2,5 év után is tökéletesen megérzi a tökéletes alkalmat és módját annak, hogy valami nagy igazságot mondjon ki. Bár ez a "azt hittem szeretlek" és a "te nem szerettél eléggé" után még talán nem kerül semmiféle logikai paradoxonba. "csupán rosszkor, rossz helyen voltunk."
Teljesen egyetértek, valahogy mindig rosszkor vagyok, rossz helyen. Csak már kezd egy kicsit elviselhetetlen lenni a lefutott körök száma. 

"Egyedül jöttem ebbe az életbe. Azt mondtam, megpróbálom. Nem jártam sikerrel, de adok magamnak még egy esélyt, amíg meg nem halok. Azt sem bánom, ha nem élem túl.

Ki volt az a rohadék, aki nekem adta ezt a testet, és mutatott nekem egy egyirányú utat anélkül, hogy engem valaha is megkérdezett volna, hogy akartam-e?

Kopogni a hátamon, hazudni nekem, kielégíteni engem, de miért?"