Kell, hogy legyen egy mosoly
Meg kell, hogy fékezze arcodat néha
Lábaidnak lebegniük kell
Az ellenállás értelmetlen

Súlyod lepelként zuhan majd a földre
Felröppensz, megcsiklandozod a felhőket
Ez az adottság, ami a tiéd
Mélyen benned rejtezik

Nem kell persze félteni
Tisztában vagy azzal
Hogy milyen szabaddá lehetsz
Mikor nem vagy tisztában magaddal
Most nekem kell a mosolyod