A küldetés mára az volt, hogy megcélozzam a Soho egyik sarkát, ahol a First Out kávézó van (nem mellesleg a china town egyik szélén... ide még visszamegyek). Mission success, bár nagyjából annyi időm volt, hogy bekapjak ott egy szendvicset, azt' már loholhattam is vissza, mert idő volt. Nem baj, legalább turistáskodtam egy kicsit és végre találtam magamnak egy átmeneti oldaltáskát.
A humusz rabja lettem.
Brings back memories. Az én egyik képem is bekerült a gyűjteménybe.
head heart HAND
HERZ hand und VERSTAND
A könyv címéből és a könyvről fellelhető előzetesek alapján egy igazi hátborzongató könyvre számítottam. Valami olyasmire, mint a Gömb, aminek lapjait remegő ujjakkal lapoztam egészen a végéig.
Nos a Kín nem ilyen. Nem is értem a címadást, vagy a magyar cím adója nem értette a könyvet. Eredeti címe "Out", ami sokkal jobban illik a könyvhöz. Az előzetesek sokat beszélnek "iszonyatról", "japán alvilág bugyrairól" meg "alávetett nőkről"... hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem igaz, de abszolút nem meghatározó elemek a történetben, inkább csak egy-egy szereplő háttértörténete, ami segít jobban megérteni a jellemüket és a cselekedeteiket.
Amiről viszont szól, az a szinte feneketlen magánéleti pokol, amibe a szereplők rekedtek, s hogy ebből ki, hogyan próbál a maga módján megszabadulni.
Egyébként mindenki megkapja egy kicsit, amit szeretne, a feministák elégedetten olvashatják a női főszereplők gondolatait hátrányos helyzetükről a férfiakkal szemben, a krimi rajongók a bűnügyi szakzsargonokra csöpögtethetik a nyálukat, a darabolós gyilkos fanatikusok pedig "gyönyörködhetnek az emberi anatómiában"... és persze a befejezés "tipikusan japános", aminek a megértése majdnem felér egy zen megvilágosulással.
Tetszett. Kedvenc részek itt. E-book itt (ezer köszönet Mirónak)
ps. Szatakét simán játszhatná Takeshi Kitano. És a könyvet olvasni, olyan mint ezt a képet "nézni". If that makes sense.
Ez a kép egyrészt szupercuki, másrészt emlékeztet arra az időszakra, amikor még nagyon picik voltunk, s úgy mentünk anyuval vásárolni, hogy beültettet a biciklis csomagtartóba. Ilyenkor azt énekelgettük, hogy "Biciklizik az egér, minden lukba belefér" és vígan kalimpálgattam a lábamat.
Vajon miről maradnak le azok a gyerekek, akikhez inkább baby sittert hívnak, mintsem elmenjenek a gyerekkel vásárolni.
