Ha nem mondtam volna még, akkor most megemlítem, hogy nagyon szeretek főzni, s gusztustalan módon szoktam felrázni, átvariálni az ételeket.
A mai napi perverzió a majdnem szusi rizsként elkészített rizibizi, mellé chillismangós csirkemell.
(A csirkemellről meglepő módon az emberek többségének egy darab szárazkás ízetlen, kelletlen fehér hús jut eszükbe, pedig szerintem az egyik legjobban variálható húsról van szó, amely ráadásul kitűnő zsírszegény fehérje forrás is).

A perverz pác, amivel sikerült előrukkolnom egy a Sainsbury-ben kapható "Sweet Mango & Chilli" szósz ihlette. Gyanútlanul estem neki az üvegnek, úgy gondoltam esetleg van egy kis pici csípős íze, mint az otthon kapható kínai kenceficéknek. Annyit mondok, hogy tévedtem, ebből nem spóroltak ki semmit. A szósz illetve egy kis tejföl, fokhagyma, olíva olaj és szójaszósz segítségével készítettem pácot a csirkemellnek, amiben hagytam állni pár órát (legjobb egyébként legalább egy napig pácolni a húst). Majd mindezt wokban kisütöttem egy kis vöröshagyma hozzáadásával. Az eredmény? Miután a szánkba vettük a finom, omlós húst az embernek van pár másodpercnyi ideje érzékelni a mangó finom gyümölcsös édességét, majd hirtelen a sírás határára kerül. Egyszerűen tökéletes lett.

Tegnapi program Stratford-upon-Avonbe mentünk egy nagy bevásárló körútra. A legfontosabb az volt, hogy legyen angol mobilszámunk.
Szóval bementünk a Phones4u-ba, ahol úgy működnek a dolgok, hogy egyik oldalt kint vannak az előfizetéses telefonok (amit kb ingyen megkapsz az előfizetés mellé) és a másik oldalt a feltöltős telcsik, alattuk pedig szépen kiírva, hogy melyik szolgáltató mennyiért adja. Én vettem egy Samsung Monte-t, ami került 99GBP-be az O2-nél és töltöttem rá még 10GBP-t (egyébként utólag vettem észre, h még kaptam egy extra 10GBP-s töltő kupont a sim kártya mellé). A vásárláshoz egyébként csak annyi kellett, hogy adjam meg a nevemet (semmi szerződés kötés, személyi bekérés). Ami egyébként még szuper az O2nél, hogy kapok minden feltöltéshez x mennyiségű ingyen sms-t (300-at 10gbp feltöltés mellé) és ingyen netezést (3G). De a legpoénabb, hogy minden feltöltés mellé kapsz egy kódot, amivel lehet nyerni valamit, a mostani feltöltésem mellé nyertem ingyen, korlátlan smsezést holnap délig. Szóval a mobilszolgáltatás szerintem szupercsúcs.
Aztán kiderítettük, hogy mi a helyzet a mobil nettel. Itt megint az O2 nyert a 19.99GBP-s USB stickkel és 15GBP/30nap/3gb csomaggal, de ilyet még nem vettünk (egyrészt ott van most a mobilom, másrészt, nem tudjuk még előre, hogy milyen lesz a lefedettség ahova kerülünk, meg hogy lesz-e net, vagy sem).
Miután ezeket a dolgokat letudtuk, jött egy kis városnézés. Stratford arról híres, hogy a nagyon híres Shakespeare itt született, itt van a háza, a sírja, meg pár hozzá kapcsolódó emlékmű. Párat megtekintettünk, de inkább heverésztünk egyet a parkban a többi halvérűvel :).

Visszafelé mondtam, hogy ugorjunk be a PoundLandbe, amit kb majdnem sírva-zokogva hagytam ott. Ott minden egy fontba kerül (vagy vegyél hármat = 1GBP akciók). És nem vacak műanyagokról van szó, mint az itthoni 100 forintosokban. Lehet venni kb mindent, testápolót, hajbalzsamot, konyhai eszközöket, könyveket, filmeket, élelmiszert, tisztítószert, irodai eszközöket. Amikor megláttam az 1GBP-s szilikon sütőformákat meg a különleges színező ceruzákat (vízfesték ceruzák, amiket annak idején 4000Ft-ért vásároltam), akkor nagyon szerettem volna, hogy ha ezt az egész üzletet valaki Magyarországra varázsolná... de összeszorítottam a fogsoromat és csak olyasmit vettem, amire szükségem van.

