Nyelvem hegyéval Fortuna lábujjait nyalogatom óvatosan.
Először megtanultam nagyjából pókerezni, mire pajtik meghívtak egy baráti pókerezésre. Soha nem felejtem el, első igazi pénzes játék. Nagyjából jó három órát játszottunk, ez alatt elszívtam egy doboz cigit, megittam 4 hosszú lépést és még így is remegett az izgalomtól a kezem.
Ha azt mondom második lettem, jobban hangzik, mint a megnyert összeg, de bőven plusszos lettem, azóta egész szép kis póker függőség alakult ki nálam, amit hál égnek ingyen is le lehet vezetni.

A következő kacérkodásom a szerencsével tegnap történt, ugyanis találkoztam Zs-vel, s pont úgy alakult, hogy késtem egy 20 percet, addig ő beült egyet rulettezni, s szép kis összeget nyert, míg rám várt. Sörimöri Vis Majorban, s mondtam egyszer élünk, ugorjunk be sörözés után és mutassa meg, hogy is működik ez. Így is tettünk, beültünk egy nagyobb kaszinóba és megmutogatta mit kell pötyögni. Két órát elvoltunk, Zs újfent szép összeget nyert, s én sem panaszkodhattam, mert sikerült meg négyszerezni a betett pénzt (azóta is sopánkodom, hogy még meg kellett volna játszanom a feketét indulás előtt). Ráadásul ingyen volt a sör és még szendvicsekkel is körbe kínáltak minket (megszólalt a proli énem - mondjuk mellettünk ültek olyanok, akik csak úgy csapkodták el a komoly tíz meg százezreket, a ház mindent visz, ilyen bevétel mellett én is itatnám a betérőket, had hülyüljenek).

Volt is egy fél nap lelkiismeret furdalásom, hogy nem jó ilyen dolgokba belemenni, mert nem biztos, hogy jó vége lesz... de azt hiszem megnyugodhatok, mert ezek a dolgok is adott emberekkel érdekesek, s mint ma kiderült, szívesebben tekerem szét a seggemet a városban, iszok félig erjedt tejes turmixot, s beszélgetünk mindenféléről, minthogy haza sopánkodjak egyet pókerezni, vagy egyedül kaszinózgassak.