"Megcsiklandozok egy testrészt. Ne aggódj, ez most nem szex. Jobb annál. Az agyalapommal játszok. Felteszek rá valami feltétet. Így igazi letéteményesnek érezhetem magam."
Achilles Dent - Botrányos részegségért

- Ott van például Petőfi. A nagy hazafi, ő mai szóval úgy mondanám, amolyan main stream hack volt, de semmi különleges. Meglovagolt egy populáris témát, úgy, hogy a hülye is értse és magának érezze.
- De nála pont ez a lényeg. Azt vallotta, hogy a vers szóljon mindenkihez. Nincs olyan ember, aki nem ismerné az Anyám tyúkját.
- Ettől még nem nagyszerű, csak ismert. Main stream. Azokban az időkben ráadásul könnyű volt magyarkodni, egy pár "Még kér a nép, most adjatok neki...", aztán persze, hogy felkapták. Ha máskor született volna, eléldegélte volna a maga kis vándorló életét, írt volna megannyi Fa leszek, hát, s boldogan halt volna meg ágyban és párnák közt és valószínűleg soha nem tanították volna az irodalom órákon. Ott van például Ady, ő nem írt Nemzeti Dalt, s nem volt forradalmi hangulat Magyarországon, de megírta, hogy ő Góg és Magóg fia, s nem rágta szájába mindenkinek a nézeteit. Hazafi volt? Igen. Nagyszerű költő volt? Igen. Felismerték mindezt a maga korában? Nem, mert nem volt main stream. A szerelmes versei meg... mindegy, szóval szerintem messze felül múlja Petőfit.
- A szerelmes versek. "Mert benne élsz te minden félre csúszott nyakkendőmben", amikor ezt olvastam először, majdnem elsírtam magamat. Még most is néha, hogy lehet ilyen szépet írni.
- Anna örök. Az el nem múló szerelmek. 20 év múlva, 30 év múlva...
- Gina.
- Hajjaj, aztán persze Vajda ott várta a színpad mögött késsel a kezében, hogy menten megöli féltékenységében.
- Csak a férfiak tudnak így szeretni. Esküszöm, teljes meggyőződésem, hogy ennyi mindent bele vegyíteni a szerelembe a nők képtelenek.
- Hehe az érzékeny férfiak? Aki szerintem mindenkin túltesz, az Tóth Árpád, s talán nem annyira elcsépelt, mint Juhász.
- Hát igen, megvolt az állandó betegeskedés és magány hatása az életére.
- A nagyszerű magány. Vajda üstököse, de tudok jobbat, Babits dióhéja.
- Nem rémlik.
- Pedig Babits pl pont ellentéte volt Petőfinek. Ő kerek-perec megmondta, nem ír a tömegnek, tulajdonképpen leszarja a tömeget. Azoknak ír, akik megértik, akik érdemesek rá.
- Levelek Irisz koszorújából.
- Pontosan, na csak emlékszel. Tény és való, kicsit beképzelt és majdnemhogy "fasz" volt fiatal korában. De hát ugye az idő múlik, az ember öregszik, s lassan elkezdi érezni a halál lihegését a háta mögött. Igazi jellem fejlődés, amit végig lehet követni. El is fogta a bezártság érzet, a magány, a reménytelen vágyak...
- jaj én vagyok az ómega s az alfa. Megvan.
- Babitsot ezért szeressük nagyon.

- Te áruld már el, annak idején mi miért is nem beszélgettünk?
- Nekem zöld belépőkártyám volt neked meg piros.
- Nem is, mert kék volt.

Házibuli valahol Budaörs legeldugottabb és legtávolabbi szegletében. Eredetileg 3 szintes swingerház, tele baldachinos ágyakkal, úszómedence, jakuzzi, szauna és SM szoba az alsó szinten. Mondanom sem kell, hogy az SM szoba volt a legpopulárisabb, mindenki kikötözte volt főnökét, kollégáját, beosztottját, párját, exjét... legalább egy fénykép erejéig.

Az egészben az volt a legjobb, hogy végre olyanok is eljöttek az alkalom kedvéért, akik egyébként nem szoktak eljönni kisebb-nagyobb sörözésekre  Pub-Y-ba. Ott volt pl Greg, akivel annak idején minden műszakban rongyosra hallgattuk Skunk Annansie albumokat, s iszonyat egy koponya, meg arc is. Vele esett meg, hogy mindenféle piától nagyjából kiütve, a barátnőjével így hármasban fetrengtünk az egyik kis szobában, s nagyjából hajnali 4-től reggel f7-ig a magyar költőkről, írókról meg könyvekről beszélgettünk (igen, ennyire partiarc vagyok :)).

De ott volt azaz ember is, aki annak idején úgy lopta be magát a titkos favorit listámra, hogy simán lehülyézte az én részlegem vezetőjét, természetesen úgy, h mellette állt kb 2 méterre. De formális dolgokon kívül nem nagyon beszélgettünk akkoriban. Most meg órákat átdumáltunk, minden hülyeségről, céges ökörködésekről, hogy most milyen tehetséges emberek dolgoznak a cégnél, kinek lett babája, vicces szerelmi lángolások Performerek iránt, én miért léptem ki, s hogy én együtt voltam-e a valakivel?

