Nyikorgok, de csak azért, mert itt is utolért a papírmunka. Még ebben a hónapban el kell intézni a "Work Registration Scheme"-t, avagy be kell jelentenem, hogy foglalkoztatva vagyok. Ez kerül majd 90GBP-be, aztán kérnem kell "National Insurance Number" ez amolyan adó- és tajkártya egyben. Ehhez majd be kell jelentkeznem egy jobcentre plusba, s interjú időpontot kell kérnem meg papírozni megint.
Aztán persze a CRB-t is ki kell fizetni (erkölcsi bizonyítvány) utána a biztosítást, s nagyjából 400-500 GBP lesz a vége. Annyira kifejezetten utálok papírokat meg formanyomtatványokat töltögetni.

Ezzel a számmal kárpótlom magamat. Thank you D!

Van olyan, hogy az ember szervezete megmondja mit kíván. Az enyém ebből a szempontból igen kommunikatív. Ha kimegy a bokám, vagy eltöröm valamimet egyszerűen tojást kívánok mindenféle formában. Most az történt, hogy lelkiszemeim előtt megjelent a paradicsom és a paprika képe, s úgy éreztem, hogy ez csakis lecsót jelenthet.
Ez egy viszonylag egyszerű magyar étel, (én mondjuk a tojásrántottás verzióját szeretem füstölt virslivel, mindenféle szalonna nélkül) úgy hogy jó eséllyel pályáztam arra, hogy mindent megtalálok a Waitrose-ban (nekem ez kb az itteni Kaiser's).
És meglepetésemre még füstölt virslit is találtam, egyedüli problémám a TV paprikával támadt, de körbeszaglásztam a paprika kínálatot és illat alapján a "Romano Pepper" tűnt a legideálisabb választásnak.
Itt van egy árlista, hogy nagyjából mi, mennyibe kerül egy pucosabbnak mondható élelmiszeráruházban:

Paradicsom (6db) 1.05 GBP
Füstölt virsli (10db) 2.49 GBP
Vöröshagyma (40dkg) 0.28
"Romano" Paprika (2db) 2.09 GBP
Üvegcsés pirospaprika 1.89 GBP
Üvegcsés bors 1.69 GBP

Ebből sikerült nagyjából 3 adagnyi nagyon finom lecsót készíteni. Az itteni paradicsom nagyon édes (és ilyenkor emlékeztetem magamat arra, hogy ez bizony gyümölcs és nem zöldség), a romano paprika is bevált, határozottan hasonlított az íze, bár ez is inkább édeskés volt, nem volt meg az a savanykás utóíze (illetve nem sárga, hanem vörös a színe). A legnagyobb meglepetést megint csak a virsli hozta, ami a "waitrose" márka ellenére talán még füstösebb is volt, mint a jóféle Füstli.
Szóval elkészült a remekmű, jól megettük és holnapra is maradt még egy adaggal.

Fűszereket viszont legközelebb otthonról hozok, mert méreg drágák, vagy körbe kell néznem a helyi kis nemzetiségek boltjaiban, hátha találok értelmes áron fűszert.

Még megszeretnék említeni pár egyéb gasztronómiai érdekességet, amire vagy amiért az utóbbi napokban néztünk egymásra érdekesen.
Van egy baby sitter, aki néha szokott főzni, vagy szendvicset csinálni, s legutóbb az volt a kérdés, hogy mi mindenhez használunk tejfölt (igen van! Soured Cream-nek hívják), mert látta hogy én is meg a kolléganőm is előszeretettel kenjük a barnakenyerünkre. És akkor elkezdtem mesélni, hogy levesekbe, főzelékekbe, édességhez, kenyérre, dresszingbe... ha jól emlékszem a túrós palacsinta tett be neki :).
Aztán persze volt kérdés a tea is, mert mondtam, hogy az angol teát nem nagyon szeretem, mert nálunk másként csináljuk, ebből megint hihetetlenkedés lett, hogy tulajdonképpen mi forró limonádét csinálunk a teaából :D.
Amin én kiakadtam az a sajtos szendvics volt mazsolával, illetve az, hogy tényleg szinte semmit sem fűszereznek meg rendesen (és paradicsom helyett inkább kockázott paradicsom konzervet vesznek).
Pl egy népszerű reggeli fogás: pirítós paradicsomos fehérbabbal és sajttal.

