Szóval érdeklődtem a Community College-ban, hogy mely tanfolyamok indultak el és, hogy melyikhez lehet utólag csatlakozni, a haladó fényképezős lett a nyerő (a japánt el sem indították érdeklődés hiányában).

A tanfolyamot megelőzően azért bevásároltam esszenciális kiegészítőkből, például normális fotóstáska (azóta szerelmes vagyok belé), tripod állvány, illetve objektív tisztítót.

A tanfolyamból már 3 órát leadtak, lemaradtam egy ismertető óráról, portré fotózásról és egy záridős fejtágításról, amiket majd külön háziként megcsinálhatok, illetve majd megkapom e-mailben a tananyagot.

Az első órám a mélység élességről szólt és az volt a feladat, hogy különböző blende értékekkel csináljunk fényképeket, igazítsuk hozzá a záridőket és mindezt játsszuk el egy széles látószögű és egy tele objektívvel... majd szűrjük le a konklúziót. Szóval itt újat nem tanultam, de még mielőtt beképzeltnek tűnnék, abból a szempontból nagyon jó az egész, hogy kapunk "házi feladatokat", hogy akkor ezt és ezt szemléltessük 5-25 képben, s ettől elkezdett kattogni a "kreatív gondolkodás kerekem".

Az órára egyébként csak gépet és objektív(parkot) kellett volna vinni, állványt biztosítanak (bár nem tűntek túlzottan használhatóknak), a tanterem tele rakva új 24"-es iMacekkel... ami elé én szépen leültem, majd próbáltam nem túl kétségbe esett arcot vágni és megkérdeztem a mellettem ülő műkörmös kislányt, hogy ezt most, hogy is kell bekapcsolni?
Életemben ekkorát nem égtem, de a további kozmálástól megmentett a dualboot-os oprendszer és otthonosan mozogtam(hattam volna) a Win XP-ben (ha nem egy "egygombos" mighty mouse-t adtak volna mellé), aztán lettek még egyéb problémák a photoshop elavult raw kezelőjével és arra jutottunk, hogy egyszerűbb, ha viszem magammal a laptopomat (is, ez tök jó kardió edzés, mert kb futólépésben kell oda érnem meg vissza, extra 10 kilóval megpakolva).

Szóval buzerálom a kreatív gócpontomat, s egyre inkább kezdem megszeretni a 28mm-es Vivitar objektívemet, ami teljesen manuális. Ha jól be van állítva, nagyon szép képeket csinál. Persze ez azzal jár, hogy a portrékép készítés igen macerás... először is centivel kell megkeresni az objektívtől számítva azt a távolságot, ahol éles képet ad (persze fel van iratozva, hogy 0.3m, de ez a valóságban 24-26 centi között volt), aztán időzítőre állítani a gépet, megpróbálni beállni elé, úgy hogy a távolság jó legyen és nagyjából a képben is maradj, exponálás után állvány mögé szaladni, képet megnézni. Ha nem lett jó a kép, akkor az egészet elölről kezdeni.

Ez a kép, úgy nagyjából az ötvenedik próbálkozás volt, de sikerült.



Amit megtanultam: hatalmas respect az analóg, filmes fényképezőgép korában tevékenykedő fotósoknak.

Végre jutott egy kis időm kipróbálgatni a hőn áhítozott fényképezőgépemet, illetve nem utolsó sorban megérkeztek hozzá a "retro" objektívek is.

Van két kedvenc helyem, ahova el szeretek járni, az egyik a Leicester Square-nél elterülő kínai negyed, ott mindig van mit nézegetni, illetve nemrég felfedeztem magamnak a Wandsworth Bridge-t és környékét, ami az épületeivel és furcsa hirdető táblájával amolyan sci-fi regénybe illő városrésznek tűnik.

A kínai negyedben a fényképezőgéphez adott kis kit obit használtam, aminek papíron olvasva "nem túl izgalmas" paraméterei a következők: 18-55mm, f3.5 (5.6), mivel eléggé estefelé voltam arra, kíváncsi voltam, hogy szerepel a sötétben, illetve magas ISO-ra állítva a gépet mennyire zajos (többek között a K-x-t azért is választottam, mert a teszteken nagyon szépen verte a nála drágább kategóriában szereplő Canon 500D-t és Nikon D5000-t zajosodásban).

Nos, meglepően jól szerepelt a kis dög:

100%-os részletek:
(bár alapvetően utálom a 100%-os pixelmustrát, mert egy 12mp-es képet nemigen fog az ember 100%-os nagyításban nézni a képernyőn).

f5.6, 1/50s @ISO 1600

f5.6, 1/40s @ISO 800

f4, 1/80s @ISO 800

Ma pedig a retro lencsék tesztelése volt, amelyek a fényerős kategóriába tartoznak, az egyik egy f2.8, 28mm-es nagylátószögű Vivitar manuális objektív, a másik pedig egy Pentax f2.8, 135mm-es tele objektív, "A" funkcióval, tehát a fénymérés működött rajta, viszont "hibás" az objektív és nem lehet lerekeszelni f2.8-ról. Amire kíváncsi voltam, az a kromatikus aberráció verőfényben, meg hogy alapvetően mennyire macera állítgatni a teljesen manuális lencséket.

