Kell, hogy legyen egy mosoly
Meg kell, hogy fékezze arcodat néha
Lábaidnak lebegniük kell
Az ellenállás értelmetlen

Súlyod lepelként zuhan majd a földre
Felröppensz, megcsiklandozod a felhőket
Ez az adottság, ami a tiéd
Mélyen benned rejtezik

Nem kell persze félteni
Tisztában vagy azzal
Hogy milyen szabaddá lehetsz
Mikor nem vagy tisztában magaddal
Most nekem kell a mosolyod

Még úgy 16 éves koromban olvastam egy meleg verset, teljesen véletlenül került hozzám. Bár a címére nem emlékszem, de máig bennem él, ahogy a szobája tárgyainak segítségével leírja mennyire hiányolja a szerelmét. Egyszerűen gyönyörű volt. Azóta is vannak ilyen fusztrált napok, amikor órákat töltök el kortárs meleg költők olvasgatásával, hátha meglelem mégegyszer. Persze azóta se, de ma sikerült egy számomra zseniális verset találni, a "The Lion For Real" Allen Ginsbergtől. És csodálatos módon találtam hozzá magyar ferdítést is (I ♥ Terebess).

A valóságos oroszlán
(The Lion for Real)
Jánosy István fordítása

«Soyez muette pour moi, Idole contemplative...»

Hazaértem és szobámban egy oroszlánt találtam
Kirohantam le a vészlétrán visítva Oroszlán! 
Két gyorsírónő tépte barna haját és becsapta az ablakot
Száguldottam haza Patersonba és két napig ott maradtam.

Fölhívtam öreg Reichiánus analitikusomat aki nem akart tovább kezelni mert marihuánát   szívok
- Képzelje - lihegtem - Oroszlán van a szobámban
- Attól tartok hiába volna minden disputa - és   letette a kagylót

Mentem öreg haveromhoz ittunk a pipijével
Megcsókoltam a fiút és kinyilatkoztattam Oroszlánom van - szemem őrülten villogott
Földön birkózva hemperegtünk megharaptam a szemöldökét & ő kirúgott
Végül az utcán parkoló jeepjében onanizáltam és nyögtem "Oroszlán".

Regényíró barátomra Joeyra leltem és rábődültem "Oroszlán".
Kíváncsian pillantott rám és fölolvasta ignu-magas spontán költeményeit Oroszlánokra füleltem de csak ezt hallom Elefánt Tiglon Hippogriff Egyszarvú Hangyák
De gondoltam mindjárt megértett mikor Bölcsesség Ignác fürdőszobájában figuráztunk
De másnap levelet küldött Füstös-hegyi   menhelyéről
"Szeretlek kis Bo-Bo cukor arany oroszlánaiddal
De mivel nincs Önlényeg és nincsenek Ketrecek így kedves Atyád állatkertjében nincs oroszlán 
Te mondtad anyád őrült volt, tőlem ne várd, hogy Vőlegényedként a Szörnyet játsszam előtted."

Zavaromban magasztos kábulatomban eszembe jutott a való oroszlán amely bűzében koplal Harlemben
Nyitottam az ajtót betöltötte a szobát dühe bombarobbanása
Éhesen üvöltött a rabicfalnál de senki se hallhatta kívülről az ablakon át
Szemem elkapta a szomszéd vörös bérház sarkát mely csak állt ott süketítő némán
Csak bámultunk egymásra békétlen sárga szeme vörös szőrglóriában
Viaszos csipa az enyémben ő már nem bömbölt és köszöntve kimutatta karmát 
Megfordultam vas gázkályhán kelt kotyvasztottam vacsorára vizet forraltam forró fürdőt vettem az ócska kádban a kiöntő alatt.
Nem falt föl noha bántott hogy mellettem koplalnia kell

Következő héten szétmarcangolt egy keshedt pokrócot már csupa csont, búza-sörénye kihull szeme dühödt vörös amint sörényes fájó óriás fejét   mancsára ejti a tojás-keretű könyvespolc mellett amely tele Plato & Buddha vékony köteteivel.
Éjente oldalán hevert, szememet el kellett fordítsam éhes molyrágta arcáról magam sem ettem többé ő egyre fogyott és egész éjjel üvöltött én meg rémeket láttam
Oroszlán fal föl a könyvesboltban a Cosmic Campuson magam is oroszlán éheztem

Kandinsky Profnál meghalok egy oroszlán   lebuj-cirkuszában
Fölkeltem reggel az oroszlán haldoklott a padlón 
- "Szörnyű jelenlét! - kiáltottam - Falj föl vagy halj meg!"
Délután fölkelt - az ajtóhoz tántorogva mancsa a   falon hogy támassza remegő testét
Szája feneketlen boltozatából kiadta lelkét nagy csikorgással padlómról az égbe dörögve bongóbban mint éjjel Mexicóban a vulkán
Kivágta az ajtót szólt kavicsos hangon 
"Nem most Bébi - de majd még visszajövök."

