Túlságosan is jól vagyok. Ezt onnan veszem, hogy undorítóan romantikatömör és élet pozitív gondolataim, mitöbb jövőkepék ötlenek mostanában a fejembe.
Ez valamikor akkor indult el, amikor hőn imádott T-vel elkezdtük fontolgatni a novemberi "nyaralásunkat". Tisztán láttam magamat széles vigyorral a tengerparton, vagy ahogy lemegyünk a  Minerva bárba, érzem az orromban a fűszeres füstös levegőjét, s látom az éjszakai neonfényeket.
Magam előtt van a mozdulat, ahogy gyűrűt húzok Valakinek a kezére, s ahogy egy dudorodó pocakot simogatok, s minden hónapban készítünk egy fényképet, ahol mindkettőnk keze ott nyugszik a pocakon, míg az utolsó képen már egy szuperkisembert tartunk a kezünkben, s látom ahogy ezeket a képeket mutogatjuk neki és azt meséljük, hogy mennyire vártuk már.
Valaki pofozzon fel, vagy ne?