Új, állandó, megszokott és pillanatok.
Berlin, aki nem filozofál, csak szeret jól élni (és meg vagyok róla bizonyosodva, h ezt nagyon jól űzi), újabb párkapcsolati fogalmakba vezetett be. Hét hónapja tartó állandó újdonságban élek, soha vissza nem térő pillanatokkal koszorúzva, megszokott kellemes illatokkal, ölelésekkel és puhasággal.

Ezt a cikket olvasgatván eszembe jutott, amit még nagypapám mesélt a gyerekkoráról és a kenyérről. Akkoriban (cirka 70 éve) csak a jómóduak, gazdagok engedhették meg maguknak a fehér kenyeret, péksüteményeket. Nagypapám 8 testvérével együtt nem ebbe a kategóriába tartozott, a szegényebb családok rozskenyeret ettek (és annyira jól működött az akkori rendszer, nagypapám szerint a megtermelt rozst elvitték a molnárhoz, aki azt megőrölte nekik, ha ott hagyták egy részét, majd anyuka otthon csinált belőle kenyér tésztát és megsütötte a kemencében, egészen a kommunizmus szocializmus beköszöntéig). A nagymamám, aki nemes származású (ó azok a kétefipszilonok), pontosan ezért fújjogva néz a rozskenyérre, azt mondogatva, hogy az szegénykenyér, ő ilyet nem eszik.
Szerintem a legtöbb táplálkozásbeli probléma innen származik az idősebb generációknál: hús, zsír, péksütemény a jómód jele; ezzel ellentétben a zöldségek, rozsos kenyerek, zsírszegény ételek a szegénység bélyege. Néha úgy érzem az egész országot a "kivagyiság" teszi tönkre.

Az eredmény? Elég a nagyszüleimre levetíteni: a nagypapám, aki megtartotta a régi szokásait, 80 fölött is aktívan megy erdőbe gombát szedni és normális testalkata van. A nagymamám, aki ugyan úgy megtartotta a szokásait, szívgyógyszereket szed és cukorbeteg, s nem kevés súlyfelesleggel kell együtt élnie. Én meg sokáig nem értettem, hogy miért nem esznek együtt ebédkor.

Persze otthon nehéz is egészségesen élni, a bio cuccok méreg drágák, amit meg a boltban veszel, abban a hiszemben, hogy ez "egészséges" zöldség/hús, a végén kiderül, hogy illegális baromfi feldolgozóban készítették, esetleg véletlenül mérget kevertek bele, vagy egyszerűen a raktárban átmatricázták, aztán egyed egészségedre. A mezőgazdaság haldoklik, a tescoba tonnaszámra hozzák be az esetek többségében a külföldi szart, a magyar gazda meg, ha jól csinálja inkább exportál, ha rosszul, akkor vegyszerez, hormon kezel, töm, s csinál a külföldi szarnál is szarabbat, csak sok és olcsóba legyen és olcsón el lehessen adni.
Mezőgazdasági ország és egy vacak egységes, ellenőrzött, minősített, lenyomozható, közismert élelmiszer védjeggyel nem rendelkezünk, bárki oda pingálhatja a pirosfehérzöldet...

Nos még mielőtt túlságosan elragadtatnám magamat, azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy pár helyen már felismerték az emberek, hogy a sok "E" betű, meg a leellenőrizhetetlen származású, agyon vegyszerezett élelmiszerek nem biztos, hogy jót tesznek. Meg esetleg az a szerencsétlen baromfi/bárány/tehénke is jobban érezné magát, ha valóban látna zöld füvet, meg kapirgászhatna a szabadban és nem csak hormon szúrin, meg haltápon kéne felnőniük... pár hét alatt. Az ilyen ember és állatbarát, természetes módon készített termékeket elhívták "Organic"-nak, s csak egy icipicivel drágábbak, mint a nem organic társuk. És nem, nem csak Angliára gondolok, hanem ott van például Szlovénia (eco), Németország (bio), Ausztria (bio). És rákaptak a népek.. (persze nem nehéz, ha a minimálbérből kifizeted az összes rezsit és utána még marad 100.000 forintnak megfelelő költőpénzed a hónapra, nagyjából magyar+10%-os árak mellett).

