Sietős délelőtt, gyorsan megjártam a postát, s visszafelé menet beugrottam egy szendvicset venni, hogy ne maradjak le a szokásos második reggelimről. A szendvicset már sikeresen kiszenvedtem a csomagolásból, s a földet bámulva a következő üzenet villan be:

"Please help, I need work or I can draw you something!"

Óhatatlanul a "Cselek" c. film jut eszembe, abból is egy jelenet, ahogy a kisfiú megpróbálja kijátszani egy almaárusnak a szerencsét.
Nem tudtam mást tenni, mint visszafordultam, a szendvicset visszaraktam és odamentem az üzenet gazdájához.
Egy huszonéves srác üldögélt a földön, mindenféle papírral az ölében és egy képet rajzolt. Lekuporodtam mellé és megkérdeztem, hogy ha szépen kérem, megmutatja-e nekem a rajzait. Zavarba jövés, de aztán szépen szedi őket elő, közben meséli a befejezetlen rajzok történetét: egy félbe hagyott vicc, egy bolti kirakat tükröződése, amin önmagát látja, hogy hogy próbál az utcán aludni, gettó karikatúrák.
Közben a folyton siető és hömpölygő tömeg is megzavarodott, az emberek megálltak és nézték, hogy ugyan mit csinálunk, s egyre másra jöttek az aprópénzek és a 2 fontosok.
Végül vettem egy képet, s ott hagytam neki a szendvicsemet, s majdnem az csúszott ki a számon, hogy "have a nice day", de időben módosítottam "have a better day, than today"-re. Ezután az egyik szemlélődő nő hozzám csapódott és kérdezgetett a rajzokról, s hogy megmutatom-e, amit vettem. Mondtam, hogy bár a rajzok önmagában nem túlzottan művésziek, mégis benne van az ő világa és az ő lelke, s ettől mindenféleképpen különlegesek. Remélem egyszer rátalál a szerencséje. A nő jelentőség teljesen rám néz és azt mondja:
"Sometimes you can't get luck, you have to work for it" és ezzel nagyjából el is váltak az útjaink.
A hátralévő úton azon töprengtem, hogy vajon tényleg mennyire lehet a szerencsét kijátszani magunknak... eszembe jutott, hogy nekem milyen jelentőséggel bírtak azok a pillanatok, amikor valaki visszafordult utánam, s természetesen óhatatlanul eszembe jutottak azok is, amikor ez minden várakozásom ellenére nem történt meg.

A történet tanulságát, ha akarnám, se tudnám összefoglalni, bennem annyi mindent megérintett. Talán a legszebb az egészben, hogy miközben leültem ide bepötyögni ezt az egészet, kaptam egy e-mailt pontosan attól az embertől, akiről azt hittem soha nem lesz már ideje "visszafordulni" hozzám.