Nyelvem hegyéval Fortuna lábujjait nyalogatom óvatosan.
Először megtanultam nagyjából pókerezni, mire pajtik meghívtak egy baráti pókerezésre. Soha nem felejtem el, első igazi pénzes játék. Nagyjából jó három órát játszottunk, ez alatt elszívtam egy doboz cigit, megittam 4 hosszú lépést és még így is remegett az izgalomtól a kezem.
Ha azt mondom második lettem, jobban hangzik, mint a megnyert összeg, de bőven plusszos lettem, azóta egész szép kis póker függőség alakult ki nálam, amit hál égnek ingyen is le lehet vezetni.

A következő kacérkodásom a szerencsével tegnap történt, ugyanis találkoztam Zs-vel, s pont úgy alakult, hogy késtem egy 20 percet, addig ő beült egyet rulettezni, s szép kis összeget nyert, míg rám várt. Sörimöri Vis Majorban, s mondtam egyszer élünk, ugorjunk be sörözés után és mutassa meg, hogy is működik ez. Így is tettünk, beültünk egy nagyobb kaszinóba és megmutogatta mit kell pötyögni. Két órát elvoltunk, Zs újfent szép összeget nyert, s én sem panaszkodhattam, mert sikerült meg négyszerezni a betett pénzt (azóta is sopánkodom, hogy még meg kellett volna játszanom a feketét indulás előtt). Ráadásul ingyen volt a sör és még szendvicsekkel is körbe kínáltak minket (megszólalt a proli énem - mondjuk mellettünk ültek olyanok, akik csak úgy csapkodták el a komoly tíz meg százezreket, a ház mindent visz, ilyen bevétel mellett én is itatnám a betérőket, had hülyüljenek).

Volt is egy fél nap lelkiismeret furdalásom, hogy nem jó ilyen dolgokba belemenni, mert nem biztos, hogy jó vége lesz... de azt hiszem megnyugodhatok, mert ezek a dolgok is adott emberekkel érdekesek, s mint ma kiderült, szívesebben tekerem szét a seggemet a városban, iszok félig erjedt tejes turmixot, s beszélgetünk mindenféléről, minthogy haza sopánkodjak egyet pókerezni, vagy egyedül kaszinózgassak.

(15:14) K: aztán lefoglaltam magamat egy buta kislánnyal, aki természetesen nem buta
(15:15) K: meggyőződése szerint
(15:15) %:  :D
(15:15) %: azzal indítottál, h lehülyézted?
(15:15) K: De nem baj, levettük a lábáról kafkával meg a klasszikus irodalommal és mintakönyv szerint alakultak a dolgok
(15:15) K: nem dehogy  
(15:15) K: gusztustalanul butaszövegekkel szoktam elkapni a lányokat
(15:16) K: Ne haragudjon, tud adni tüzet? És a nevét is elárulná, muszáj tudnom az ilyen szépmosolygödröcske gazdájának a nevét.  
(15:16) %: fúbazmeg
(15:16) %: lehánynálak
(15:16) K: Hogy nem is tudta hogy van mosolygödröcskéje? akkor megmutatom (adok puszit oda neki)
(15:16) K: szerintem is undormányos
(15:16) %: fúúúúúúúúúúúúuuuuuuuuuuuuúúúúúúúúúúúúúúúúúúuuuuuuuuuuuuuuj
(15:16) K: de bazmeg
(15:17) %: mindent a pináért, mi?
(15:17) K: bejön
(15:17) K: kb
(15:17) %: de durva
(15:17) %: egyszer kipróbálom

Megint sikerült egy elméleti tudást gyakorlatba átültetni.
Van ez a dolog, amit Eric Berne fogalmazott meg az Emberi játszmákban. Miszerint minden egyes játszma arra megy ki, hogy szeretetet kapjunk egy másik embertől. A szeretet formái lebontható egy másik ember elismerésében és a vele való testi érintkezésben. Érintkezés, mint ölelés, simogatás és a szex.
A decemberi, januári korszakot nehéz jellemezni, de azt hiszem az a megállapítás lenne a leghelytállóbb, ha azt mondom, hogy egy iszonyatos magányérzet lett úrrá rajtam. A leghelyesebb az lett volna, ha nem csinálok semmit és kifetrengem magamból. Utólag könnyű okosnak lenni. Helyette mit is csináltam? Alapvetően mindent, ami normális esetben ellenkezik a morálommal. A lényeg az volt, hogy akarjanak, befolyásolhassak, irányíthassak, hogy legyen mindig valaki, akivel elszórakozhatok így, vagy úgy. Jó érzéssel töltött el, hogy lám, az a nő, akinek elvileg nem vagyok az esete, kezemhez szelídül és remeg a lélegzete. Jó érzés volt, hogy vannak még nálam is naivabbak, s olyan szöveggel szedtem le lányokat a lábukról, amitől értelmes ember röhögőgörcsöt kap.
Jó érzés volt éjszaka egy másik embernek a teste melegét érezni, úgy ébredni, hogy nem a levegőt markolászom, az a megnyugtató érzés, hogy kapcsolódom és kontaktusban vagyok valakivel, s nem önmagam irrealitásaiban vagyok elveszve.

