Az eredeti gondolatindító AV Feron facebook posztja volt:

Én még kiegészíteném ezt a posztot azzal, hogy aztán életed egy meghatározó szakaszában próbálsz "jó buzi" lenni. Kedvesen és türelmesen beszélni az embereknek arról, hogy tehetek-e róla vagy sem, hogy hogy gondolom a gyerek kérdést és nem félek-e, hogy abnormalitást okozok majd neki, vagy megtörik lelkileg, mert majd a mások gyermekei csúfolni fogják. Vagy mit gondolok arról, hogy a természet törvényei szerint zsákutca vagyok. Mentegetőzöm, hogy én nem vagyok faroklóbáló buzi a felvonuláson és nem a hálószoba titkaimat akarom elmondani a jelenlétemmel, magatehetetlenül próbálod elmagyarázni, hogy oké, hogy én heteronormatívan öltözködöm, de egy LMBTQ+ közösségi megmozduláson nehogy már csak az jelenhessen meg, aki heteronormatív. Számon kérik rajtam a berlini melegfelvonulás képeit, hogy tehát ezek vagyunk mindannyian is, s hiába mondom, hogy ne haragudj, de én teljesen mást éltem meg egy 20.000 fős tömegben, semmi undorítót nem láttam.
De, de érvelnek majd, gyomorforgató, kontraproduktív az egész, mondják majd minden érvedre, én pedig továbbra is próbálok türelmes lenni, hogy nem tudok felelősséget vállalni azért, amire a gyűlölködő emberek gondolnak fejben a nem heteronormatív emberekről, sem azért, amit tévesen hisznek rólam.
Így aztán egy ponton rájövök, hogy olyan, hogy "jó buzi" nem létezik. Mint ahogy "jó nő" sincs, "jó férfi" sincs és "jó gyerek" sincs. Mindannyian vagyunk valamilyenek, mindannyiunknak vannak jó és rossz tulajdonságai, senkinek nem tesz jót, ha láthatatlanul kell leélnie az életét, mindannyiunk felelőssége a szeretetre való képességünk kibontakoztatása, hogy ne másokat vagy önmagunkat bántva, invalidálva éljük le az életünket. Hogy tudjunk másokat segíteni, s ha olyan a helyzetbe kerülünk, mi magunk is tudjunk segítséget kérni.