Szóval London van most, nem igazán néztem még körül, sőt tulajdonképpen a mai nap volt az első, hogy kimentem vásárolgatni, mert kellett venni flip-flopot.
Hogy mi az istent is csinálok itt?
Az előzmények ismertek, elegem lett és találtam egy hirdetést a neten, ami elsőre eléggé elbizonytalanítónak tűnt, de próba-cseresznye alapon belevágtam. A hirdetés nagyjából így hangzott: bentlakásos ápolókat keresnek angliában, heti 360-460 GBP/hét fizetéssel. A céget és a kapcsolat tartó embereket a tanultak szerint leellenőriztem, s úgy tűnt tényleg nem átvágás... persze az utolsó pillanatokig voltak kétségek, pl amikor bekérték az útlevelemet meg a személyimet (már visszakaptam).
Szóval volt egy tréningem, amin átmentem, amíg munkát nem kaptam ott lehettem ingyen, s huszadikán már ki is közvetítettek.
Nos sokan megkérdezték tőlem, hogy akarom-e ezt csinálni, meg felfogtam-e, hogy mit jelent beteg emberekkel foglalkozni?
A tényállásom ezzel kapcsolatban az volt, hogy pénz beszél, Anglia nem lehet olyan rossz, s nem akartam többet azzal foglalkozni, amivel az elmúlt 3-4 évben, viszont szerettem volna, hogy ha ténylegesen számít, súlya és jelentősége van annak, amit csinálok.
Mindenféle "tréning" és felkészítés és elmélet ellenére sokkoló volt a csütörtök délután.
Besétálok egy szobába, ahol egy harmincas nő fekszik, félig bepelenkázva, remegő végtagokkal és közben hörgő, torokhangon magyaráz. Erre nem lehet felkészülni, s őszintén szólva legszívesebben hanyatt-homlok menekültem volna és azt mondogattam, hogy én ezt nem fogom tudni végig csinálni. Ezért sem igazán írtam az elmúlt pár napban, mert ha arra gondoltam, hogy 1 éve ilyenkor tulajdonképpen csoportvezető voltam, magyar viszonylatokban bombasztikusan jó fizetéssel (és szerettem is csinálni a munkámat), illetve úgy véltem, hogy egy kapcsolat is kialakulóban volt, s határozottan úgy éreztem, hogy az élet nagyon kerek... ezzel szemben most meg semmi nem maradt ezekből, itt szenvedek egy nővel, akit nem értek, ráadásul nem is kedvel és szar minden.
De határozottan fejlődőképes vagyok ezen a téren, nem hagytam, hogy újra ez a szar érzés kerekedjen felül rajtam, felgyűrtem a mosolyt az arcomra és csináltam tovább, figyeltem, este jegyzeteket készítettem, a kolléganőm pedig megbecsült és a teamwork nevében nagyon sokat segített és magyarázott. "Aranyélet" mondja mindig, csak jól kell csinálni. Az eredmény az lett, hogy most már kezdem megérteni, hogy mit próbál mondani (elhörögni) és már nagyjából tudom, hogy mik a dilijei (az nagyon sok van) és ezt hogyan kell kezelni. A mai nap ma már úgy telt, hogy esetleg már én is megvagyok hívva a holnapi Latte programra (ezt nagyon ki kell érdemelni), s este azon röhögtünk a kolléganőmmel, hogy milyen vicces hóbortokkal próbált ma megszívatni minket.