A következmények, mint mindig, lettek, vannak, most nem is ez a lényeg. Inkább a realizáció, hogy annak idején XY-okkal miért nem sikerültek a dolgok hosszútávon. Nem ismertem ezt az állapotot, s ennek természetét, így nem ismertem fel, azt hogy a másikban mi munkálkodik. Ezt is megértük. A többi meg időkérdése.

Már sokszor volt szó erről dologról. Először Százalék említette nekem a könyvet, hogy minden féleképpen érdemes elolvasni. A sors úgy hozta, hogy az akkori nagy Ő-től kaptam meg karácsonyra, akivel a legdurvább játszmák estek meg. Vagyis ebből is voltak viccesek, mint amikor valamin összekaptunk és akkor nagy drámai mozdulatokkal hajoltam a táskámért és azt mondtam, hogy én most akár haza is mehetnék. Ő meg nem azt mondta, hogy azt akarja, hogy maradjak, dehogy, azt mondta miközben megfogta a karomat, hogy: "Tudom, hogy maradni szeretnél."
Voltak kevésbé kedves jelenetek is, mikor például az aluljáróban valamiért kiosztottuk egymást elég keményen, végig rezzenéstelen arccal, hátat fordítva egymásnak, ment ki-ki a maga irányába. Amikor biztos voltam, hogy már nem lát, nem hall, zokogva dőltem neki egy falnak és ütöttem, hogy miért kell ezt így csinálnunk.
Egész sokkolóan hatott, amikor egy sörbeszélgetés közben valahogy kitértünk erre a dologra Zs-vel, "hát igen K, kicsit összetörte M szívét". Ez valahogy fel sem merült bennem, nem mintha bűntudatom lenne, mert 2:1 az ő javára.
Ez is olyan dolgokon múlott, hogy nem tudta időben, hogy mit akar és gusztustalan játszmákba kényszerítettük egymást hónapokon keresztül.
Ezt R is kibökte, az volt a baj, míg én tudtam mit akarok ők még nem. Rossz helyen, rossz időben.
Pedig nekem ez a kérdés mindig is rohadt egyszerűnek tűnt: veled lenni, veled mosolyogni, veled megosztani.
Aztán valahogy kifordulnak a dolgok és "Diszkréten utállak" meg "Csendben eltűnök" lesz belőle.
Hiába tanulja meg az ember felismerni a játszmákat időben, vagy nem reagálni rá, átalakítani ártalmatlan dolgokká, egyszerűen hiába... és az a durva, hogy az esetek többségében még élvezzük is, mert kihívás.

Ja igen, a könyv.

Milyen lehet 3 szék közé esni? Bizonyosan kellemetlen. De a "semmit nem akarok komolyan" is fordítható úgy, hogy "mindent akarok, semmiért cserébe". A játszmákban meg kell tanulni veszteni is. Nem tetszik? Akkor talán nem kéne játszadozni. Másokkal.

Irtózatos unalom munkahelyen, nézem az órát 7 óra múlt pár perccel, elkezdődött a várva várt meccs. Elképzeltem ahogy ott ülnek bent, feszengve, képernyőre tapadt szemekkel, valószínűleg még a sör is megállt a kezükben.
Gondoltam teszteljük le a dolgok prioritását. 7:08 és ment a kérdés, hogy kinek kell drukkolni, s na nem stopperrel, de azért figyeltem az idő múlását, hogy mikor jön válasz.
Ha 10 percen belül, akkor az átlagon felüli, megérdemli, hogy majd egyszer közös meccsnézésekkor hideg sört is kapjon kérés nélkül. 30 percen belül, ne számítson csak langyos sörre. 30 percen túl... már látom a szomorú sorsom, hogy ilyenkor se kép, se hang nem lesz a képernyőn kívül és valószínűleg azt sem venné nagyon észre, ha sértődöttségemben forralt sört nyomnék a kezébe kávéscsészében.
5 perc múlva már jött is a válasz, egész rendes kis írásos közvetítéssel. Somoly. Aztán kérés nélkül még egy, meg még egy, már épp azon töprengek, hogy hm, lehet tényleg meg kéne tanulnom, hogy miről is szól ez a sport, amikor kapok egy magas labdát. Na most ez vajon Game Over, vagy Continue? Gondol, gondol, nem ez még csak félidő, még semmi nem dőlt el. És egyet ért, izgalmas volt az első félidő, jöjjön a második, aztán kiderül, hogy vége, vagy hosszabbítás.

Air traffic control
20