Amikor megtalálod a két női ideálod teljes egybevegyülését, akkor úgy döntesz, hogy azonnal írsz neki egy levelet, így csak egy éjszakát kell álmatlanul végig vergődni az elutasító válaszért. Hah. KJB még mindig a tied vagyok, ehem.

Ezt a cikket olvasgatván eszembe jutott, amit még nagypapám mesélt a gyerekkoráról és a kenyérről. Akkoriban (cirka 70 éve) csak a jómóduak, gazdagok engedhették meg maguknak a fehér kenyeret, péksüteményeket. Nagypapám 8 testvérével együtt nem ebbe a kategóriába tartozott, a szegényebb családok rozskenyeret ettek (és annyira jól működött az akkori rendszer, nagypapám szerint a megtermelt rozst elvitték a molnárhoz, aki azt megőrölte nekik, ha ott hagyták egy részét, majd anyuka otthon csinált belőle kenyér tésztát és megsütötte a kemencében, egészen a kommunizmus szocializmus beköszöntéig). A nagymamám, aki nemes származású (ó azok a kétefipszilonok), pontosan ezért fújjogva néz a rozskenyérre, azt mondogatva, hogy az szegénykenyér, ő ilyet nem eszik.
Szerintem a legtöbb táplálkozásbeli probléma innen származik az idősebb generációknál: hús, zsír, péksütemény a jómód jele; ezzel ellentétben a zöldségek, rozsos kenyerek, zsírszegény ételek a szegénység bélyege. Néha úgy érzem az egész országot a "kivagyiság" teszi tönkre.

Az eredmény? Elég a nagyszüleimre levetíteni: a nagypapám, aki megtartotta a régi szokásait, 80 fölött is aktívan megy erdőbe gombát szedni és normális testalkata van. A nagymamám, aki ugyan úgy megtartotta a szokásait, szívgyógyszereket szed és cukorbeteg, s nem kevés súlyfelesleggel kell együtt élnie. Én meg sokáig nem értettem, hogy miért nem esznek együtt ebédkor.

Persze otthon nehéz is egészségesen élni, a bio cuccok méreg drágák, amit meg a boltban veszel, abban a hiszemben, hogy ez "egészséges" zöldség/hús, a végén kiderül, hogy illegális baromfi feldolgozóban készítették, esetleg véletlenül mérget kevertek bele, vagy egyszerűen a raktárban átmatricázták, aztán egyed egészségedre. A mezőgazdaság haldoklik, a tescoba tonnaszámra hozzák be az esetek többségében a külföldi szart, a magyar gazda meg, ha jól csinálja inkább exportál, ha rosszul, akkor vegyszerez, hormon kezel, töm, s csinál a külföldi szarnál is szarabbat, csak sok és olcsóba legyen és olcsón el lehessen adni.
Mezőgazdasági ország és egy vacak egységes, ellenőrzött, minősített, lenyomozható, közismert élelmiszer védjeggyel nem rendelkezünk, bárki oda pingálhatja a pirosfehérzöldet...

Nos még mielőtt túlságosan elragadtatnám magamat, azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy pár helyen már felismerték az emberek, hogy a sok "E" betű, meg a leellenőrizhetetlen származású, agyon vegyszerezett élelmiszerek nem biztos, hogy jót tesznek. Meg esetleg az a szerencsétlen baromfi/bárány/tehénke is jobban érezné magát, ha valóban látna zöld füvet, meg kapirgászhatna a szabadban és nem csak hormon szúrin, meg haltápon kéne felnőniük... pár hét alatt. Az ilyen ember és állatbarát, természetes módon készített termékeket elhívták "Organic"-nak, s csak egy icipicivel drágábbak, mint a nem organic társuk. És nem, nem csak Angliára gondolok, hanem ott van például Szlovénia (eco), Németország (bio), Ausztria (bio). És rákaptak a népek.. (persze nem nehéz, ha a minimálbérből kifizeted az összes rezsit és utána még marad 100.000 forintnak megfelelő költőpénzed a hónapra, nagyjából magyar+10%-os árak mellett).

