A kis asztali widgetemet nézegettem, hogy hú de megszaladt a font a forinthoz képest... itt valamit megint elkúrtak.

Politikusnak lenni nagyjából azt jelenti, hogy van 4 éved beülni a zsíros kondér mellé és megcsinálni a tutit. Elsődleges cél kapcsolatok kiépítése, ha egyszer el kell hagyni a kondért,  valamiből még is fent kell majd tartani az offshore cégecskét, pl lezsírozott állami megbízásokkal, ellopott/megnyert pályázatokkal, csúszópénzecskékkel, stb. Ezért történhetnek meg például ilyen nevetséges dolgok is.

Remélem nagyjából mostanra minden szemellenzős narancsligeti is ráeszmélt arra, hogy az érzékien húsos szájú Orbán Vitya sem fogja elhozni a jólétet. Sőt azon sem lepődnék meg, hogy miután hiába térdepelt az EU-nál államcsődös statisztikát lobogtatva, nemsokára bejelenti, hogy  Magyarországnak kemény munkával, vért kell izzadnia, hogy kilépjen a szarból, egy jobb és erősebb nemzet jövőjéért (nagyjából ez a szlogen trianon óta)! Avagy két évig senki ne számítson kedvező adó reformokra, áfa csökkentésre és nyugdíjak emelésére, sőt ellenkezőleg. Lesz újabb megszorítás meg újabb leépítések (természetesen nem az állami szférában, hiszen azt már ügyesen megoldották). Legalább két évig. Aztán jöhet újra a rosszabbul élünk, mint 4 éve, meg a statisztikák púderezése... aztán lehet megint szaladni szögellentétesen a másik irányba és az MSZP-től várni a csodát...

Illetve el is lehet menni.

"8 órai újság, 1920. június 5. Katasztrófánkat nem a világháború okozta, hanem a belső összeomlás, amelyet radikalizmus és demagógia idézett elő."

"Az üres politizálás azonban összeforrasztó munka helyett szétválasztó gyűlölködést termelt."

Rájöttem, hogy mit takar a "tradicionális magyar értékek" fogalom.
Csakis emiatt olvasok politikával foglalkozó blogokat és híreket (vagyis csak a kommenteket).
Tradicionális szórakozás.

Van olyan, hogy az ember szervezete megmondja mit kíván. Az enyém ebből a szempontból igen kommunikatív. Ha kimegy a bokám, vagy eltöröm valamimet egyszerűen tojást kívánok mindenféle formában. Most az történt, hogy lelkiszemeim előtt megjelent a paradicsom és a paprika képe, s úgy éreztem, hogy ez csakis lecsót jelenthet.
Ez egy viszonylag egyszerű magyar étel, (én mondjuk a tojásrántottás verzióját szeretem füstölt virslivel, mindenféle szalonna nélkül) úgy hogy jó eséllyel pályáztam arra, hogy mindent megtalálok a Waitrose-ban (nekem ez kb az itteni Kaiser's).
És meglepetésemre még füstölt virslit is találtam, egyedüli problémám a TV paprikával támadt, de körbeszaglásztam a paprika kínálatot és illat alapján a "Romano Pepper" tűnt a legideálisabb választásnak.
Itt van egy árlista, hogy nagyjából mi, mennyibe kerül egy pucosabbnak mondható élelmiszeráruházban:

Paradicsom (6db) 1.05 GBP
Füstölt virsli (10db) 2.49 GBP
Vöröshagyma (40dkg) 0.28
"Romano" Paprika (2db) 2.09 GBP
Üvegcsés pirospaprika 1.89 GBP
Üvegcsés bors 1.69 GBP

Ebből sikerült nagyjából 3 adagnyi nagyon finom lecsót készíteni. Az itteni paradicsom nagyon édes (és ilyenkor emlékeztetem magamat arra, hogy ez bizony gyümölcs és nem zöldség), a romano paprika is bevált, határozottan hasonlított az íze, bár ez is inkább édeskés volt, nem volt meg az a savanykás utóíze (illetve nem sárga, hanem vörös a színe). A legnagyobb meglepetést megint csak a virsli hozta, ami a "waitrose" márka ellenére talán még füstösebb is volt, mint a jóféle Füstli.
Szóval elkészült a remekmű, jól megettük és holnapra is maradt még egy adaggal.

Fűszereket viszont legközelebb otthonról hozok, mert méreg drágák, vagy körbe kell néznem a helyi kis nemzetiségek boltjaiban, hátha találok értelmes áron fűszert.

