Kis ulmi városnézés után a pályaudvaron ütöttem el a hátralévő időt indulásig, amikor egy írtóra aranyos kis kölyök kutya telepedett le mellém a gazdijával. Nem vagyok benne biztos, de pointer volt valószínűleg.
Alapvetően cicás vagyok, de kutyusokkal sincs bajom, nekünk is van egyébként kutyánk. Szóval a lényeg, hogy a cukiság mágnes működött és odamentem a gazdihoz, hogy lehet-e simogatni a kutyát. Lehetett, meg is kérdeztem, hogy hívják, fiúra tippeltem, tehát úgy is kérdeztem, hogy "Wie heist er?". Egyből ki is javított a német gyakorlóban tespedő macibácsi, hogy lány a kutya, Phoebe-nek hívják és hogy meggyőzzőn nagyjából majdnem az arcomba nyomta a kutya alfelét.
Aztán valahogy folytatódott a beszélgetés, hova megyek, mondtam Budapestre, meglepődöttség, azt mondta szép a kiejtésem (májdagad), illetve, hogy a kutya is Magyarországról van, mert Gjír-ben (Győr) vette 70 euróért, ami Németországban 400-500 euróba került volna. Aztán itt kezdődtek a furcsaságok. Valahogy Trianon nagyon érdekelhette, mert folyton a határországokról meg városokról kérdezett (Timsfar - ezt fejtsd meg... Temesvár). Aztán rátért Budapestre. Azt mondja Buda... Pest.... Buda... Budist , mint az Indiaiak, vietnámiak? Jeleztem, hogy kezdem elveszteni a fonalat és nem nagyon értem mi köze lenne nekünk a vietnámiakhoz. Erőlködött, Buda, Buddha... mint indiaiak, vietnámiak, Budist. Ekkor esett le, hogy arra akar kilyukadni, hogy a budaiak, azok buddhisták-e? Megnyugtattam, hogy nem ez csak egy név, és reméltem, hogy azt nem fogja-e megkérdezni, hogy a pestiek, meg pestisesek-e...
Következő kérdés, dolgozok-e? Mondtam igen. Mit csinálok? Fémipar, fafeldolgozás? Öööö (traktorosbucs visszaköszön), megnyugtattam, hogy semmi ilyesmi, e-mailezek ügyfelekkel.
Aztán arra leszek figyelmes, hogy mellőlem ocsmányul artikulálatlan magyar szavakat hallok, oda nézek, 2 generációs kisebbségi család épp most késte le a vonatot és próbálják kibetűzni a menetrendet. Repdestem az örömtől. Ezek után történt az, hogy kutyus figyelmét valami nagyon felkeltette és hát, jó kutya létére húzta a pórázt, emberünk meg fogta és elengedte... aki látta az értetlenül, széttárt karokkal hol a kutya után nézett, hol pedig a mit sem törődő gazdával. A faszi kb élvezte. Innentől kezdve nem volt kedvem tovább a társaságában lenni.

Egy kifejezést azért tanultam tőle, a méregdrágát ők disznódrágának mondják.