A kérdés olyan váratlanul jött, hogy köpni-nyelni nem tudtam egy félpillanatig. Bajom volt a kérdés szóösszetételével, magyarázkodni semmi kedvem sem volt,  kínos csendet se jó elnyújtani... Ismertük egymást, mondtam végül. Váll veregetés,- nyugi nincs azzal semmi baj, mindenki azt szeret, akit akar.
Innentől fogva volt egy kis "Meds" érzet, de volt ott rá elég gyógyír.

Végig vettem magamban azokat a dolgokat, amik amolyan vicces sztereotipikus utalásokként is értelmezhetőek lettek volna arra, hogy egyszer csak "bebuzulok".

- Kisgyerekként egyszer azt mondtam, hogy én fiú akarok lenni.
- A legkedvesebb szereped a királyfi, aki megmenti a hercegnőt és jutalmul menten házasságra is lépsz vele, melyet egy szájra puszival szimbolizáltok, mindezt oviban (és arra is emlékszem, hogy annyira megijedtem utólag a szájra puszitól, mert mi van, ha így készül a baba is?)
- kialakuló nadrág fétis és szoknya iszony
- az első szó, amit megtanulsz kibetűzni, az a "buzi"  (post vége)
- Csengetett M'lord? -ból végtelen rajongást táplálsz Cissy iránt, s valahol önigazolásnak is veszed, h teljesen normális, ha valaki fiúsan öltözködik és viselkedik
- nincs titkos szerelmed a fiúk közül, többségüket idiótának találod, akit pedig nem, azzal éppen együtt "kockulsz" a számítógépek őskorában
- balett és tánc helyett inkább karatézni jársz
- rajongsz az összes rövidhajú tanárnőd iránt (Ó Tündi néni, Emese néni és Erika néni)
- az első csókod egy fiúval amolyan körbenyálazott rémálomként marad meg és rájössz, hogy ez nagyon nem neked való... s aztán egyszer csak belobban egy barátnő az életedbe, aki mindent a fejetetejére fordít.

Nem ezért hívtalak át... de a nyilatkozat megrekedt gondolati mivoltában. Az idő megállt, ahogy elfeledett szinapszisok milliói vegyi háborúba kezdtek egymással a puszta kézmeleg érintésétől.

# Nem vagyok részeg.
# Maradjunk barátok.
# Nem akarlak bántani.
# Ő csak egy jóbarát.
# Elvesztettem a számod.
# Időre van szükségem.
# Holnaptól diétázom.

Pötty: mindjárt meghirdetem az új internetes valóságshow-t
K: mit :)?
Pötty: ..."ha egy képzeletbeli live stream weboldal üzemeltetője lennél ami szorult helyzetben van, kit rúgnál ki a hétfői képzeletbeli meetingen; A flash programozót, a PHP programozó, a rendszergazdát vagy esetleg a két ügyfélszolgálatos marketinges mindenest" címmel

Az ember minden nap tanul valamit.
Ma például azt, hogy a férfiaknak azért van mellbimbójuk, mert minden emlős embriója, úgymond női szövetekkel rendelkezik csakis kizárólag. A 6-8 hetes kor környékén lép csak közbe az Y kromoszóma, s kezdi meg a férfias jellemzők kialakítását. Addigra viszont már rendelkezik az embrió mellszövettel, tejcsatornával és mellbimbóval.

Ennyit Ádámról meg az oldalbordájáról.

Amikor nyögve kelek fel reggel hatkor, hogy én most jól elmegyek futni (amolyan "lesz nekem M-es nadrágom, ha törik, ha szakad..." című elhatározások), akkor úgy érzem, hogy 23 ide, vagy oda, de öregedtem.
Amikor lefutom a félelmetes távot és rájövök, hogy ez nem is olyan szörnyű, mint amire emlékeztem, akkor megnyugszom, hogy a javamra vált az idő múlása... egészen addig, míg hajmosás után észre nem veszem azt a töménytelen mennyiségű őszhajszálat a melírozás alatt. Aztán ilyenkor megint rajtam van a drámázhatnék, amíg eszembe nem jut azaz ismerősöm, aki velem egykorú, s szemránckrémet használ minden este, mert fél, hogy megöregszik a bőre, s hashajtót szed be, hogy megszabaduljon a szerinte felesleges 2 kilójától (majd amikor elmegyünk együtt vásárolni, sopánkodik, hogy az XS-es nadrág túl nagy rá).
A problémák többségét magunk okozzuk saját magunknak. Nagy levegő, világomban minden Béla.

"Nem, egyszerűen én nem akarok többet együtt lenni valakivel úgy, hogy a szeretlek, az őszinteség és a felelősség szó teljesen más értelmezésben áll, mint amit nekem jelent. Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő 10 évet egyedül kell töltenem."

Drámai időket élünk. Szép-e volt, vagy nem volt szép... tulajdonképpen a legszebb emlékeimet is gusztustustalan dolgoknak köszönhetem.
A büszkeség kérdése is érdekes, bár valamilyen szempontból megnyugtató, hogy én is hajlamos vagyok ugyan olyan hibákat elkövetni, mint mindenki más... ez csökkenti az "egyedül vagyok" érzetet.