Minden hétfő mérlegelésről és méricskéről szól, amit nagyjából június 21 óta vezetek a megfelelő eszközök birtokában. Illetve kéthetente szallagos mérés is dukál, ami a mai hétfőre esett. Érdekesek lettek az eredmények.
Az első hét után 1,3 kilót fogytam, ebből kicsivel több mint 0,4 kg izom veszteség volt, s 0,83kg zsír. Ebből lehet nagyon jól látni, hogy nem volt meg a megfelelő mennyiségű fehérje forrásom (nagyjából 10-15% lehetett). Ebből okulva vettem ama csodás fehérje port, így sikerült feltornászni a fehérje szintemet nagyjából 25-30%-ra, aminek az lett az eredménye, hogy "nevetséges" mennyiségú 0,2kg-mal lettem kevesebb múlthéthez képest, ámde ezalatt az izomtömegem nőtt 0,36kg-mal a zsírom pedig csökkent 0,56kg-mal.
Erre az eredményre egyébként majdnem depressziós lettem hirtelen, hiszen amióta át lett variálva az edzéstervem, azt hiszem kijelenthetem, hogy sokkal keményebbek lettek az edzések és nagyobb súlyveszteséggel számoltam. De mégmielőtt neki estem volna egy Ben & Jerry jégkrémnek, fogtam a mérőszallagot és lemértem, hogy ez mit is jelent centiméterekben. Csípő -4cm, derék -4,5cm, comb -2cm. A felkarom és a vádlim makacson ragaszkodik az összes kis zsírpárnájához. Mellkast nem is merem lemérni, mert már most érzem, hogy lassan vehetek új melltartó garnitúrát, egy mérettel kisebben.

Az edzéseket sajnos csak 28-a óta jegyzem, de három hét alatt nagyjából a következő történt: 25 perc séta és 25 perc futás 5,5km/h sebességről eljutottam először 50 perc futásig és 10 perc sétáig, zéró emelkedővel. Majd ezt felváltottam 6,5km/h 2x20 futásra, emelkedőkkel együtt (edző tanácsára). A csúcs az volt, amikor kipróbáltam, hogy most le tudom-e futni a Lakás-Southfield központ távolságot, vagy sem (3,8km, odafele lejt, vissza emelkedik végig), 3 perc séta beiktatásával féltávkor és sikerült (legelőször csak lejtős részent ment a futás végig :D).  
Ez volt az a sikerélmény, ami miatt ma reggel úgy döntöttem, hogy akkor muszáj megint kijönni a komfort zónából, s felemeltem a sebességet 7,5km/h-ra a futópadon, 15 perc után alhasi kínok között megnyomtam a stoppot, de a második szettet 7km/h sebességen simán végig futottam. Valószínűleg jövőhéten leszek kész arra, hogy megint megpróbáljam a 7,5-t.
A legjobb kardió edzésnek a futás bizonyult eddig, szorossan mellette az elliptikus tréner, s utolsó helyen kullog a szobabicikli. Leghatékonyabbak a 60 perces edzések, kardió programtól függően 650-790cal-t égetek a szuperpulzusmérő óra szerint.

Ez megint felhívta a figyelmemet arra a hibára, hogy elszámoltam magamat kalóriákban. múltheti átlagos kalória bevitelem nagyjából 1200-1300cal között volt, ha ebből elégetek 700-at marad 500-600 kalória, ami heti 6 edzés és munka mellett, valljuk be, nyuszifütyi. Persze ezt nem mondanám, ha nem érezném én is, h a szabadnapokon hullafáradt vagyok és a 3 óránkénti evés elkezdett kevésnek bizonyulni (értsd: 2-2,5 óra múlva már ehetnékem támadt az utóbbi 4-5 napban). A terv az lesz, hogy nagyjából fel kéne vinni 1800cal-ra a napi bevitelt és napi 5 evés helyett 6-ot beiktatni (igen, 2 óránként, mint a kisbabák ehe). Így valószínűleg elkerülhető lesz az, hogy a szervezetem tartósan "tartalék lángon" égjen és beindul újra a zsírpárnák ledobása.

Miután ezt így, ilyen szépen végig gondoltam, s leírtam, arra jöttem rá, hogy nagyjából semmi leszbikus témám sincs és lassan aszexuálissá válok a sok számolgatás közben. De ennek van jó oldala: barátnő = nincs idő semmi és senki másra (ugye B?), azt kell enni, amit feltehetőleg ő is szeret = (kolléganőmből kiindulva) hús meg tészta, pörköltek, stb == végeláthatatlan viták, hidegágy, szakítás == depresszió == hízás. No thank you.

De azért reménykedem, hogy van egy KJB, aki szeret biciklizni és vega beütései vannak.

Az e heti program fitnesz kiegészítők beszerzése volt.

