Úgy akartam kezdeni, hogy nem sokára otthon  leszek, aztán belém villant, hogy ja, azért hogy elköltözzek és aztán barátról-barátra szállva és főzve  (ez mint kiderült számomra egy nagyon hasznos készség, meg az is, hogy hány lelkes barátom van, akik örülnek szerény társaságomnak, főleg, ha nem nagybőgőt játszok) cigánykerekezzek hat hetet. A csak úgy létezést pedig kihúztam a listáról, sokat akarok tenni-venni-menni. Életem legértelmesebb hat hetét akarom az országban tölteni.

Szóval fogtam magamat és beiratkoztam egy búvártanfolyamra horvátorszagi merüléssel, viszem anyámat is, had játszon egy kicsit ő is sellőlányt, bár nem panaszkodik, valahol érzem, hogy ő is nehéz időket él meg. De előtte még körbe tekerjük a Balatont pajtikkal, aztán Szeptember közepén egy hortobágyi túrát szerettem volna, de találtam helyette egy a Magyarország legszebb kerékpártúrái között előkelő helyen álló  őrségi  három folyó túrát (Őrség-Mura-Dráva) röpke 400 km.

Aztán pedig egy Budapest - Bécs - Berlin dönerkebab túra, végállomás T karjaiban valami buzibárban (bevonulás szigorúan az Electric6 Gaybar számára) és aztán haza vonattal és bedurrant combokkal jól megérdemelt dönerkebabot csámcsogva, ami Berlinben a legjobb.

Azt hiszem a legfontosabb a kerékpározásban, hogy végre megint hosszútávokban gondolkodhatok. A futásban is a hosszabb távokat szerettem, az agyad az elején küzd, dobja be a hülyeségeket, de aztán a lábak előre haladó mantrája szépen lecsillapít és elfog egy szabadságérzet. Kerekezés közben ehhez kicsit több kilométert kell tekerni, de már alig várom, s várom azt is, hogy mindenféle félelmet és frusztrációt levetközve a szabad ég alatt aludhassak.

A kreativitásról sem szeretnék teljesen lemondani, ezért elmegyek rajzolni és festeni Paksi Évához is, mert egyszerűen ott nem tudok frusztrált lenni.

Lesz egy csalódott Kaktusz Úr, aki néha szúr pólóm is, s megyek kerámiát is festeni a Made by You-ba, s tekeréshez is viszek skiccfüzetet. Úgy gondolom ezzel rendben leszek, lélekben pedig készülök majd az angliai túrákra.

 

 

Árnyék kezdi lopni a fényt
A zavar újabb rejtvényt ad fel
A szem számára látótávon túl maradt
Ez csak egy álom lenne?
Itt jön Ő
Érzelmet fog kiváltani belőled
Akárcsak közted és köztem
Kísértés fog keletkezni
Itt jön Ő
Erre a pillanatra vártál
Nézd az egybegyűlt alakot
Sosem láttad a fajtáját még
Hiszed-e, ki tudja
Nem ő a gyanúsított
De lehet
Egy titkos küldetés - hát figyelj:
Valahol valahogy
Még hiányoznak darabok
Egy érzet, melyet észlelek
Bízz a megérzésemben, ne hamarkodd el a döntést

Ha ő ugyanaz, hogy lehet most olyan más?
Biztos vagy a kilétében, mégis tele kétségekkel...
Itt jön Ő
Találkozni fog veled, hív majd
Miért utasítanád vissza?
Mikor minden ellenállás értelmetlen
Itt jön Ő
Képtelen hibázni: ha megigézett, már sosem menekülhetsz

Achilles Dent

Még Áprilisban, míg Berlinke elvolt Németországban elmentem még egy jobb agyféltekés rajzolós tanfolyamra, a nagy érdeklődésre Éva megszervezett egy haladót is. Ezt sem bántam meg, újabb technikákat tanultunk, gyakoroltuk a régit és látvány alapján is rajzoltunk. Majd a negyedik napra megkaptuk a kihívást egy rémesen részletes kép megrajzolására. Többen fogtuk a fejünke, h úristen zt nem lehet, meg hogy mennyi kerék, hagyma... akármit kell megrajzolni, de mindenkinek lett sikerélménye, már félkész állapotban gyönyörűek voltak. 

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom Éva tanfolyamait, nála kiderül, h senki sem botkezű :).

