Árnyék kezdi lopni a fényt A zavar újabb rejtvényt ad fel A szem számára látótávon túl maradt Ez csak egy álom lenne? Itt jön Ő Érzelmet fog kiváltani belőled Akárcsak közted és köztem Kísértés fog keletkezni Itt jön Ő Erre a pillanatra vártál Nézd az egybegyűlt alakot Sosem láttad a fajtáját még Hiszed-e, ki tudja Nem ő a gyanúsított De lehet Egy titkos küldetés - hát figyelj: Valahol valahogy Még hiányoznak darabok Egy érzet, melyet észlelek Bízz a megérzésemben, ne hamarkodd el a döntést
Ha ő ugyanaz, hogy lehet most olyan más? Biztos vagy a kilétében, mégis tele kétségekkel... Itt jön Ő Találkozni fog veled, hív majd Miért utasítanád vissza? Mikor minden ellenállás értelmetlen Itt jön Ő Képtelen hibázni: ha megigézett, már sosem menekülhetsz
Pofoznivaló egoista hülye picsa, ez a legtalálóbb jellemzés, amit valaha is kaptam (és egyet is értek vele), de megnyugtatásomul elmondták, hogy másként nem is szeretnének. "Nem mertem. Húztam még magam egy kicsit a nagyobb élvezet reményében. Elhatároztam, hogy addigra tökéletes leszek. Teljességgel ellenállhatatlan. Amikor súrlódtam a valósággal és átnyúló kezek tapogatták testem, dagadni kezdett a májam. Mindig érzek fejlődést. Igazat kell, hogy adjak pszichiáteremnek. Igaz, őt faképnél hagytam. Egyszer nem jött el a találkánkra. Ifjan s bohón hazudoztam neki a százszor szépekről. Erre ő csak a combjait tárogatta. Hagyjuk ezt most. A lényeg, hogy tovább csiszolom karátaim számát. Ékkő leszek, unikum. Még Zwack is megirigyelhet majd. Gyógyír leszek a virágom szirmainak megalvadt vérén. Csak néha bizonytalanít el valami. Nem tudhatom, mikor billenek át. Egyszercsak felélem majd minden lendületem és... Nem tudok majd segíteni. Kár lenne értem. Jöjjön már el a cél."
8,1km/h fail. Első 20 perc ment, második szettben 15:30 után emergency stop 210-es pulzusnál. Persze erről leginkább a mellettem futó hölgyemény tehet, aki pasizós parfümben jött le edzeni és az illat hatására nagyjából úgy éreztem magamat, mintha valaki pinát lógatna az orrom elé (de télleg).
"Most fogod magad, és egyenesen nekimész a falnak. A módját persze én mondom meg neked. Tiszteletteljesen kell, hogy haladj, emelt fővel. Nem szabad sietned. Amikor azt mondom: indulj! - akkor kell elkezdened. Az első lépések megtétele után sem szabad megfeledkezned a pontos tartásról. Szemeidből a könnyed boldogság kell, hogy áradjon, és arcodról az öröm, nem szabad, hogy lelohadjon. Tisztában kell, hogy legyél vele: ez életed legfontosabb jelenete. A felvonás az első lépéssel veszi kezdetét. Csak egyszer szabad eljátszanod, mindenre ügyelve. A fal számodra a cél és eszköz is egyben ahhoz, hogy elérd a végső célt: a falat."
23. napja várok. Naphosszat csak arra a pillanatra gondolok, hiszen nem volt több az egész. Talán már el is feledtem. Mostanában mind messzebbre jutok. Hiába, az idő... Nem is értem, hogyan is történhetett. Akkor és ott, úgy ahogyan. Néha mintha ráébrednék, miért is adatott meg. De azok csak múló pillanatok, s utánuk mindig egészen rosszul vagyok. Fáj, mert igazán nem tudom, miért. Én voltam a szerencsés. Így kellett, hogy legyen. Igen, ha felidézem, ismét közelinek érzem. Nem, nem tudok szabadulni. Folyton csak kerget, eszelős játékot űz velem. Beleborzadok. Egyszerre szomjas, éhes, elalélt és kimért vagyok. Bár úgy érzem, lassan, de biztosan távolodok, mégis el-eljön néhanap. És amikor egyszerre ismét itt van... Halálra rémít... Mintha örökké itt kellene, hogy maradjon. Nem, én biztosan nem erre születtem, csakhát már nincs visszaút. Ami történt, megtörtént. El sem feledhetem...
