Nemsokára újra Budapest egy kicsit. Intenzív "kivel, mit" agyalásos napok. Miközben arra gondoltam, hogy milyen jó lesz Ribikével újra hülyülni, s hagyni magamat, hogy testvéri szeretetből lehúzzon a kis dög... Átmenni Százhoz, akinek akkurátus kezeiben biztos lesz valami érdekes kütyü, amit megmutat, s mindeközben Malci pulóvert dörgöl rám a kis testszőrzetéből. T-vel újra Gaymers-t inni az egyik Duna-parti mólón, miközben lassan lemegy a nap, vagy egy hatalmas séta révén csak betévedni valami lepukkant, proli kocsmába, ahol fantasztikus dolgokról kezd majd el mesélni. Miróval összetörni egymás csontjait, hátba veregetések, séták, gondolatok, sci-fi, japánlány mustra, bittersweet, apafia napok a kedvenc helyeinken. Zs és a Fortunával való kacérkodás, 8, 11; az a hihetetlenül finom hajillat, csillogó szembogárpár, Djarum cigaretták szegfűszeg aromája. Meg nem nézett filmek megnézése sokmindenkivel, kötelező összeveszések Amanda Tappingon és Sharlene Spliterin, kanapén alvás és mézes kávék. Volt kollégákkal whisky-kóla, majd merényletek Abszint formájában, újabb "áááeztnemutasdmegsenkinek" képek a Hightimes galériába. Anya félig odaégett rizskochja, Samu "már 5 perce éhezem" drámája a harmadik reggelije előtt, a biciklim duruzsolása a kátyús úttesten, Mama rántott hús hegyei ecetes uborkával, s a kötelező "látod most pont jó a hajad, nehogy levágasd megint" (dicsérő) megjegyzések, miközben Papa hümmögve olvas a kopott fotelben... bizonyosan ezek a világ legnagyszerűbb dolgai számomra, mégis valahogy nem jön a honvágy szó a számra.

Ma csak úgy beugrottam egy kínaiba és kértem csípős levest, s csak úgy rákérdeztem, h nem-e csinálnak Bao Zi-t (kínai húsos táska), amit már régen meg akartam kóstolni. Kis rajzolgatás után ők is megértették, hogy mire gondoltam (én wontonnak ismertem az ételt). És nagyon örültek, hogy ilyet magyar ember nem szokott kérni, s csak ők kínaiaik eszik.  Mondták jöjjek vissza este, s lesz. És tényleg lett (apuka hozta otthonról nagy ételszállítóban hatalmas mosollyal az arcán, hogy most szépen felgőzölik nekem) és mindenki örült, ők örültek gondolom, mert olyat csinálhattak, ami tényleg hagyományos ételük, én pedig azért, mert a kedvemért csinálták. Nevetségesen olcsón adták, 100 ft/db. Isteni finom. Kérdezték etteme már, hogy ezt kértem, meg tudom, hogy hogy készül, mondom nem, de tv-ben láttam. Nagy újjongás megint, ha ízlik kérjek máskor is, szívesen csinálnak nekem. Természetesen megkértem őket, hogy írják le a nevét, meg a köszönömöt is, s ennek is nagyon örültek, meg hogy jöjjek tényleg, írnak nekem mindennapra egy szót :). 

Xie Xie.