Egy majdnem idevágó magyar remekmű (ezt valaki szerezze be nekem!):

Egy újabb évet értünk meg, s szándékomban állt írni egy hosszabb szösszenetet az elmúlt egy évről, de azt hiszem a mai nap tanulságosabb bármilyen esszé jellegű irománynál.
Probléma akadt a referenciámmal és kiderült, hogy egy buta félreértés és a  főnököm a maga nyers, de határozott módján megoldotta. Mint zöldfülű újoncka, aki megszerette az itteni zöld vidéket és nyugalmat, azt kértem, hogy valami cicás-kutyás elhelyezést kapjak vidéken és persze egy könnyű, low level package-ről álmodoztam.
Ma csörgött a telefonom, hogy unatkozom-e, mert lenne munka a számomra. Mit kaptam? London közepét (amit kifejezetten kértem, hogy ne) és egy "High Level Package", cickuty nélkül. Viszont maximális bérezés. A költői kérdés ott lebegett a fejem fölött, hogy "MIÉÉÉRT????", valószínűleg ez eléggé az arcomra is volt írva, mert a Manager már egyből mondta, hogy nekem lett a legjobb eredményem és birka türelmem van.

Summa summarum: Az élet ilyen és olyan, tele félreértésekből adódó problémákkal, az ember nem mindig kapja meg azt amit akar, de minden, ami történik valahol a hasznunkra válik és lesz mindig valaki, aki segíteni fog.

A nap gondolkodó ciklusa viszonlyag későn kezdődött, órára pontosan tudom, mert épp a "A Pillanat Zsarnoksága" c. könyvet olvastam (erősen ajánlott) és eszembe jutott, amit még Miróval beszéltünk hétvégén. Az "eszembe jutott" is rossz kifejezés, mert bennem keringett tulajdonképpen azóta, amióta elhangzott ez a kis párbeszéd. Szóval 21:39 volt, mert letettem a könyvet és ránéztem az órára. És hömpölygött mindaddig, amíg említésre nem került Szécsi Pál, amiről eszembe jutott egy rémszörny szám, aminek a címét elfelejtettem, s kényszerű hajlamom van ilyenkor utána kutatkodni, hogy mi is volt az. Ennek pedig egyetlen módja az, hogy igenis ki kell nyitnom a chatlogot, s persze ilyenkor nem tudom megállni, hogy ne kezdjem az elejétől olvasni az egészet.
Az életnek jó érzéke van az iróniához, valahogy így összegezhetném az újra olvasási élményt.

Legutoljára azt mondtam neki, hogy úgy érzem vannak még kérdések, meg megbeszélni valók, csak nem most, mert most csak kikészítenénk egymást. Tulajdonképpen egyetlen egy igazán fontos kérdés nem tisztázódott: Van-e még szükségünk egymásra, tudunk bármit is nyújtani egymásnak? A kérdés alapvetően engem rémít meg a legjobban, de abszolút létjogosultsággal bír.

Emlékszem még ő mondta egyszer, hogy mindenki csak eszköz a másiknak, én meg mondtam neki, hogy tisztában vagyok vele, s megmutattam neki ezt a régi bejegyzést.

Tulajdonképpen Miróval is ezt beszéltük újra, hazafele menet, amikor ezt mondta:
- Még mindig elgondolkodtatjuk egymást, s ez jó. Ez azt jelenti még van dolgunk egymással, még működik az adok-kapok. Egyszer majd nem lesz mit, ami nem feltétlenül jelent rosszat, csak annyit, hogy már mindent oda adtunk magunkból a másiknak, amit lehetett.

Ja és hogy mi volt az a rémszörny szám? ehehe... ólmot.

 

K. Gábor:
*de csak m tegnap benyomtam 1 L fagyit
M. Krisztina:
*én 4 napja fosok, nem tudom mitől
K. Gábor:
*hmm
*az élet fos

Hallgatom ezt a számot, és arra gondolok, hogy most jó. Malcika ide kuporodott a karjaimba és úgy tesz mint egy kisgyerek, kapaszkodik, s kéri a puszikat, megnyugtató.
Persze ez is átmeneti, pár nap és vissza kell költöznöm, viszlát csönd, viszlát kedves magány. Pedig jól esik, hogy az van hűtőben, amit én vettem, azt eszem, amit én készítettem, senki nem kérdez és senki nem vár el, senki nem tölti belém a saját hülyeségét. Határozottan hiányzik az albérletesdi, csak még nem lehet,  s ez kiábrándító.

"A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik."

- Én nem is tudom mennyit híztam az utóbbi időben. De már nem is érdekel, valamibe meg kell dögleni.
- Ha meg akarsz dögleni, hát tégy úgy. De akkor ne hangoztasd. Csak te tudod megoldani a problémáidat, én már ezen nem tudok segíteni, csak tönkre megyek tőle.

Vásároljunk be, a lista igen egyszerű, de az alapanyagok nem lehetnek akármilyen műalapanyagok (főleg ne műanyag), made in china kizárva, menjünk inkább egy drága helyre.
Tehát kell:

- Agy, 1 darab. Legyen kompakt, kinyitható és csavaros (mert ugye nem mindegy hogy mennyi minden fér bele mekkora helyen) japán márka lenne a legjobb választás (náluk ez már gyártási standard).
- 2 darab szem, színe és formája mindegy, az ma már könnyen változtatható. A legfontosabb, hogy legyen előrelátó, az ember soha nem tudhatja.
- Bőr, legyen vastag, a mai világ viszontagságaiban ez követelmény, főleg az arctájékon (ez is színezhető, a mai módszerek már kifinomultak, senki nem fog úgy járni mint Michael Jackson).
- Szívet sem szabad kifelejteni. Legyen nagy, hogy sok hely legyen benne, illetve úgy is osztogatni kell belőle darabokat, minnél nagyobb, annál tovább tart. A legjobb alapanyag a jénai, nehezen törik, bírja a nagy forróságot és a dermesztő hideget (ez eladótól újrafelhasználhatót kérjünk).
- Gyomor az legyen kicsi, de igen erős. Drága az üzemanyag bele, s pazarlás lenne, ha tartalmát olykor-olykor kifordítaná (feltétlenül legyen saválló).
- Idegek, vaskos drótkötelek. Megvétel előtt teszteljük egyenként szakíthatóságukat.
- Fül, feltétlenül rendelkezzen nagy hallótávolsággal, legjobb a fejhez simuló, így kisebb lesz a test légellenállása.
- Nyelv legjobb ha egy idegen anya nyelve így egyszerre lesz anyanyelvünk és idegennyelvünk is. Teszteljük, hogy tud-e ékesen szólni, semmit mondani és elegendő mennyiségű rízsnek is férnie kell bele.
- Lélek. Ez kérem egyéni beállítottság kérdése. 2 fajta létezik: Megvásárolható és megnemvásárolható. Előbbi igen népszerű, már a piacokon is kapható. Jóléttel kecsegtetnek, mivel mint azt a neve is mondja: megvásárolható, viszont gerinc nem jár hozzá. Az utóbbi már problémás, azt magunknak kell megszerezni, mivel megnemvásárolható, még a piacon se. Viszont megéri a fáradtságot, alapjáraton kapunk mellé gerincet is.
- Ízesítők: Só, cukor, citrom, keserű gyógyfűvek, bors és egyéb opcionális fűszerek (utólag is bővíthető).
- Orr, lehetőleg szárazat, először kezdjünk naggyal, később lehet belőle mit lefaragni a divatnak megfelelően. Fontos hogy érzékeny legyen a szagokra, főleg erre a kettőre: Pénz és Baj, ezeket mindig jó előre kiszagolni.

Opcionális kiegészítők:
- magasság, vérmérséglet, türelem, inteligencia, nemiszerv és mellek (pénztárcánkhoz és igényeinkhez mérten).

Ha figyelmesen, a javaslatok szerint vásárol Ön egy hosszútávon működőképes Ember-konfig tulajdonosa lehet, értékálló és strapabíró, egy ideig biztos nem kell lecserélnie!