A képekkel meg elmaradtam egy kicsit, de eddig tényleg tanultam, meg elintézni valóim voltak.

A Vis Major egyik azon helyek közül, ami igen kedvessé vált számomra, pedig nem mindig volt ez így. De ott van a szuper aranyos barnahajú pultoslány, akibe azt hiszem titkon mindenki szerelmes és emellett mindig lehet ott valami érdekeset olvasni, vagy nézni. Tegnap például egy új festő képei kerültek ki a falakra. Azt hiszem Baranyainak hívják és a legszebb képek a nem dohányzó teremben vannak, kedvencem lett tőle a Teknősbékás kép. Hihetetlen színeket használ, ráadásul durván impresszionalista. Érdemes lenézni egy sőrre.

Antwerpen egy szuper város. Brüsszelben volt dolgom még márciusban, de szállást már csak Antwerpenben sikerült találni, s teljesen beleszerettem a városba.

"Shalom szivi!" Üzente T, amikor megérkeztem végre a hostelbe, s azt vettem észre, hogy egyre több pöndörített barkós ortodox zsidó biciklizik velem szemben. A szállásom a zsidónegyed szívében volt. Az első gondolatom az volt, hogy "nem félnek?", meg mikor kezd valaki zsidózni a hátam mögött és hogy valamelyik sarkon biztos ott állnak a kopaszok... de nem, ez itt Antwerpen, ahol 164 nemzetiség él egymás mellett általános békében.

A második napom azzal telt, hogy Brüsszelből visszaérve tettem egy sétát, a pályaudvarról kiérve máris a kínainyegyedbe jutottam, 2 utcával feljebb már az afronegyedben lyukadtam ki, útközben a térképet nézegetve egy biciklista mellém áll és megkérdezi flamandul, hogy kell-e segítség, eltévedtem-e, amikor ránézek és szólok, hogy sajnos csak angolul vagy németül beszélek, elismétli a kérdést angolul és jó útat kíván. Night Shopban az indiai eladó kedvesen kiszolgál és megkérdezi, hogy új vagyok-e a városban és hogy reméli jól érzem magamat itt. A hostelben a Thai kislány magyarul mondja nekem, hogy "köszönöm", egy ír kocsmárossal angol komédiát néztem.

A durva multikulti mellett a másik szívemet megmelengető dolog az a közlekedés volt. Autó a városban 30 km/h gyorsabban aligha ment, egyrészt nem volt hely, másrészt tényleg megállnak minden zebra előtt, ha gyalogost látnak, harmadrészt jó a tömegközlekedés és szinte mindenki csattogó-nyekergő városi biciklin közlekedik.

Az utcákba szerelmes lettem, gyönyörű házakkal és az ember csak úgy felfedez egy-egy keskeny zúg utcát és nem tudja megállni, hogy ne sétáljon rajta végig. 
Amit pedig itt érdemes enni, az a sültkrumpli. 3 euróért egy fél krumpliföldet nyomnak az ember kezébe papírzacskóban és teljesen más az íze, olyan mintha vajban sütötték volna. Kalóriabomba, egyetértek. 
Szóval gyönyörűséges egy hely.

Reggel fél hatkor már ébren voltam, s jól elterveztem, hogy megcsinálom a Duna-kanyar körutat Esztergomig, még talán kedvem is lett volna átmászni a Szlovák oldalra is. Fél tízkor, indulásra készen, kapuban még ellenőriztem a postaládát, amiben egy hatalmas boríték volt az én nevemmel.

