Az oroszlán vágya
Még úgy 16 éves koromban olvastam egy meleg verset, teljesen véletlenül került hozzám. Bár a címére nem emlékszem, de máig bennem él, ahogy a szobája tárgyainak segítségével leírja mennyire hiányolja a szerelmét. Egyszerűen gyönyörű volt. Azóta is vannak ilyen fusztrált napok, amikor órákat töltök el kortárs meleg költők olvasgatásával, hátha meglelem mégegyszer. Persze azóta se, de ma sikerült egy számomra zseniális verset találni, a "The Lion For Real" Allen Ginsbergtől. És csodálatos módon találtam hozzá magyar ferdítést is (I ♥ Terebess).
A valóságos oroszlán
(The Lion for Real)
Jánosy István fordítása
«Soyez muette pour moi, Idole contemplative...»
Hazaértem és szobámban egy oroszlánt találtam
Kirohantam le a vészlétrán visítva Oroszlán!
Két gyorsírónő tépte barna haját és becsapta az ablakot
Száguldottam haza Patersonba és két napig ott maradtam.
Fölhívtam öreg Reichiánus analitikusomat aki nem akart tovább kezelni mert marihuánát szívok
- Képzelje - lihegtem - Oroszlán van a szobámban
- Attól tartok hiába volna minden disputa - és letette a kagylót
Mentem öreg haveromhoz ittunk a pipijével
Megcsókoltam a fiút és kinyilatkoztattam Oroszlánom van - szemem őrülten villogott
Földön birkózva hemperegtünk megharaptam a szemöldökét & ő kirúgott
Végül az utcán parkoló jeepjében onanizáltam és nyögtem "Oroszlán".
Regényíró barátomra Joeyra leltem és rábődültem "Oroszlán".
Kíváncsian pillantott rám és fölolvasta ignu-magas spontán költeményeit Oroszlánokra füleltem de csak ezt hallom Elefánt Tiglon Hippogriff Egyszarvú Hangyák
De gondoltam mindjárt megértett mikor Bölcsesség Ignác fürdőszobájában figuráztunk
De másnap levelet küldött Füstös-hegyi menhelyéről
"Szeretlek kis Bo-Bo cukor arany oroszlánaiddal
De mivel nincs Önlényeg és nincsenek Ketrecek így kedves Atyád állatkertjében nincs oroszlán
Te mondtad anyád őrült volt, tőlem ne várd, hogy Vőlegényedként a Szörnyet játsszam előtted."
Zavaromban magasztos kábulatomban eszembe jutott a való oroszlán amely bűzében koplal Harlemben
Nyitottam az ajtót betöltötte a szobát dühe bombarobbanása
Éhesen üvöltött a rabicfalnál de senki se hallhatta kívülről az ablakon át
Szemem elkapta a szomszéd vörös bérház sarkát mely csak állt ott süketítő némán
Csak bámultunk egymásra békétlen sárga szeme vörös szőrglóriában
Viaszos csipa az enyémben ő már nem bömbölt és köszöntve kimutatta karmát
Megfordultam vas gázkályhán kelt kotyvasztottam vacsorára vizet forraltam forró fürdőt vettem az ócska kádban a kiöntő alatt.
Nem falt föl noha bántott hogy mellettem koplalnia kell
Következő héten szétmarcangolt egy keshedt pokrócot már csupa csont, búza-sörénye kihull szeme dühödt vörös amint sörényes fájó óriás fejét mancsára ejti a tojás-keretű könyvespolc mellett amely tele Plato & Buddha vékony köteteivel.
Éjente oldalán hevert, szememet el kellett fordítsam éhes molyrágta arcáról magam sem ettem többé ő egyre fogyott és egész éjjel üvöltött én meg rémeket láttam
Oroszlán fal föl a könyvesboltban a Cosmic Campuson magam is oroszlán éheztem
Kandinsky Profnál meghalok egy oroszlán lebuj-cirkuszában
Fölkeltem reggel az oroszlán haldoklott a padlón
- "Szörnyű jelenlét! - kiáltottam - Falj föl vagy halj meg!"
Délután fölkelt - az ajtóhoz tántorogva mancsa a falon hogy támassza remegő testét
Szája feneketlen boltozatából kiadta lelkét nagy csikorgással padlómról az égbe dörögve bongóbban mint éjjel Mexicóban a vulkán
Kivágta az ajtót szólt kavicsos hangon
"Nem most Bébi - de majd még visszajövök."
Oroszlán amely föleszi lelkem évtizede már csak a te éhedet ismerem
Nem pedig elégtételed áldását
Oh Mindenség Bömbölése hogyan választattam ki
Ebben az életben hallottam a te ígéretedet és kész vagyok meghalni
- Szolgáltam a te kiéhezett és ősi Jelenlétedet
Oh Uram szobámban várom irgalmadat.