Nélkülözhetetlen dolgok egyike, mint például a protein por (nem vagyok vega, de kb 1-2 hetente kívánok meg nagyjából 30dkg húst, ami nem elég, még az extra adag szójatejjel és gombával sem).
Aztán beszereztem egy testzsír mérőt, ami azért fontos, hogy az ember tudja éppen izomból kezdett el fogyni, vagy zsírból (mert ugye kurvára nem mindegy, a mérleg ezt pedig nem fogja megmondani). Kiderült, hogy a tiszta testtömegem 66kg, ami azért egy kicsit vicces (ennyit arról, h 13%-os testzsírral 65kg-osan fogok jövő ilyenkor pózolni), a biztonság kedvéért centit is vettem :). Aztán leszerveztem egy "induction training"-et is a gymbe, mert enélkül nagyjából illegálisan vettem igénybe az eszközöket.
Simon, az edző tegnap fogadott is lelkesen, mért vérnyomást és pulzust, aztán vágott is a közepébe, hogy mit hogyan csinálok. Szépen végig vett velem mindent, azt modnta a gyakorlatok jók, a kardió jó, csak szuperszettekbe csináljam a kardióval együtt és úgy sokkal hatásosabb, mutatott még pár dolgot, amit érdemes lehet beiktatni, aztán ha elakadok, vagy meguntam őket, akkor dobjak neki e-mailt szívesen segít.
Szóval ultrajófej volt és láv és lájk és rajongás ezerrel. Persze ezzel még nem ért véget a heti program, ma még vennem kell egy powerball-t, mert a tojás felverésén kívül nem igen edzem az alkaromat és annak idején a volt munkahelyemen nagyon sokat használtuk, mert nagyon poén egy kis ketyere ez. Venni kell még egy pulzusmérő órát, nem untatok senkit a részletekkel, de a legjobb ha 155-175-ös tartományon belül tartom a pulzusomat az egész edzés alatt és ezt valahogy nyomon kell követni. Az utolsó dolog pedig egy digitális mérleg, ami kalória számláláshoz kell. A mostani diétám nagyjából napi 1200-1500calból áll, napi 5 étkezésre osztva, de jó lenne nem csak "találgatni", hanem szépen vezetni.
Ha nem ragadok le, akkor azt mondta Simon akár 6 hónap kemény munkával el is érem a célom, csak ne adjam fel.

Nemadomfelnemadomfel. A legjobb egyébként, hogy most kivételesen tényleg élvezem ezt az egészet.

A könyv címéből és a könyvről fellelhető előzetesek alapján egy igazi hátborzongató könyvre számítottam. Valami olyasmire, mint a Gömb, aminek lapjait remegő ujjakkal lapoztam egészen a végéig.
Nos a Kín nem ilyen. Nem is értem a címadást, vagy a magyar cím adója nem értette a könyvet. Eredeti címe "Out", ami sokkal jobban illik a könyvhöz. Az előzetesek sokat beszélnek "iszonyatról", "japán alvilág bugyrairól" meg "alávetett nőkről"... hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem igaz, de abszolút nem meghatározó elemek a történetben, inkább csak egy-egy szereplő háttértörténete, ami segít jobban megérteni a jellemüket és a cselekedeteiket.
Amiről viszont szól, az a szinte feneketlen magánéleti pokol, amibe a szereplők rekedtek, s hogy ebből ki, hogyan próbál a maga módján megszabadulni.
Egyébként mindenki megkapja egy kicsit, amit szeretne, a feministák elégedetten olvashatják a női főszereplők gondolatait hátrányos helyzetükről a férfiakkal szemben, a krimi rajongók a bűnügyi szakzsargonokra csöpögtethetik a nyálukat, a darabolós gyilkos fanatikusok pedig "gyönyörködhetnek az emberi anatómiában"... és persze a befejezés "tipikusan japános", aminek a megértése majdnem felér egy zen megvilágosulással.
Tetszett. Kedvenc részek itt. E-book itt (ezer köszönet Mirónak)

ps. Szatakét simán játszhatná Takeshi Kitano. És a könyvet olvasni, olyan mint ezt a képet "nézni". If that makes sense.

"Egy egész álló napon keresztül beszélünk magunkhoz. A pszichológusok úgy tartják, hogy nagyjából 60,000 gondolat jut eszünkbe egy nap, s ezen gondolatok  98%-a a tegnapi gondolataink ismétlődése - többségük pedig negatív. Egy év alatt, ez több mint 22 millió gondolat! Ha a Madison Avenue reklámóriásai be tudják folyásolni a tudatalattinkat, a vásárlási döntéseinket, szimplán úgy, hogy egy-két reklámot megismételnek pár tucatszor, akkor képzeld el, hogy a több milliónyi gondolatoddal milyen befolyást érhetsz el a tudatalattidra!"

Még a testszobrász könyvek is Bélázásra ösztökélnek. Egyébként a világ legjobb hasizom erősítő gyakorlatai (annyira könnyűnek néz ki és közben meg nem is):

Ribike tegnap azt mondta, hogy csirkenyakam lett és hogy mostanában semmi velőset nem írok. Mivel burkoltan leuncsizott, gondoltam összeszedem azt a pár gondolat- és élményfoszladékot, ami mostanában körbe lengett.