BelgoControl. Még Februárban jelentkeztem hozzájuk légi forgalom irányító képzésre, s már azt hittem elveszett a jelentkezésem. Ehhez képest a levélben az állt, hogy Március 24-én, jelenjek meg pontban 12:45-kor az XY repülőtéren, Brüsszelben. Úgy látszik szeretik időben tájékoztatni az embereket. Gyors helyjegy foglalás eurolines buszra, majd még egy órányi "hűbammeg". 
Aztán gondoltam, ha már megint ilyen jó idő van, idegeskedés helyett inkább maradok az eredeti tervemnél és elmentem tekerni. 
Első célállomás a Megyeri híd, ahol geoláda keresés közben azt vettem észre, hogy nincsenek nálam a leírások, gyors haza tekerés, pdf feltöltés, s újból nekivágtam az útnak. Megyeri híd, Luppa tó, Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu. Szentendrén nagyon eltököltem az időt egy megtalálhatatlan geoláda miatt, így mire Tahitótfalura értem rám is esteledett, vaksötétben már nem láttam értelmét a folytatásnak. Vissza Szentendrére, majd HÉV, Árpád-híd, majd haza tekerés hulla fáradtan. 
Egyre jobban tetszik ez a dolog, tényleg szép helyekre juthat el az ember, s lehet kattintgatni sok érdekes képet. Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha vennék egy tükörreflexeset, de Száz szólt, hogy egyelőre inkább nyüstöljem a jelenlegi kis Canon bridgemet, a tudása még mindig több, mint amivel én rendelkezem. S igaza volt. Azt mondhatom a mai napról, hogy teljesen elégedett vagyok. Tekertem sokat, lettek megint érdekes képek, s Belgium is kacérkodik velem, bár ebbe próbálom nem bele élni magamat (pedig nagyon jó lenne ott dolgozni, s végre megszökni innen).

Önfeledt talpmasszázs. Fáj a vállad? Főleg a jobb, ugye? Majd megmasszírozom a hátadat is. 
Kértem volna, hogy hagyja a picsába a talpamat és a hátamat, keresse meg azt a pontot, ami a bent lévő görcsöt és fájdalmat oldja végre. 
Várok, hogy valaki vegye ki azt a tüskét, ami nem tudom, hogy került oda és miért nem vettem előbb észre, hogy ott van. Persze ez itt megint önámítás, nekem nem valaki kell, hanem ő. És azt sem tudom, hogy mi kell belőle, csak valahogy szüntesse meg azt a folyamatot, hogy ha eszembe jut, akkor ne fogjon el a bőghetnék, nincs helyett van legyen, s a majd megint megnyugtató szóvá váljon. Nem több.
Miró erre azt mondaná, hogy "Édeskisfiam, amíg másra vársz, addig aztán nem lesz neked jobb, mert csak légvárakat építesz valakire. Gondolj rá szeretettel, de járd és építsd a magad útját." 
Béla minden, illetve ezt úgy hívják, hogy az univerzális szeretet parancsolata, by Jesus. Erről mindig az jut eszembe, hogy ezt is, ki hány féleképpen szabja a maga ízlésének megfelelően. Ez a szabad értelmezés a kedvencem:

Ez a legszebb példája annak, hogy minden összefügg mindennel. Annak idején egy roppant intelligens nő mondta valakinek, hogy az empátia nem más, mint egy méreg. Vajon gondolta volna, hogy akkor minimum két ember gondolkodás módját csavarja meg alaposan. A sztorinak van egy irodalmi része is, ha megtalálom valahol, akkor közzé teszem. Vagy elkérem tőle.

Swelling on my tongue, something I said
My mind is a street of broken bodies and all of their faces look the same
The conversations were brain biopsies, all we do is stroke each other's ego and pretend we're worth the effort
The Height of Infatuation is all there is, then I get bored and cut the cord. Watch her come crashing down into a crumpled pile of insecure complexities waiting for the next gentleman to pick up the pieces and lay them out on his bed.

Néha olyan vagyok, mint egy kripta, gyűjtögetem a halott dolgok csontvázait, s egymásra halmozom őket.
Azt mondta meglepő, hogy immáron harmadjára esik úgy minden, ahogy az annak idején vele elkezdődött, a helyemben elgondolkodna ezen, hogy vajon miért.
Hogyne gondolkodtam volna. Elővettem a tőle kapott csontvázat, s megkérdeztem, emlékszik-e még erre? Emlékszik, soha nem gondolta volna, hogy bennem ez így marad meg.
Tanulság és egyéb konklúziók levonva, az a csontváz elhamvasztva.
Még röhögtünk is egyet, hogy tréfás az élet, most ő van olyan helyzetben, mint amilyenben én voltam vele annak idején.

Megnyertem a Főnyereményt!
Több Milliót másodpercben.
Konvertibilis, a legtöbb helyen elfogadják.
Megyek és elköltöm. Veszek rajta élményeket.