- Te áruld már el, annak idején mi miért is nem beszélgettünk?
- Nekem zöld belépőkártyám volt neked meg piros.
- Nem is, mert kék volt.

Házibuli valahol Budaörs legeldugottabb és legtávolabbi szegletében. Eredetileg 3 szintes swingerház, tele baldachinos ágyakkal, úszómedence, jakuzzi, szauna és SM szoba az alsó szinten. Mondanom sem kell, hogy az SM szoba volt a legpopulárisabb, mindenki kikötözte volt főnökét, kollégáját, beosztottját, párját, exjét... legalább egy fénykép erejéig.

Az egészben az volt a legjobb, hogy végre olyanok is eljöttek az alkalom kedvéért, akik egyébként nem szoktak eljönni kisebb-nagyobb sörözésekre  Pub-Y-ba. Ott volt pl Greg, akivel annak idején minden műszakban rongyosra hallgattuk Skunk Annansie albumokat, s iszonyat egy koponya, meg arc is. Vele esett meg, hogy mindenféle piától nagyjából kiütve, a barátnőjével így hármasban fetrengtünk az egyik kis szobában, s nagyjából hajnali 4-től reggel f7-ig a magyar költőkről, írókról meg könyvekről beszélgettünk (igen, ennyire partiarc vagyok :)).

De ott volt azaz ember is, aki annak idején úgy lopta be magát a titkos favorit listámra, hogy simán lehülyézte az én részlegem vezetőjét, természetesen úgy, h mellette állt kb 2 méterre. De formális dolgokon kívül nem nagyon beszélgettünk akkoriban. Most meg órákat átdumáltunk, minden hülyeségről, céges ökörködésekről, hogy most milyen tehetséges emberek dolgoznak a cégnél, kinek lett babája, vicces szerelmi lángolások Performerek iránt, én miért léptem ki, s hogy én együtt voltam-e a valakivel?

A kérdés olyan váratlanul jött, hogy köpni-nyelni nem tudtam egy félpillanatig. Bajom volt a kérdés szóösszetételével, magyarázkodni semmi kedvem sem volt,  kínos csendet se jó elnyújtani... Ismertük egymást, mondtam végül. Váll veregetés,- nyugi nincs azzal semmi baj, mindenki azt szeret, akit akar.
Innentől fogva volt egy kis "Meds" érzet, de volt ott rá elég gyógyír.