Azt hiszem a képek magukért beszélnek, még átméretezve is igen feltűnő az aberráció (ezt annyira furcsa mondani egy objektívre, anyway), 100%-os részletet nem is merek mutatni. A tele lencse volt a legrosszabb, vagyis átírom: még nem találtam meg azt, hogy mikor és mire jó (verőfényes napsütésben nagyjából semmire se). A nagylátószögű kis Vivitar viszont belopta magát a szívembe, bár ugyan úgy elvérzik nagy blendeállásnál, de lerekeszelve nagyon szép képeket készít és még a jobb felső sarokban jelentkező vinnyettálást is elnézem neki.

Hogy milyen manuális lencsével dolgozni... alapvetően mókás, főleg miután rájöttem, hogy, ha lenyomom az AV gombot, még a teljesen manuális lencsére is ad egy "ajánlott" záridőt és ISO érzékenységet, így viszonylag könnyen, 1-2 teszt kattintgatás után meglehet találni a helyes értékeket. Ami a legnagyobb kihívást jelentette eddig, az a helyes fehéregyensúly beállítása, ebből a szempontból nagyon különbözik a kis Canonomtól és még nem teljesen találom meg a helyes profilokat, s a képek többsége túl hidegre sikeredett (de ezt hál' égnek photoshoppal viszonylag a legegyszerűbb helyrepofozni, na persze okosabb lenne, ha a manuált kicsit tovább is olvastam volna, mint hogy hogyan helyezzük fel az objektívet).

Uh szóval alapvetően nagyon elégedett vagyok a Storm Shooterrel, még nagyon sokat kell vele gyakorolni, míg rendesen megtanulom használni, de abszolút nem bánom, hogy megvettem (és a kis Canon-t sem mellőzzük, mert 5 óra hurcibálás után igen csak megérezte a vállam a 3 objektívet meg a vázat, illetve a kocsis képet szó szerint az utcán fetrengve, hasprésből kellett lőnöm, kihajtható LCD hiányában).

És igen, ez már a pentax K-x "storm shooter"-rel készült :D

K: ááá szerintem ma megveszem a fényképezőgépet, nem bírok tovább várni
%: BUZIKURVA
K: mi van ha elfogy?
%: nyilván az lesz
K: ilyen rémálmaim vannak
%: ...
K: vá bazmeg
K: és igen
K: felhívtam őket, nincs fehérből, on stock, de küldenek e-mailt, amint lesz resupply.
%: :D
%: ó

A Storm Trooper fényképezőgép.

Az a csodálatos a Pentaxban (azon kívül, h fehér és olcsó és jó), hogy az 1970 óta gyártott szinte összes pentax bajonettes objektív jó hozzá. Ez annyit jelent hogy pár ezerért ebayről lehet venni nagyon jó obikat hozzá (persze le kell néha mondani az autó fókuszról, de istenem...), tanulni tökéletes lesz.
És bár próbáltam meggyőzni (és meggyőzetni) magamat, hogy a canon 500/550d sokkal, de sokkal jobb választás lenne, de nem sikerült, nem áll fel rá sajnos.
Szóval jövő hónapban meglepem magamat egy ilyen gyönyörűséggel, persze megtartjuk a kedves, kis aranyos canon s3 is-t is mellé.

A heti feladat bankszámlát nyitni valamelyik banknál, ha jól emlékszem a Lloyds-ot ajánlották, de még körül nézek ez ügyben. Ehhez kell nekem állandó bejelentett lakhelyről igazolás, ez már fizikailag megvan, most már csak az kell, hogy hozzám is eljusson.

Míg tegnap ezen gondolkodtam az is eszembe jutott, hogy most majd mire fog kelleni a pénz.  

Közhely, de a pénz nem boldogít, viszont nagyon jó, ha van.
Van egy ici-pici listám, amin szerepel egy Pentax K-x, s egy wacom intuos4 a5. Ezek persze mind olyan dolgok, hogy még Magyarországon is meg lehet rá keresni a pénzt egy kis spórolással. De van egy dolog, ami eddig amolyan fantazmagóriának tűnt, most pedig lehet ténylegesen valósággá válik... meglátogatni a felkelő nap országát.
Miróval nagyon sokat szoktunk erről beszélgetni, hogy majd elmegyünk egy Soaplandbe, aztán utána meglátogatunk egy Gold Finger partit, ahonnan rögvest egy Love Hotelbe mennénk a majdnemgésákkal :). És persze közben megkóstolnék minden undiságot és cukiságot.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár eddig szerencsés voltam és egy érettségivel meg egy nyelvvizsgával nagyon jól fizető állásokat fogtam ki magamnak, de továbbtanulni is kéne. Ez egy nagyon nehéz kérdés számomra, mert sok minden érdekel és alapvetően semmi elképzelésem nincs arról, hogy mi szeretnék lenni.
Ha úgy teszem fel a kérdést magamnak, hogy mi az a szakma, amiből valószínűleg öreg koromig biztosítani tudom magamnak a "jólelvagyok" létet, akkor két konkrét lehetőségem van:
Egy év után hazajövök és elkezdem a fogtechnikusi sulit, amiből Magyarországon is meglehet élni, illetve külföldön még jobban és majdnemhogy tárt karokkal fogadnak ilyen végzettséggel bizonyos országokban (például Új-Zéland).
A második lehetőségem, pedig az, hogy folytatom az itteni tevékenységemet, amíg meg nem szerzem az NVQ3-as minősítést és továbbra is Angliában tevékenykedhetek. De erről majd egy másik bejegyzésben, mert zseniálisan van felépítve az itteni rendszer és erről muszáj majd írnom.

Egyébként meg gusztustalan, hogy minden a pénzről szól.