"Megcsiklandozok egy testrészt. Ne aggódj, ez most nem szex. Jobb annál. Az agyalapommal játszok. Felteszek rá valami feltétet. Így igazi letéteményesnek érezhetem magam." Achilles Dent - Botrányos részegségért
- Ott van például Petőfi. A nagy hazafi, ő mai szóval úgy mondanám, amolyan main stream hack volt, de semmi különleges. Meglovagolt egy populáris témát, úgy, hogy a hülye is értse és magának érezze. - De nála pont ez a lényeg. Azt vallotta, hogy a vers szóljon mindenkihez. Nincs olyan ember, aki nem ismerné az Anyám tyúkját. - Ettől még nem nagyszerű, csak ismert. Main stream. Azokban az időkben ráadásul könnyű volt magyarkodni, egy pár "Még kér a nép, most adjatok neki...", aztán persze, hogy felkapták. Ha máskor született volna, eléldegélte volna a maga kis vándorló életét, írt volna megannyi Fa leszek, hát, s boldogan halt volna meg ágyban és párnák közt és valószínűleg soha nem tanították volna az irodalom órákon. Ott van például Ady, ő nem írt Nemzeti Dalt, s nem volt forradalmi hangulat Magyarországon, de megírta, hogy ő Góg és Magóg fia, s nem rágta szájába mindenkinek a nézeteit. Hazafi volt? Igen. Nagyszerű költő volt? Igen. Felismerték mindezt a maga korában? Nem, mert nem volt main stream. A szerelmes versei meg... mindegy, szóval szerintem messze felül múlja Petőfit. - A szerelmes versek. "Mert benne élsz te minden félre csúszott nyakkendőmben", amikor ezt olvastam először, majdnem elsírtam magamat. Még most is néha, hogy lehet ilyen szépet írni. - Anna örök. Az el nem múló szerelmek. 20 év múlva, 30 év múlva... - Gina. - Hajjaj, aztán persze Vajda ott várta a színpad mögött késsel a kezében, hogy menten megöli féltékenységében. - Csak a férfiak tudnak így szeretni. Esküszöm, teljes meggyőződésem, hogy ennyi mindent bele vegyíteni a szerelembe a nők képtelenek. - Hehe az érzékeny férfiak? Aki szerintem mindenkin túltesz, az Tóth Árpád, s talán nem annyira elcsépelt, mint Juhász. - Hát igen, megvolt az állandó betegeskedés és magány hatása az életére. - A nagyszerű magány. Vajda üstököse, de tudok jobbat, Babits dióhéja. - Nem rémlik. - Pedig Babits pl pont ellentéte volt Petőfinek. Ő kerek-perec megmondta, nem ír a tömegnek, tulajdonképpen leszarja a tömeget. Azoknak ír, akik megértik, akik érdemesek rá. - Levelek Irisz koszorújából. - Pontosan, na csak emlékszel. Tény és való, kicsit beképzelt és majdnemhogy "fasz" volt fiatal korában. De hát ugye az idő múlik, az ember öregszik, s lassan elkezdi érezni a halál lihegését a háta mögött. Igazi jellem fejlődés, amit végig lehet követni. El is fogta a bezártság érzet, a magány, a reménytelen vágyak... - jaj én vagyok az ómega s az alfa. Megvan. - Babitsot ezért szeressük nagyon.
Megcsiklandozok egy testrészt. Ne aggódj, ez most nem szex. Jobb annál. Az agyalapommal játszok. Felteszek rá valami feltétet. Így igazi letéteményesnek érezhetem magam. Érezted már jól magad? Kaptál már büntető cédulát "Botrányos részegségért"-felirattal? Jól hangzik, mi? Mint egy érdemrend. Valódi kitüntetés. Mindössze az fájhat az ilyesmiben, hogy az ember éppen nem emlékszik az elnyerésének körülményeire. Mit mondjak, sokféleképp ki lehet emelkedni a tömegből...
Virágokat vettél egy reggelen
S nézted egész nap haláltusájukat
Valaki megölte őket miattad
Nem tudhatta, kinek szerez majd örömet
Te pénzt adtál neki
Amin majd ő is vehet
Valamit, amit miatta öl meg másvalaki
Tévedtem? Hazudtam neked a múltról?
Pedig, valahogy úgy volt, és mégis másképpen
Enni adtam annak a lánynak, aki
Bánatában elfeledte létét
Elfeledte éhségét
Ösztöneinek élt csak
És nem tudta
Nem ismerte
Az álmatlanság fogalmát
Tény, hogy árt a szélsőségesség
Minden primitívnek
És a kivételek közül - talán nekem
Szélesre tárt karmaim közt
Növekedett csak befogadóképességem
És a múltat, minden felednivalót szélese tártam
Egészen
