyugtató szóvá váljon. Nem több.
Miró erre azt mondaná, hogy "Édeskisfiam, amíg másra vársz, addig aztán nem lesz neked jobb, mert csak légvárakat építesz valakire. Gondolj rá szeretettel, de járd és építsd a magad útját." 
Béla minden, illetve ezt úgy hívják, hogy az univerzális szeretet parancsolata, by Jesus. Erről mindig az jut eszembe, hogy ezt is, ki hány féleképpen szabja a maga ízlésének megfelelően. Ez a szabad értelmezés a kedvencem:

"3 szép együtt töltött év vele,gyönyörű külföldi emlékekkel!!Voltak nehéz napok is de azért nagyon szerettem őt és sosem felejtem el!! Egyetlen hibája,hogy túlságosan engedékeny a gyermekeivel akik nem biztos,hogy hálásak lesznek az édesanyjuknak,a sok jóért amit adott nekik ezáltal időskorára nagyon egyedül maradhat ha nem gondoskodik hűséges társról magának....."

 A 3 gyönyörű évből nekem az maradt meg, hogy tele bagózta a lakást, elitta a pénzünket, kirúgatta magát mindenhonnan, anyám fizette az adósságait, (majd én, amikor leléptek külföldre), nem egyszer úgy jött haza anyám, hogy majdnem szarrá törték magukat az autóval együtt, mert engedte ezt az állatot vezetni, amikor bepiált. Hogy hol kértem észérvvel, hol könyörögtem, hol ordítottam anyámmal, hogy nehogy elmerje adni ezt a házat, ami a nevén van, egy euróhiteles lízinges lakásra, aminek már akkor nem tudtuk volna felköhögni a törlesztését, nemhogy most.
Köszönjük ezt a gyönyörű 3 évet, te rohadék fasz, remélem a saját hányadékodban fogsz megfulladni a kurváiddal együtt egy szép reggelen.

2,5 év után is tökéletesen megérzi a tökéletes alkalmat és módját annak, hogy valami nagy igazságot mondjon ki. Bár ez a "azt hittem szeretlek" és a "te nem szerettél eléggé" után még talán nem kerül semmiféle logikai paradoxonba. "csupán rosszkor, rossz helyen voltunk."
Teljesen egyetértek, valahogy mindig rosszkor vagyok, rossz helyen. Csak már kezd egy kicsit elviselhetetlen lenni a lefutott körök száma. 

"Egyedül jöttem ebbe az életbe. Azt mondtam, megpróbálom. Nem jártam sikerrel, de adok magamnak még egy esélyt, amíg meg nem halok. Azt sem bánom, ha nem élem túl.

Ki volt az a rohadék, aki nekem adta ezt a testet, és mutatott nekem egy egyirányú utat anélkül, hogy engem valaha is megkérdezett volna, hogy akartam-e?

Kopogni a hátamon, hazudni nekem, kielégíteni engem, de miért?"

Alig várom a hétfő reggeli basztatásokat, óyes.