"Általában a kitartó várakozás - még korántsem jelent vereséget... Viszont mikor az ember vereségnek kezdi tekinteni a türelmet, akkor valóban el is kezdődik az igazi vereség."

(Abe Kobo; A Homok Asszonya)

Próbálgatom az elengedés fogalmát. A gyakorlatban ez nagyon egyszerűnek tűnik, másodpercek töredéke alatt az idegpályánkon végig fut egy impulzus, s az izmok engedelmeskednek. De valahogy a lélek teljesen másként funkcionál, vagy éppenséggel nálam elég rosszul működik ez a része.
Még mindig hajlandó vagyok görcsölni rajta.
Nagylevegő. És végig futtattam, hogy mik azok a dolgok, amik ezt mostanság előidézik. Betűk és pixelhalmazok, kihányva a virtuális térbe. Nem anyagi, s nem anyag, egy apró nyomásra eltűnnek és odavesznek.
Nincs is mit megvárni.