Avagy az NVQ. Ez nem más, mint a szaktudást igazoló bizonyítvány.
Ez az én esetemben úgy működik, hogy átmentem egy alapképzésen, majd kaptam állást és mellé egy nagyjából 100 oldalas doksit egy 20 oldalas kérdőívvel, karikázós meg kifejtegetős feladatokkal. Ha ezt sikerül visszaküldenem és az átlagos értékelése 75% fölé esik, akkor megszereztem az NVQ1-et. Ez egy alapfokú elismerés. Közben kapok további tréning pakkokat (van kb 60 alap), most pl kaptam egyet a Szklerózis Multiplexről. Nagyjából 6 hónap és 30 pakk után jelentkezhetek az NVQ2-es minősítésre, ami egy középfokú minősítésnek felel meg, ráadásul, ha a mostani helyemen maradok, akkor lesz egy szakirányú minősítésem is.
Az érdekes rész az NVQ3-nál lesz, amihez kell úgy nagyjából 1,5-2 év a megszerzéséhez, ami emelt szintű ismereteket jelent és ezzel már megpályázhatok manageri állást pl a mostani szervezetnél. Foglalkozhatok koordinációval, vagy tarthatok előadásokat, s ehhez hasonlóak. Ez tulajdonképpen nem is lenne ellenemre.  
Hogy mi ebben a roppant zseniális?
Úgy lehet elérni felsőfokú végzettséget (NVQ 5), hogy nagyjából nulláról indulsz, de dolgozol és mellette biztosítva van a távoktatásod, közben igazi szakmai tapasztalatot szereztél, s nem kellett betenned a lábad egy darab oktatási intézménybe sem.
Anyagiakban természetesen pénzbe kerül, de nekem költségtérítéses, mert ha átmegyek 1-1 vizsgán 3-6 hónapig a cégnél kell dolgoznom utána. Hülyének is megéri.
Akit bővebben érdekel, az itt olvasgathat többet az angol oktatási rendszerről és a hozzá kapcsolódó dolgokról.

"Általában a kitartó várakozás - még korántsem jelent vereséget... Viszont mikor az ember vereségnek kezdi tekinteni a türelmet, akkor valóban el is kezdődik az igazi vereség."

(Abe Kobo; A Homok Asszonya)

Próbálgatom az elengedés fogalmát. A gyakorlatban ez nagyon egyszerűnek tűnik, másodpercek töredéke alatt az idegpályánkon végig fut egy impulzus, s az izmok engedelmeskednek. De valahogy a lélek teljesen másként funkcionál, vagy éppenséggel nálam elég rosszul működik ez a része.
Még mindig hajlandó vagyok görcsölni rajta.
Nagylevegő. És végig futtattam, hogy mik azok a dolgok, amik ezt mostanság előidézik. Betűk és pixelhalmazok, kihányva a virtuális térbe. Nem anyagi, s nem anyag, egy apró nyomásra eltűnnek és odavesznek.
Nincs is mit megvárni.

A heti feladat bankszámlát nyitni valamelyik banknál, ha jól emlékszem a Lloyds-ot ajánlották, de még körül nézek ez ügyben. Ehhez kell nekem állandó bejelentett lakhelyről igazolás, ez már fizikailag megvan, most már csak az kell, hogy hozzám is eljusson.

Míg tegnap ezen gondolkodtam az is eszembe jutott, hogy most majd mire fog kelleni a pénz.  

Közhely, de a pénz nem boldogít, viszont nagyon jó, ha van.
Van egy ici-pici listám, amin szerepel egy Pentax K-x, s egy wacom intuos4 a5. Ezek persze mind olyan dolgok, hogy még Magyarországon is meg lehet rá keresni a pénzt egy kis spórolással. De van egy dolog, ami eddig amolyan fantazmagóriának tűnt, most pedig lehet ténylegesen valósággá válik... meglátogatni a felkelő nap országát.
Miróval nagyon sokat szoktunk erről beszélgetni, hogy majd elmegyünk egy Soaplandbe, aztán utána meglátogatunk egy Gold Finger partit, ahonnan rögvest egy Love Hotelbe mennénk a majdnemgésákkal :). És persze közben megkóstolnék minden undiságot és cukiságot.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár eddig szerencsés voltam és egy érettségivel meg egy nyelvvizsgával nagyon jól fizető állásokat fogtam ki magamnak, de továbbtanulni is kéne. Ez egy nagyon nehéz kérdés számomra, mert sok minden érdekel és alapvetően semmi elképzelésem nincs arról, hogy mi szeretnék lenni.
Ha úgy teszem fel a kérdést magamnak, hogy mi az a szakma, amiből valószínűleg öreg koromig biztosítani tudom magamnak a "jólelvagyok" létet, akkor két konkrét lehetőségem van:
Egy év után hazajövök és elkezdem a fogtechnikusi sulit, amiből Magyarországon is meglehet élni, illetve külföldön még jobban és majdnemhogy tárt karokkal fogadnak ilyen végzettséggel bizonyos országokban (például Új-Zéland).
A második lehetőségem, pedig az, hogy folytatom az itteni tevékenységemet, amíg meg nem szerzem az NVQ3-as minősítést és továbbra is Angliában tevékenykedhetek. De erről majd egy másik bejegyzésben, mert zseniálisan van felépítve az itteni rendszer és erről muszáj majd írnom.

Egyébként meg gusztustalan, hogy minden a pénzről szól.

Lassan hömpölyög az eső az ablak alá, s a repülőgép is olyan mintha vontatnák.

Azon gondolkodom, hogy valaha lesz-e olyan érzésem Budapesten, mint itt, amikor belépek egy bevásárlóközpontba... és most kivételesen nem a waitrosera meg a poundlandre gondolok.

"Today it's cloudy and partly rain

Actually, I want to love the world before me
Actually I do, but"