Oroszlán amely föleszi lelkem évtizede már csak a te éhedet ismerem
Nem pedig elégtételed áldását
Oh Mindenség Bömbölése hogyan választattam ki
Ebben az életben hallottam a te ígéretedet és kész vagyok meghalni 
- Szolgáltam a te kiéhezett és ősi Jelenlétedet
Oh Uram szobámban várom irgalmadat.

"Megcsiklandozok egy testrészt. Ne aggódj, ez most nem szex. Jobb annál. Az agyalapommal játszok. Felteszek rá valami feltétet. Így igazi letéteményesnek érezhetem magam."
Achilles Dent - Botrányos részegségért

- Ott van például Petőfi. A nagy hazafi, ő mai szóval úgy mondanám, amolyan main stream hack volt, de semmi különleges. Meglovagolt egy populáris témát, úgy, hogy a hülye is értse és magának érezze.
- De nála pont ez a lényeg. Azt vallotta, hogy a vers szóljon mindenkihez. Nincs olyan ember, aki nem ismerné az Anyám tyúkját.
- Ettől még nem nagyszerű, csak ismert. Main stream. Azokban az időkben ráadásul könnyű volt magyarkodni, egy pár "Még kér a nép, most adjatok neki...", aztán persze, hogy felkapták. Ha máskor született volna, eléldegélte volna a maga kis vándorló életét, írt volna megannyi Fa leszek, hát, s boldogan halt volna meg ágyban és párnák közt és valószínűleg soha nem tanították volna az irodalom órákon. Ott van például Ady, ő nem írt Nemzeti Dalt, s nem volt forradalmi hangulat Magyarországon, de megírta, hogy ő Góg és Magóg fia, s nem rágta szájába mindenkinek a nézeteit. Hazafi volt? Igen. Nagyszerű költő volt? Igen. Felismerték mindezt a maga korában? Nem, mert nem volt main stream. A szerelmes versei meg... mindegy, szóval szerintem messze felül múlja Petőfit.
- A szerelmes versek. "Mert benne élsz te minden félre csúszott nyakkendőmben", amikor ezt olvastam először, majdnem elsírtam magamat. Még most is néha, hogy lehet ilyen szépet írni.
- Anna örök. Az el nem múló szerelmek. 20 év múlva, 30 év múlva...
- Gina.
- Hajjaj, aztán persze Vajda ott várta a színpad mögött késsel a kezében, hogy menten megöli féltékenységében.
- Csak a férfiak tudnak így szeretni. Esküszöm, teljes meggyőződésem, hogy ennyi mindent bele vegyíteni a szerelembe a nők képtelenek.
- Hehe az érzékeny férfiak? Aki szerintem mindenkin túltesz, az Tóth Árpád, s talán nem annyira elcsépelt, mint Juhász.
- Hát igen, megvolt az állandó betegeskedés és magány hatása az életére.
- A nagyszerű magány. Vajda üstököse, de tudok jobbat, Babits dióhéja.
- Nem rémlik.
- Pedig Babits pl pont ellentéte volt Petőfinek. Ő kerek-perec megmondta, nem ír a tömegnek, tulajdonképpen leszarja a tömeget. Azoknak ír, akik megértik, akik érdemesek rá.
- Levelek Irisz koszorújából.
- Pontosan, na csak emlékszel. Tény és való, kicsit beképzelt és majdnemhogy "fasz" volt fiatal korában. De hát ugye az idő múlik, az ember öregszik, s lassan elkezdi érezni a halál lihegését a háta mögött. Igazi jellem fejlődés, amit végig lehet követni. El is fogta a bezártság érzet, a magány, a reménytelen vágyak...
- jaj én vagyok az ómega s az alfa. Megvan.
- Babitsot ezért szeressük nagyon.

Fogtam a homlokomat megint a hülyeségeken, ma reggel is sikerült egy piros pontot szereznem anyámnál. Ha valaki. hát ő tudja a legpontosabban eltalálni azt a pillanatot, amikor nem kéne hozzám szólnia. Én meg automatikusan válaszolok, tök ártatlannak tűnik, de mégis gondolkodás nélkül hozzáfűzök egy megjegyzést, ami tudom, h csúnyán betalál.
De már megint elkanyarodok a lényegtől. Szóval fogtam a homlokomat, s eszembe jutott, hogy egyszer neki meséltem, hogy túl nagynak érzem azt a részt, mintha kitüremkedne a fejemből. Gyorsan rágoogliztam egy leegyszerűsített agytérképre, hogy mégis mi van ott:

Ezen majdnem elröhögtem magamat, így már érthető minden. Rossz a fejméretem, jutott eszembe egy részlet Achilles Dent verséből: