Fekete minden, annyira, hogy eltűnök benne, kicsi vagyok. Az emberek nem láthatnak, árnyék vagyok, halk hangom van, kedves vagyok, vetületként követhetek mindenkit, el nem hagyhatnak, ragaszkodok mégis nem rólam szól, hiszen csak egy árnyék vagyok.

Egyszer mondtam bepánikolva, hogy nem tiszta a vérem. Vériszony? Nem. És nem tudtam megmagyarázni, igazándiból még magamnak sem. Aztán persze olvasgattam a zöldkönyvet és ott viszonylag jól megfogalmaztam ezt magamnak 2 mondatban.
Nagymamám állandóan elvitt hittanra és templomba. Nagyjából 4 éves koromtól 14-ig heti háromszor. Elég hamar megismertetik ott az ember gyerekét az eredendő bűn fogalmával, ami mindig is elképesztett. Egyszerre volt nagyon hihetetlen és túlságosan is valóságos. Főleg amikor egyre tisztábban láttam a szüleim és rokonaim jellemét (vagy annak hiányát).
Valahogy rémisztő az a gondolat, hogy mindegyikük bennem él, bele van kódolva abba a húsba és vérbe, amiből felépülök, s hogy ha egy percre is megfeledkezem magamról, akkor észrevétlenül és menthetetlenül előbújik valamelyikük, s azzá válok. Volt is egy időszak, amikor napi szinten megkaptam, hogy "Olyan vagy, mint apád" és ezt hihetetlenül tudtam gyűlölni.

A méretem, kapacitásom és formám határozza meg, hogy ki, mire fog használni és mit fog belém tölteni. Ne töltsetek belém olyat, ami nem belém való. Nem illik.

Anyám megkérdezte, hogy jó kedvem van-e? Ez mindig gyanút ébreszt bennem, mert valahogy az jön át, hogy méricskél fejben, hogy mekkora pusztítást ereszthet rá a kedvemre.
Figyelem, hogy mit csinál; áll a szoba közepén és körbe nézeget, majd hoz egy mérőszalagot és mér.  Majd fogja a fotelt és a húgom íróasztalának helyére tolja. Most konstatálom magamban, hogy tényleg, már az sincs ott. "Átrendezed a szobát?" - kérdeztem tőle, ő meg óvatosan bólogat a fejével. "Majd így jobb lesz."
Emlékszem az összes ilyen alkalomkor hiszti rohamban törtem ki, hogy megint elvesznek a dolgok helyei, s hogy én nem akarom, hogy bármit is változtasson azon, amit én már megszoktam. Most csak a vállam húzom, s azt mondom "Rendezgess". Pár napja lefekvés előtt körbe néztem a szobában, hogy van-e olyan bútor még itt, ami a régi gyerekszobánkban is állt. Nem mintha lenne különösebb fontossága, csak érdekelt. Arra jutottam, hogy az egyetlen dolog, ami akkor és most is létezik, azaz ágyamnak a matraca, ami fent van a galérián.
Aztán az is mindegy, hogy épp miként forgatja össze a szobát, továbbra is zsúfolt és sötét lesz, naplemente nélkül. Csak annyi történik majd, hogy megint rossz helyen keresem majd a dolgokat.

 

Én egy cica vagyok, egyéniség és nem szolgalélek. Jegyezd meg, hogy te választottál engem és vállaltál értem felelősséget, attól a pillanattól fogva, hogy az otthonodat megosztottad velem. Mindig emlékeztetni foglak erre, ha te elfelejtenél időben ennem adnod, vagy elfelejtenél velem foglalkozni.
Amennyire szükségem van rád, annyira van szükségem minden macskának kijáró 12 órányi zavartalan alvásra, egy kis vadászásra, de egy közös madzag húzkodás soha nincs ellenemre, még a legfontosabb lustálkodás közepette sem.
Ha felidegesítesz, szemtelen leszek, ha nem adsz abból a finomból, amit készítesz, s a lábadhoz dörgölőzve szépen kérem, akkor úgy is megpróbálok az asztalra ugrani. Ha melletted vagyok, szeretném, ha észre vennél és velem is foglalkoznál, ha ezt nem érted, úgy is bele fekszem a könyvbe, amit éppen olvasol.
Nincs is annál természetesebb, hogy a ruháidra (főleg ha frissen vasalt és meleg) és az ágyadba fekszem, mert szeretem az illatod. Az ott hagyott kis szőrcsomók pedig az én ajándékom, mert tudom ám, hogy imádod a bundám.
A törődést én is törődéssel viszonozom, ha érzem, hogy rossz a kedved, melléd kuporodok, meggyömöszöllek és dorombolok neked kérés nélkül. Ha tudok, ágyba is viszem ám a reggelit, frissen fogott egeret, madarat, bogarat. Mert ezek a legnagyszerűbb dolgok, amit én neked adhatok.
A szőrböfit én sem szeretem, de hát az igényesség ezzel jár. És igen a drága kanapéd még mindig kívánatosabb karom élezésre, mint az a vacak, amit te kaparófának hívsz. A mozgásom pedig igen is kecses, te rakod rossz helyre a törékeny dolgokat és ezért esnek le.

 

 

67 éves lett és itt volt, mert anyámnak szüksége volt rá. Szüksége volt egy olyan emberre, aki 3 éves korában ott hagyta egy vasúti pályaudvaron, mert nem tudott vele mit kezdeni. Majd ugyan úgy kirakta őt a lakásából 20 év múlva, hogy nehogy oda szülje meg a húgomat, mert nem tudott volna mit kezdeni velünk.
Eltelt újabb 20 év és anyám jelentőség teljesen néz rám, hogy menjek be és köszönjek ennek az embernek, mert erre nevelt. Sunnyogva nézek vissza rá és már rajta van a számon, hogy "Baszhatod, hogy mire neveltél...", de magamra erőltetek egy széles mosolyt, s bemegyek a szobába.
"Szervusz kislányom, hagy nézzelek meg, gyere közelebb". Miközben engedelmeskedek és hagyom, hogy végig tapogassa az arcom, azon gondolkodom, hogy hogy is hívjam és mit mondjak. Régen mindenkinek volt neve. Nevek, amiket szerettem. Neki is, úgy hívtam, hogy Indiánmama, s emlékszem mindig úgy képzeltem el őt, mint egy távoli misztikus rokont, aki az indiánok között él és emiatt látjuk őt olyan nagyon ritkán.
Aztán, amikor nagyobbacska lettem megkérdeztem anyut, hogy ugyan miért is Indiánmama ő, miért hívtam el így? A magyarázat az volt, hogy az alatt a rövid idő alatt is míg nála laktunk, nem volt hajlandó lemondani a napi picsarészegségről, s mindig piros volt az arca és hangosan énekelt. Én meg mindig kérdezgettem őt, hogy miért énekel és miért piros az arca? Erre ő egyszer azt válaszolta, hogy azért, mert ő egy indián!

Végig nézegettem a régi vinyómat, onnan kerültek elő ezek a régi chatlogok is. Most épp egy ilyet találtam, abban sem vagyok biztos, hogy én írtam, vagy hogy mire, 2005-ben már nem kellett irodalommal foglalkoznom. De remélem, hogy én írtam, tulajdonképpen hiányoznak az irodalom órák. Elbutulás érzés.

 

 Természeti kép
- az est ünnepélyessége
megszemélyesítés
- az égitestek, melyek egymás örök ellentétjei, s egyben tökéletes páros az égen
párhuzam vonása
- a jelenség emberi vonások felruházása után 2 konkrét karaktert kap: a költő és szerelme.
hétköznapi hasonlatok
- a durva világ, amiben az érzéseket úgy veszik és adják mint a kenyeret. társadalom bírálat: bacsapottság, tehetetlenség, megvásárolhatóság -> a költő ennek ellenére el tudja fogadni
Újabb hasonlatok
- hasonlatokkal indoklja az előző szakaszban az elfogadás tényét
Biblia elemek
- megfesti, meglátja benne a magányos, szenvedő krisztust. Sok negatív festés, de a költő újra elhelyezi magát, ő lesz minden, minden aki meg akarja váltani Krisztust fájdalmaitól, az egyetlen aki őszintén sír sorsán, az egyetlen aki megérti sorsát.
Út
- Egy egyirányú út, melyről nincs letérés
-----------------------------------------------

A költő egy magányos ám a szokványostól eltérő, ünnepélyes est (hatalmas fény, zene, fehérség) természeti képével indít, ami ámulatba ejti, s kicsábítja az éjszakába.
Az éjszakai környezetből kiragadott 2 csillagot (Vénusz és Mars) egy igen bravúros fogással ragadja ki a természetből, istenektől kapott nevein szólítja őket, égi pályájukat kergetőzésnek, egymás ellentétjeinek állítja be, 2 meghatározó elem, amit a költő önmagával és szerelmével azonosít. Miután ez a gondolat megfogan a külvilág egyszerre megszűnik, s a belső világra koncentrál: "mi az.." az örökös kérdések sorozata, de a leglényegesebb, az utolsó kérdés amira a mű további részeiben keresi a választ: a szerelem hiányérzete.

