Reggeli futás megvolt, wah. Ezt pedig annyira imádom:

Az e heti program fitnesz kiegészítők beszerzése volt.

Nélkülözhetetlen dolgok egyike, mint például a protein por (nem vagyok vega, de kb 1-2 hetente kívánok meg nagyjából 30dkg húst, ami nem elég, még az extra adag szójatejjel és gombával sem).
Aztán beszereztem egy testzsír mérőt, ami azért fontos, hogy az ember tudja éppen izomból kezdett el fogyni, vagy zsírból (mert ugye kurvára nem mindegy, a mérleg ezt pedig nem fogja megmondani). Kiderült, hogy a tiszta testtömegem 66kg, ami azért egy kicsit vicces (ennyit arról, h 13%-os testzsírral 65kg-osan fogok jövő ilyenkor pózolni), a biztonság kedvéért centit is vettem :). Aztán leszerveztem egy "induction training"-et is a gymbe, mert enélkül nagyjából illegálisan vettem igénybe az eszközöket.
Simon, az edző tegnap fogadott is lelkesen, mért vérnyomást és pulzust, aztán vágott is a közepébe, hogy mit hogyan csinálok. Szépen végig vett velem mindent, azt modnta a gyakorlatok jók, a kardió jó, csak szuperszettekbe csináljam a kardióval együtt és úgy sokkal hatásosabb, mutatott még pár dolgot, amit érdemes lehet beiktatni, aztán ha elakadok, vagy meguntam őket, akkor dobjak neki e-mailt szívesen segít.
Szóval ultrajófej volt és láv és lájk és rajongás ezerrel. Persze ezzel még nem ért véget a heti program, ma még vennem kell egy powerball-t, mert a tojás felverésén kívül nem igen edzem az alkaromat és annak idején a volt munkahelyemen nagyon sokat használtuk, mert nagyon poén egy kis ketyere ez. Venni kell még egy pulzusmérő órát, nem untatok senkit a részletekkel, de a legjobb ha 155-175-ös tartományon belül tartom a pulzusomat az egész edzés alatt és ezt valahogy nyomon kell követni. Az utolsó dolog pedig egy digitális mérleg, ami kalória számláláshoz kell. A mostani diétám nagyjából napi 1200-1500calból áll, napi 5 étkezésre osztva, de jó lenne nem csak "találgatni", hanem szépen vezetni.
Ha nem ragadok le, akkor azt mondta Simon akár 6 hónap kemény munkával el is érem a célom, csak ne adjam fel.

Nemadomfelnemadomfel. A legjobb egyébként, hogy most kivételesen tényleg élvezem ezt az egészet.

Olvadnak a zsírpárnák, ez egy tök jó dolog, ugye? A kedves szervezetem úgy döntött, hogy a legegyszerűbb a hasamról és a mellemről lebontani a zsírt. A seggem a legerősebb láncszem, makacsul ellen áll minden szemét kardió edzésnek. Kicsit előre pörgettem fejben az eseményeket, hogy ha ez így marad, hogy fogok kinézni... s egyből ez a kép jutott eszembe, amit anno még száz mutatott és visítottam a röhögéstől.
Az extra poén az, hogy anyai ágon igenis vannak olasz felmenőink. (elhaló hangon sóhajt egyet és felteszi a kérdést: miéééérrrt?)

"Egy egész álló napon keresztül beszélünk magunkhoz. A pszichológusok úgy tartják, hogy nagyjából 60,000 gondolat jut eszünkbe egy nap, s ezen gondolatok  98%-a a tegnapi gondolataink ismétlődése - többségük pedig negatív. Egy év alatt, ez több mint 22 millió gondolat! Ha a Madison Avenue reklámóriásai be tudják folyásolni a tudatalattinkat, a vásárlási döntéseinket, szimplán úgy, hogy egy-két reklámot megismételnek pár tucatszor, akkor képzeld el, hogy a több milliónyi gondolatoddal milyen befolyást érhetsz el a tudatalattidra!"

Még a testszobrász könyvek is Bélázásra ösztökélnek. Egyébként a világ legjobb hasizom erősítő gyakorlatai (annyira könnyűnek néz ki és közben meg nem is):

Ribike tegnap azt mondta, hogy csirkenyakam lett és hogy mostanában semmi velőset nem írok. Mivel burkoltan leuncsizott, gondoltam összeszedem azt a pár gondolat- és élményfoszladékot, ami mostanában körbe lengett.

