Az oroszlán vágya

Még úgy 16 éves koromban olvastam egy meleg verset, teljesen véletlenül került hozzám. Bár a címére nem emlékszem, de máig bennem él, ahogy a szobája tárgyainak segítségével leírja mennyire hiányolja a szerelmét. Egyszerűen gyönyörű volt. Azóta is vannak ilyen fusztrált napok, amikor órákat töltök el kortárs meleg költők olvasgatásával, hátha meglelem mégegyszer. Persze azóta se, de ma sikerült egy számomra zseniális verset találni, a "The Lion For Real" Allen Ginsbergtől. És csodálatos módon találtam hozzá magyar ferdítést is (I ♥ Terebess).

A valóságos oroszlán
(The Lion for Real)
Jánosy István fordítása
«Soyez muette pour moi, Idole contemplative...»
Hazaértem
és szobámban egy oroszlánt találtam Kirohantam le a vészlétrán visítva Oroszlán!
Két gyorsírónő tépte barna haját és becsapta az
ablakot Száguldottam haza
Patersonba és két napig ott maradtam.
Fölhívtam
öreg Reichiánus analitikusomat aki nem akart tovább kezelni mert marihuánát
szívok - Képzelje - lihegtem - Oroszlán van a szobámban - Attól tartok
hiába volna minden disputa - és   letette a kagylót
Mentem
öreg haveromhoz ittunk a pipijével Megcsókoltam a fiút és kinyilatkoztattam
Oroszlánom van - szemem őrülten villogott Földön birkózva hemperegtünk
megharaptam a   szemöldökét & ő kirúgott Végül az utcán parkoló
jeepjében onanizáltam és   nyögtem "Oroszlán".
Regényíró
barátomra Joeyra leltem és rábődültem   "Oroszlán". Kíváncsian
pillantott rám és fölolvasta ignu-magas   spontán költeményeit Oroszlánokra
füleltem de csak ezt hallom Elefánt   Tiglon Hippogriff Egyszarvú
Hangyák De gondoltam mindjárt megértett mikor Bölcsesség   Ignác
fürdőszobájában figuráztunk
De
másnap levelet küldött Füstös-hegyi   menhelyéről "Szeretlek
kis Bo-Bo cukor arany oroszlánaiddal De mivel nincs Önlényeg és nincsenek Ketrecek
így kedves Atyád állatkertjében nincs   oroszlán
Te mondtad anyád őrült volt, tőlem ne várd, hogy   Vőlegényedként
a Szörnyet játsszam   előtted."
Zavaromban
magasztos kábulatomban eszembe   jutott a való oroszlán amely bűzében
koplal
Harlemben Nyitottam az ajtót betöltötte a szobát dühe
bombarobbanása Éhesen üvöltött a rabicfalnál de senki se hallhatta
kívülről az ablakon át Szemem elkapta a szomszéd vörös bérház
sarkát   mely csak állt ott süketítő némán
Csak
bámultunk egymásra békétlen sárga szeme   vörös szőrglóriában Viaszos
csipa az enyémben ő már nem bömbölt és   köszöntve kimutatta karmát
Megfordultam
vas gázkályhán kelt kotyvasztottam   vacsorára vizet forraltam forró
fürdőt vettem az ócska   kádban a kiöntő alatt.
Nem
falt föl noha bántott hogy mellettem   koplalnia kell Következő
héten szétmarcangolt egy keshedt   pokrócot már csupa csont, búza-sörénye
kihull szeme dühödt vörös amint sörényes fájó óriás fejét
mancsára ejti a tojás-keretű könyvespolc mellett amely tele Plato
& Buddha vékony köteteivel.
Éjente
oldalán hevert, szememet el kellett   fordítsam éhes molyrágta arcáról
magam sem ettem többé ő egyre fogyott és egész   éjjel üvöltött
én meg rémeket láttam Oroszlán fal föl a könyvesboltban a Cosmic   Campuson
magam is oroszlán éheztem   Kandinsky Profnál meghalok egy oroszlán
lebuj-cirkuszában Fölkeltem reggel az oroszlán haldoklott a padlón
-   "Szörnyű jelenlét! - kiáltottam - Falj föl
vagy halj meg!" Délután fölkelt - az ajtóhoz tántorogva mancsa a
falon hogy támassza remegő testét Szája feneketlen boltozatából kiadta
lelkét nagy   csikorgással padlómról az égbe dörögve
bongóbban mint éjjel Mexicóban a vulkán Kivágta az ajtót szólt kavicsos hangon
"Nem most   Bébi - de majd még visszajövök."
Oroszlán
amely föleszi lelkem évtizede már csak a   te éhedet ismerem Nem
pedig elégtételed áldását Oh Mindenség   Bömbölése hogyan választattam
ki Ebben az életben hallottam a te ígéretedet és kész   vagyok meghalni
- Szolgáltam a te kiéhezett és ősi Jelenlétedet Oh   Uram szobámban
várom irgalmadat.