 

Bőebb infó és képek: Paksi Éva

Kaptam Mirótól kupont jobb agyféltekés rajzolásra (nagy fosásban vagyunk a szakmai rajzzal kapcsolatban), s el is mentünk. Bevallom egy kicsit csalódott voltam az óra végén, mert nem történt olyan látványos változás. Előtte is tudtam kézre hasonlító kezet rajzolni, utána meg csak egy kicsivel lett szebb.
Ez ne vezessen félre senkit, Miró az ő saját kb 5 pálcika és köröcske kezéből egész élethű kézrajz lett, illetve a többieknél is. 
Amiért jó (és persze amiért csalódtam is az első napban), az az, hogy semmi nagyon durván újat nem vettünk, én legalábbis az elmúlt 6-8 évben már kísérletezgettem ezekkel a módszerekkel, több-kevesebb sikerrel. Persze akinek nincs rá 6-8 évnyi felesleges ideje, annak nagyon jó ez a tanfolyam. 
Az is zavaró volt, h a csoport egyik fele nagy "guru", mondhatni transzcendentális reinkarnációja valamilyen előző életének, s karmikus intuitív hetedik érzékükkel aurát is látva rajzolnak a harmadik szemükkel. Valahogy bosszantanak az ilyen emberek (vagy a tudat, h sorban gyártják az ilyen embereket tanfolyamokon).

De nem adom fel, nyúzom még a jobbik tekémet, még 3 alkalom, s meglehet én leszek DaVinci következő élete. 
Képeket majd posztolok.

Sietős délelőtt, gyorsan megjártam a postát, s visszafelé menet beugrottam egy szendvicset venni, hogy ne maradjak le a szokásos második reggelimről. A szendvicset már sikeresen kiszenvedtem a csomagolásból, s a földet bámulva a következő üzenet villan be:

"Please help, I need work or I can draw you something!"

Óhatatlanul a "Cselek" c. film jut eszembe, abból is egy jelenet, ahogy a kisfiú megpróbálja kijátszani egy almaárusnak a szerencsét.
Nem tudtam mást tenni, mint visszafordultam, a szendvicset visszaraktam és odamentem az üzenet gazdájához.
Egy huszonéves srác üldögélt a földön, mindenféle papírral az ölében és egy képet rajzolt. Lekuporodtam mellé és megkérdeztem, hogy ha szépen kérem, megmutatja-e nekem a rajzait. Zavarba jövés, de aztán szépen szedi őket elő, közben meséli a befejezetlen rajzok történetét: egy félbe hagyott vicc, egy bolti kirakat tükröződése, amin önmagát látja, hogy hogy próbál az utcán aludni, gettó karikatúrák.
Közben a folyton siető és hömpölygő tömeg is megzavarodott, az emberek megálltak és nézték, hogy ugyan mit csinálunk, s egyre másra jöttek az aprópénzek és a 2 fontosok.
Végül vettem egy képet, s ott hagytam neki a szendvicsemet, s majdnem az csúszott ki a számon, hogy "have a nice day", de időben módosítottam "have a better day, than today"-re. Ezután az egyik szemlélődő nő hozzám csapódott és kérdezgetett a rajzokról, s hogy megmutatom-e, amit vettem. Mondtam, hogy bár a rajzok önmagában nem túlzottan művésziek, mégis benne van az ő világa és az ő lelke, s ettől mindenféleképpen különlegesek. Remélem egyszer rátalál a szerencséje. A nő jelentőség teljesen rám néz és azt mondja:
"Sometimes you can't get luck, you have to work for it" és ezzel nagyjából el is váltak az útjaink.
A hátralévő úton azon töprengtem, hogy vajon tényleg mennyire lehet a szerencsét kijátszani magunknak... eszembe jutott, hogy nekem milyen jelentőséggel bírtak azok a pillanatok, amikor valaki visszafordult utánam, s természetesen óhatatlanul eszembe jutottak azok is, amikor ez minden várakozásom ellenére nem történt meg.

A történet tanulságát, ha akarnám, se tudnám összefoglalni, bennem annyi mindent megérintett. Talán a legszebb az egészben, hogy miközben leültem ide bepötyögni ezt az egészet, kaptam egy e-mailt pontosan attól az embertől, akiről azt hittem soha nem lesz már ideje "visszafordulni" hozzám.

Sok a befejezetlen kép.

Van egy lány, akinek én mindig mondogattam, hogy sokra fogja vinni, sokra fogja vinni, csak idő kérdése (és most is így gondolom). Csípem nagyon, nem tudom hova besorolni, évente beszélünk pár sornyit, de ettől függetlenül talán azt is mondhatnám, hogy fontosnak tartom azt a pár percet.

Elhadarja gyorsan az utóbbi 2 év történéseit, majd rám néz és azt mondja: "Te én még tartozom neked egy rajzzal, nem felejtettem ám el!". Én meg csak meglepődni tudtam.