Azt nem mondhatnám, hogy semmi érdekes nem történt, sőt érdekes dolgok is történtek, csak kétlem, hogy bárkit is érdekelne, hogy mennyire jól esett egyszer hazafelé menet cicáznom (ha van, ami nagyon hiányzik, az a cicázás). Az, akit ápolunk hirtelenjében rosszul lett, így napi program az, hogy felváltva vele vagyunk a kórházban. Ez okból kifolyólag kénytelen-kelletlen igénybe kellett vennem a londoni tömegközlekedést. Így utólag visszagondolva, annyira nevetséges, hogy a repülőgépre simán felültem minden para nélkül, a buszozástól meg annyira viszolyogtam.
Most nem kezdek bele ízekre szedni a kinti és az otthoni tömegközlekedés közti színvonal különbséget, csak annyit mondok, hogy otthon mindenféle jegyár emelés ellenére kurva olcsó a BKV és nagyon szépen ki van téve a menetrend és a megállók száma mindenütt. Ennél jobbat csak a precizitás megszállottjai, a németek csinálnak.
Az irodában is összeszedték magukat, s végre kiküldték a doksikat, ami a WRS regisztrációhoz kellenek (még épp időben, huszadikától fogva ugyanis már fekete munkásnak minősültem volna), viszont lakcím igazolást még nem kaptam, így mivel el kell küldenem újfent az útlevelemet meg a személyimet (NIN reg) nem tudok bankszámlát nyitni, mivel nem lesz mivel igazolnom, hogy én én vagyok. Tetszik érteni.
Aztán még mindig előfordul, hogy a múlt még mindig megszorongat, s iszonyat egyedül érzem magamat. Azt hiszem ez természetes, hiszen tulajdonképen mindenkit otthon hagytam. Ezen is igen erősen dolgozom, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő. Nagyon "banális" módszerekkel élve, néha csak fogom és végig tapogatom magamat, hogy megvagyok és jól vagyok és minden rendben, ha gubbasztáson kapom magamat, akkor meg inkább lemegyek egyet a konditerembe és kardiózom egy órát. "Mozogj!" mondta egyszer Miró egy hasonló helyzetben és nagyon megfogadtam ezt a tanácsot, iszonyat hálás tud lenni az ember szevezete egy kiadós mozgásért (endorfin dopping, óyes), aminek egyéb pozitív mellékhatásai is vannak. Múlt hét csütörtökön lemértem magamat és sikerült 8 kilótól megszabadulnom, ahhoz képest, amire legutoljára emlékszem az otthoni mérésből. Azóta ezt csökkentettük még egy kilóval, bár valószínűleg a fogyás mértéke drámain le fog csökkenni a következő hetek alkalmával. De remélhetőleg "könnyebben viselem majd magamat".
And I wonder if my soul will meet my body.

Ott hagytam 600 kalóriát, jól esett.

Tegnap elég esős idő volt, s úgy döntöttem felpaszírozom magamra a farmernadrágomat. Az történt, hogy nem kellett paszíroznom, simán feljött. Ahhoz képest, hogy nem akartam elhozni, mert alig bírtam begombolni...
A teljeskiörlésű dolgok megtették a maguk hatását, illetve az, hogy rendszeresebben eszek kevesebbet/egészségesebbet. Az is közre játszhatott, hogy a legközelebbi bevásárló áruház nagyjából 20 perc sétára van innen, 2 fontért meg nem fogok buszozni.
Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy lejárok futni esténként, úgy is nehezen alszom el, ez majd segíteni fog (és futottam is).
Illetve nem beszéltem még a házról, ahol lakom, mert akkor azt is meg kellett volna említenem, hogy van saját könyvtára és saját konditerme és gyalázatosan nem mentem le még egyszer sem, pedig nagyon jól fel van szerelve.
De hogy mégse legyen olyan egyszerű nekem, ma sikerült rátolnom a lábamra az emelőgépet, s jól beszakadt a lábkörmöm, szóval most pár napig le kell mondanom a futásról.

Talán leírhatom még azt is, hogy kezd beállni egy mentális változás magammal kapcsolatban. Valaki egyszer azt mondta, furcsa hogy úgy kell tanulni az őszinteséget... én azt tartom furcsának, hogy tanulni kell magunkat szeretni. Kis túlzással, de van egy ilyen ördögi kör az életemben, hogy "hogy szerethetném magamat, ha mások nem szeretnek, de mások azért nem szeretnek, mert én nem szeretem magamat". Emiatt mindig is azt hittem, hogy az összes problémám kívülről ered és belül minden rendben, s nemrégiben kezdtem realizálni, hogy az összes bajom leginkább belülről fakad. Ez azt vonzotta magával, hogy ahelyett, hogy folyamatosan gyűlölködnék magammal valamelyik zsírpárnám vagy testrészem miatt, inkább úgy gondolkodom, hogy kaptam egy testet ajándékba, s azt illene megbecsülni, oda figyelni rá és megadni neki, ami kell. A többi meg jön magától. Bélaság van.

Szóval az a  helyzet állt elő, hogy rengeteg a szabadidőm és a felesleges zsírom és elmentem a régi edzőterembe, vettem havibérletet és kértem személyi edzést. Ami mint kiderült ingyenes a bérlet mellé, 2 alkalomig és egy edzésterv erejéig. Jó szóval, amikor azt kérdeztem, hogy egyek 3 műszak mellett, annyi volt a válasz: egyél, de ne sokat :D. lol. Szóval ezt majd nekem kell kifundálnom.
Végre kaptam rendes edzéstervet és rám pirított a nő, hogy egy héten 4 alkalomnál többször ne lásson és max munkába biciklizzek. Szóval ma csináltunk dolgokat és már most érzem, hogy holnap izomlázzal ébredek. Edzés végén mondta, hogy csináljak még, amit szeretnék, addig ő összeállít nekem kétféle edzéstervet. Visszamásztam a taposógépre, 12perncél éreztem, hogy tik, túl vagyok a holtponton, egyenletes a légzésem és patakokban folyik rólam a víz és még így ráhúztam 8 percet. Isteni volt, s kb repültem hazafelé a bringán. Okosan van kitalálva az emberi szervezet, egyrészt, mert nem mindent tudunk befolyásolni az akaratunkkal. Ha akarom kinyújtom a kezemet, de ha megszakadok sem tudom leállítani a szívverésemet, ami vicces lenne, egy-egy akarat gyenge pillanatban. Önálló tudata van néha úgy érzem, meghálálja a törődést. Mozogsz és megadja a mozgás örömét, túlhajtod magad, ad endorfint, s ilyenkor kénytelen vagy agyban is örülni. Megdolgoztam a holnapért érzés.