Azt álmodtam nemrégiben, hogy ott vagyok a szobában. Körbe nézek és azt látom, hogy félre van dobálva a szemét, s bántotta a szememet, mert ott mindig tisztaság van. Fogom a szemetes kosarat és szedem fel a papírdarabkákat, de én is mindig mellé dobom, vagy pofátlanul kiesik belőle, újra földre és mintha egyre több lenne. A végén már annyira hajolgatok és forgolódok, h elveszítettem az egyensúlyomat és a földre huppantam.

Amik ennyire megmaradnak bennem, azokat ki szoktam googlizni, hátha van értelme:

Rubbish : Rubbish in dreams links to the word unwanted. It maybe is unwanted emotional problems, unwanted health problems, unwanted people who annoy you or simply the feeling that you are unwanted.

Losing balance: Projecting losing balance may suggest that in life you are feeling lack of control. That may be related to your self confidence or self esteem.

Aztán úgy alakult, hogy tegnap ez is a maga módján beszéd téma lett. A véletlen szót kezdem kitörölni a szótáramból.

Beszél. Búj. Szemöldököt ráncol. Búj. Nevet. Búj. Sír. Búj. Sértődik. Búj. Veszekszik. Leszáll.
Dráma a metrón 2 megállóba sűrítve. A helyzet komikumát az fokozta, hogy csak láttam, mert közben hangosan szólt a "Cé". A másik pedig az volt, hogy míg a lány szó szerint olyan volt, mint akit felgyorsítottak, a fiú pedig pont az ellentéte, ő éppen slow motionban nyomja, s szinte változatlan az arckifejezése. Mintha külön-külön távirányítóval kapcsolgatnák őket.

 

Annyira rémes az angol kiejtése, hogy mindig azt hiszem dadaista japán zenét hallgatok. Előbb kicsit zavarba is jöttem, régen még Jrock volt meg visual kei, persze észrevettem, hogy megváltozott a stílusuk... ezt már úgy hívják, hogy "progressive metal".