Végig vettem magamban azokat a dolgokat, amik amolyan vicces sztereotipikus utalásokként is értelmezhetőek lettek volna arra, hogy egyszer csak "bebuzulok".

- Kisgyerekként egyszer azt mondtam, hogy én fiú akarok lenni.
- A legkedvesebb szereped a királyfi, aki megmenti a hercegnőt és jutalmul menten házasságra is lépsz vele, melyet egy szájra puszival szimbolizáltok, mindezt oviban (és arra is emlékszem, hogy annyira megijedtem utólag a szájra puszitól, mert mi van, ha így készül a baba is?)
- kialakuló nadrág fétis és szoknya iszony
- az első szó, amit megtanulsz kibetűzni, az a "buzi"  (post vége)
- Csengetett M'lord? -ból végtelen rajongást táplálsz Cissy iránt, s valahol önigazolásnak is veszed, h teljesen normális, ha valaki fiúsan öltözködik és viselkedik
- nincs titkos szerelmed a fiúk közül, többségüket idiótának találod, akit pedig nem, azzal éppen együtt "kockulsz" a számítógépek őskorában
- balett és tánc helyett inkább karatézni jársz
- rajongsz az összes rövidhajú tanárnőd iránt (Ó Tündi néni, Emese néni és Erika néni)
- az első csókod egy fiúval amolyan körbenyálazott rémálomként marad meg és rájössz, hogy ez nagyon nem neked való... s aztán egyszer csak belobban egy barátnő az életedbe, aki mindent a fejetetejére fordít.