Még megszeretnék említeni pár egyéb gasztronómiai érdekességet, amire vagy amiért az utóbbi napokban néztünk egymásra érdekesen.
Van egy baby sitter, aki néha szokott főzni, vagy szendvicset csinálni, s legutóbb az volt a kérdés, hogy mi mindenhez használunk tejfölt (igen van! Soured Cream-nek hívják), mert látta hogy én is meg a kolléganőm is előszeretettel kenjük a barnakenyerünkre. És akkor elkezdtem mesélni, hogy levesekbe, főzelékekbe, édességhez, kenyérre, dresszingbe... ha jól emlékszem a túrós palacsinta tett be neki :).
Aztán persze volt kérdés a tea is, mert mondtam, hogy az angol teát nem nagyon szeretem, mert nálunk másként csináljuk, ebből megint hihetetlenkedés lett, hogy tulajdonképpen mi forró limonádét csinálunk a teaából :D.
Amin én kiakadtam az a sajtos szendvics volt mazsolával, illetve az, hogy tényleg szinte semmit sem fűszereznek meg rendesen (és paradicsom helyett inkább kockázott paradicsom konzervet vesznek).
Pl egy népszerű reggeli fogás: pirítós paradicsomos fehérbabbal és sajttal.

- eleve a nevedet nem tudta kimondani
- :DDDDD, azt mondjuk most sem tudják :D
- még jó, hogy gyors a felfogásom, hihi. "orzolia", és h én írtam-e, a többi kérdést nem értettem, de  határozottan igennel feleltem.

Kis ulmi városnézés után a pályaudvaron ütöttem el a hátralévő időt indulásig, amikor egy írtóra aranyos kis kölyök kutya telepedett le mellém a gazdijával. Nem vagyok benne biztos, de pointer volt valószínűleg.
Alapvetően cicás vagyok, de kutyusokkal sincs bajom, nekünk is van egyébként kutyánk. Szóval a lényeg, hogy a cukiság mágnes működött és odamentem a gazdihoz, hogy lehet-e simogatni a kutyát. Lehetett, meg is kérdeztem, hogy hívják, fiúra tippeltem, tehát úgy is kérdeztem, hogy "Wie heist er?". Egyből ki is javított a német gyakorlóban tespedő macibácsi, hogy lány a kutya, Phoebe-nek hívják és hogy meggyőzzőn nagyjából majdnem az arcomba nyomta a kutya alfelét.
Aztán valahogy folytatódott a beszélgetés, hova megyek, mondtam Budapestre, meglepődöttség, azt mondta szép a kiejtésem (májdagad), illetve, hogy a kutya is Magyarországról van, mert Gjír-ben (Győr) vette 70 euróért, ami Németországban 400-500 euróba került volna. Aztán itt kezdődtek a furcsaságok. Valahogy Trianon nagyon érdekelhette, mert folyton a határországokról meg városokról kérdezett (Timsfar - ezt fejtsd meg... Temesvár). Aztán rátért Budapestre. Azt mondja Buda... Pest.... Buda... Budist , mint az Indiaiak, vietnámiak? Jeleztem, hogy kezdem elveszteni a fonalat és nem nagyon értem mi köze lenne nekünk a vietnámiakhoz. Erőlködött, Buda, Buddha... mint indiaiak, vietnámiak, Budist. Ekkor esett le, hogy arra akar kilyukadni, hogy a budaiak, azok buddhisták-e? Megnyugtattam, hogy nem ez csak egy név, és reméltem, hogy azt nem fogja-e megkérdezni, hogy a pestiek, meg pestisesek-e...
Következő kérdés, dolgozok-e? Mondtam igen. Mit csinálok? Fémipar, fafeldolgozás? Öööö (traktorosbucs visszaköszön), megnyugtattam, hogy semmi ilyesmi, e-mailezek ügyfelekkel.
Aztán arra leszek figyelmes, hogy mellőlem ocsmányul artikulálatlan magyar szavakat hallok, oda nézek, 2 generációs kisebbségi család épp most késte le a vonatot és próbálják kibetűzni a menetrendet. Repdestem az örömtől. Ezek után történt az, hogy kutyus figyelmét valami nagyon felkeltette és hát, jó kutya létére húzta a pórázt, emberünk meg fogta és elengedte... aki látta az értetlenül, széttárt karokkal hol a kutya után nézett, hol pedig a mit sem törődő gazdával. A faszi kb élvezte. Innentől kezdve nem volt kedvem tovább a társaságában lenni.

Egy kifejezést azért tanultam tőle, a méregdrágát ők disznódrágának mondják.

"Amikor a rendőrség letartóztatja ezeket az ellentüntetőket, voltaképpen nem tesz mást, mint a természetes ösztöne szerint cselekvő, egészséges embert próbálja betiltani."

Valahogy tőlünk nyugatabbra az emberek már észre vették, hogy nem az emberiség őskorában élünk, hanem egy kibaszott betondzsungelben, ahol ezeknek a primitív ösztönöknek már nem igazán van létjogosultságuk.
Persze ez az egész is csak egy olyan légből kapott érvelés, ami jól hangzik és elfogadható bizonyos körökben. Mert ha végig követné a saját logikáját, akkor az lenne a természetes, ha a férfiak erőszakoskodással juttatnák érvényre akaratukat, ahol nem bűn ölni, lopni, csalni, hisz a létfenntartó ösztönök mindezt igazolnák... és akkor nem csak a homoszexualitás lenne a természetes ösztön ellensége, hanem a család intézménye, a keresztényelvűség és minden más, amit jó elvek és erkölcsök táplálnak. Mert ezek is a "vastag civilizációs kultúrmáz" eredménye.