Azt nem mondhatnám, hogy semmi érdekes nem történt, sőt érdekes dolgok is történtek, csak kétlem, hogy bárkit is érdekelne, hogy mennyire jól esett egyszer hazafelé menet cicáznom (ha van, ami nagyon hiányzik, az a cicázás). Az, akit ápolunk hirtelenjében rosszul lett, így napi program az, hogy felváltva vele vagyunk a kórházban. Ez okból kifolyólag kénytelen-kelletlen igénybe kellett vennem a londoni tömegközlekedést. Így utólag visszagondolva, annyira nevetséges, hogy a repülőgépre simán felültem minden para nélkül, a buszozástól meg annyira viszolyogtam.
Most nem kezdek bele ízekre szedni a kinti és az otthoni tömegközlekedés közti színvonal különbséget, csak annyit mondok, hogy otthon mindenféle jegyár emelés ellenére kurva olcsó a BKV és nagyon szépen ki van téve a menetrend és a megállók száma mindenütt. Ennél jobbat csak a precizitás megszállottjai, a németek csinálnak.
Az irodában is összeszedték magukat, s végre kiküldték a doksikat, ami a WRS regisztrációhoz kellenek (még épp időben, huszadikától fogva ugyanis már fekete munkásnak minősültem volna), viszont lakcím igazolást még nem kaptam, így mivel el kell küldenem újfent az útlevelemet meg a személyimet (NIN reg) nem tudok bankszámlát nyitni, mivel nem lesz mivel igazolnom, hogy én én vagyok. Tetszik érteni.
Aztán még mindig előfordul, hogy a múlt még mindig megszorongat, s iszonyat egyedül érzem magamat. Azt hiszem ez természetes, hiszen tulajdonképen mindenkit otthon hagytam. Ezen is igen erősen dolgozom, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő. Nagyon "banális" módszerekkel élve, néha csak fogom és végig tapogatom magamat, hogy megvagyok és jól vagyok és minden rendben, ha gubbasztáson kapom magamat, akkor meg inkább lemegyek egyet a konditerembe és kardiózom egy órát. "Mozogj!" mondta egyszer Miró egy hasonló helyzetben és nagyon megfogadtam ezt a tanácsot, iszonyat hálás tud lenni az ember szevezete egy kiadós mozgásért (endorfin dopping, óyes), aminek egyéb pozitív mellékhatásai is vannak. Múlt hét csütörtökön lemértem magamat és sikerült 8 kilótól megszabadulnom, ahhoz képest, amire legutoljára emlékszem az otthoni mérésből. Azóta ezt csökkentettük még egy kilóval, bár valószínűleg a fogyás mértéke drámain le fog csökkenni a következő hetek alkalmával. De remélhetőleg "könnyebben viselem majd magamat".
And I wonder if my soul will meet my body.

Ez a kép egyrészt szupercuki, másrészt emlékeztet arra az időszakra, amikor még nagyon picik voltunk, s úgy mentünk anyuval vásárolni, hogy beültettet a biciklis csomagtartóba. Ilyenkor azt énekelgettük, hogy "Biciklizik az egér, minden lukba belefér" és vígan kalimpálgattam a lábamat.

Vajon miről maradnak le azok a gyerekek, akikhez inkább baby sittert hívnak, mintsem elmenjenek a gyerekkel vásárolni.

Ha optimistán állok hozzá, akkor azt mondom, hogy ma életemben először utaztam mentőben, s nem nekem volt rá szükségem.
Az egyik mentős, egy enyhén szőrös karú, összenőtt szemöldökű leszbikus néni volt, aki néha rám kacsintott, hogy megnyugtasson minden rendben. Köszi Lucy!

S közben lépten-nyomon beleütközök a paráimba: B nővér a kórház ügyeletén, s "nem tudsz semmit" üvöltenek az arcomba.
Aztán persze az ember próbál felül kerekedni az ilyeneken, s valószínűleg a ghánai nővérkének aligha van köze a Kékszeműhöz, s annak, aki szofisztikáltan lehülyézett, magyarázom, hogy a vérvétel azért szükséges, mert elég sok információt ki lehet nyerni a test állapotáról, betegségekről, pl a vér süllyedéséből, a vörösvértestek számából... ami, ha jól emlékszem általános iskola nyolcadik osztályos biológia tananyaga. A sírás pedig a stressz és frusztráció gyors levezetésének egyik nagyon effektív módja.

12 órányi talpon állás és frusztráció után végre visszakeveredhettem a lakásba, ettem 2 szelet tejfölös pirítóst retekkel (bár elvileg ez a kombináció mérgező, mégis imádom), felköszöntöttem KisSzívemet születésnapja alkalmából és Zsebe adott pár pozitív gondolatot a továbbiakra.
Ma is sikerült helyt állni, s bár szívesen írnám azt, hogy most szeretném kiütni magamat abszinttel, mire lezuhanyzok és ágyba teszem magamat, úgy fogok aludni, mint akit fejbe vágtak.