A választ egyértelműen a külvilágban, a társadalomban, a helytelen értékrendekben látja, ahol a pénz és a külsőségek diktálnak, emiatt lesz áldozat az emberi lélek és érzelmek, ezért korcsosulnak el az igaz értékek. Ennek ellenére és éppen ezért képes a költő mindent megbocsátani. Most már elszakad a jelentől és egy kultúrális, történelmi időutazáson keresztül újfent bizonyítja érveit, amikor is eljut az egyik legfontosabb jelenethez: Krisztus életútja. Ez az egyik legkifejtettebb, legösszetettebb hasonlat az egész műben. Krisztusként festi meg szerelmét, akit ártatlanul elítéltek, sorsa fölött mások ítélkeztek és rendelkeztek. A költő megjelenéséig egy magányos és megértetlen áldozatot látunk benne, a költő lesz és akar lenni mindene: támasza, fájdalmának enyhítője, lenyomatának örzője, az egyetlen aki őszintén sírhat sorsa felett. Ebben a hasonlatban rejlik az egész kapcsolat lényege: a sors megváltoztathatatlanságának elfogadása (Krisztust megfeszítik, áldozat lesz), az út amelyről nem lehet letérni, de éppen ezért ott lesz, s mindvégig önzetlenül elkíséri.

 

Vásároljunk be, a lista igen egyszerű, de az alapanyagok nem lehetnek akármilyen műalapanyagok (főleg ne műanyag), made in china kizárva, menjünk inkább egy drága helyre.
Tehát kell:

- Agy, 1 darab. Legyen kompakt, kinyitható és csavaros (mert ugye nem mindegy hogy mennyi minden fér bele mekkora helyen) japán márka lenne a legjobb választás (náluk ez már gyártási standard).
- 2 darab szem, színe és formája mindegy, az ma már könnyen változtatható. A legfontosabb, hogy legyen előrelátó, az ember soha nem tudhatja.
- Bőr, legyen vastag, a mai világ viszontagságaiban ez követelmény, főleg az arctájékon (ez is színezhető, a mai módszerek már kifinomultak, senki nem fog úgy járni mint Michael Jackson).
- Szívet sem szabad kifelejteni. Legyen nagy, hogy sok hely legyen benne, illetve úgy is osztogatni kell belőle darabokat, minnél nagyobb, annál tovább tart. A legjobb alapanyag a jénai, nehezen törik, bírja a nagy forróságot és a dermesztő hideget (ez eladótól újrafelhasználhatót kérjünk).
- Gyomor az legyen kicsi, de igen erős. Drága az üzemanyag bele, s pazarlás lenne, ha tartalmát olykor-olykor kifordítaná (feltétlenül legyen saválló).
- Idegek, vaskos drótkötelek. Megvétel előtt teszteljük egyenként szakíthatóságukat.
- Fül, feltétlenül rendelkezzen nagy hallótávolsággal, legjobb a fejhez simuló, így kisebb lesz a test légellenállása.
- Nyelv legjobb ha egy idegen anya nyelve így egyszerre lesz anyanyelvünk és idegennyelvünk is. Teszteljük, hogy tud-e ékesen szólni, semmit mondani és elegendő mennyiségű rízsnek is férnie kell bele.
- Lélek. Ez kérem egyéni beállítottság kérdése. 2 fajta létezik: Megvásárolható és megnemvásárolható. Előbbi igen népszerű, már a piacokon is kapható. Jóléttel kecsegtetnek, mivel mint azt a neve is mondja: megvásárolható, viszont gerinc nem jár hozzá. Az utóbbi már problémás, azt magunknak kell megszerezni, mivel megnemvásárolható, még a piacon se. Viszont megéri a fáradtságot, alapjáraton kapunk mellé gerincet is.
- Ízesítők: Só, cukor, citrom, keserű gyógyfűvek, bors és egyéb opcionális fűszerek (utólag is bővíthető).
- Orr, lehetőleg szárazat, először kezdjünk naggyal, később lehet belőle mit lefaragni a divatnak megfelelően. Fontos hogy érzékeny legyen a szagokra, főleg erre a kettőre: Pénz és Baj, ezeket mindig jó előre kiszagolni.

Opcionális kiegészítők:
- magasság, vérmérséglet, türelem, inteligencia, nemiszerv és mellek (pénztárcánkhoz és igényeinkhez mérten).

Ha figyelmesen, a javaslatok szerint vásárol Ön egy hosszútávon működőképes Ember-konfig tulajdonosa lehet, értékálló és strapabíró, egy ideig biztos nem kell lecserélnie!