A valóságos oroszlán
(The Lion for Real)
Jánosy István fordítása

«Soyez muette pour moi, Idole contemplative...»

Hazaértem és szobámban egy oroszlánt találtam
Kirohantam le a vészlétrán visítva Oroszlán! 
Két gyorsírónő tépte barna haját és becsapta az ablakot
Száguldottam haza Patersonba és két napig ott maradtam.

Fölhívtam öreg Reichiánus analitikusomat aki nem akart tovább kezelni mert marihuánát   szívok
- Képzelje - lihegtem - Oroszlán van a szobámban
- Attól tartok hiába volna minden disputa - és   letette a kagylót

Mentem öreg haveromhoz ittunk a pipijével
Megcsókoltam a fiút és kinyilatkoztattam Oroszlánom van - szemem őrülten villogott
Földön birkózva hemperegtünk megharaptam a szemöldökét & ő kirúgott
Végül az utcán parkoló jeepjében onanizáltam és nyögtem "Oroszlán".

Regényíró barátomra Joeyra leltem és rábődültem "Oroszlán".
Kíváncsian pillantott rám és fölolvasta ignu-magas spontán költeményeit Oroszlánokra füleltem de csak ezt hallom Elefánt Tiglon Hippogriff Egyszarvú Hangyák
De gondoltam mindjárt megértett mikor Bölcsesség Ignác fürdőszobájában figuráztunk
De másnap levelet küldött Füstös-hegyi   menhelyéről
"Szeretlek kis Bo-Bo cukor arany oroszlánaiddal
De mivel nincs Önlényeg és nincsenek Ketrecek így kedves Atyád állatkertjében nincs oroszlán 
Te mondtad anyád őrült volt, tőlem ne várd, hogy Vőlegényedként a Szörnyet játsszam előtted."

Zavaromban magasztos kábulatomban eszembe jutott a való oroszlán amely bűzében koplal Harlemben
Nyitottam az ajtót betöltötte a szobát dühe bombarobbanása
Éhesen üvöltött a rabicfalnál de senki se hallhatta kívülről az ablakon át
Szemem elkapta a szomszéd vörös bérház sarkát mely csak állt ott süketítő némán
Csak bámultunk egymásra békétlen sárga szeme vörös szőrglóriában
Viaszos csipa az enyémben ő már nem bömbölt és köszöntve kimutatta karmát 
Megfordultam vas gázkályhán kelt kotyvasztottam vacsorára vizet forraltam forró fürdőt vettem az ócska kádban a kiöntő alatt.
Nem falt föl noha bántott hogy mellettem koplalnia kell

Következő héten szétmarcangolt egy keshedt pokrócot már csupa csont, búza-sörénye kihull szeme dühödt vörös amint sörényes fájó óriás fejét   mancsára ejti a tojás-keretű könyvespolc mellett amely tele Plato & Buddha vékony köteteivel.
Éjente oldalán hevert, szememet el kellett fordítsam éhes molyrágta arcáról magam sem ettem többé ő egyre fogyott és egész éjjel üvöltött én meg rémeket láttam
Oroszlán fal föl a könyvesboltban a Cosmic Campuson magam is oroszlán éheztem

Kandinsky Profnál meghalok egy oroszlán   lebuj-cirkuszában
Fölkeltem reggel az oroszlán haldoklott a padlón 
- "Szörnyű jelenlét! - kiáltottam - Falj föl vagy halj meg!"
Délután fölkelt - az ajtóhoz tántorogva mancsa a   falon hogy támassza remegő testét
Szája feneketlen boltozatából kiadta lelkét nagy csikorgással padlómról az égbe dörögve bongóbban mint éjjel Mexicóban a vulkán
Kivágta az ajtót szólt kavicsos hangon 
"Nem most Bébi - de majd még visszajövök."

Oroszlán amely föleszi lelkem évtizede már csak a te éhedet ismerem
Nem pedig elégtételed áldását
Oh Mindenség Bömbölése hogyan választattam ki
Ebben az életben hallottam a te ígéretedet és kész vagyok meghalni 
- Szolgáltam a te kiéhezett és ősi Jelenlétedet
Oh Uram szobámban várom irgalmadat.