Fogtam a homlokomat megint a hülyeségeken, ma reggel is sikerült egy piros pontot szereznem anyámnál. Ha valaki. hát ő tudja a legpontosabban eltalálni azt a pillanatot, amikor nem kéne hozzám szólnia. Én meg automatikusan válaszolok, tök ártatlannak tűnik, de mégis gondolkodás nélkül hozzáfűzök egy megjegyzést, ami tudom, h csúnyán betalál.
De már megint elkanyarodok a lényegtől. Szóval fogtam a homlokomat, s eszembe jutott, hogy egyszer neki meséltem, hogy túl nagynak érzem azt a részt, mintha kitüremkedne a fejemből. Gyorsan rágoogliztam egy leegyszerűsített agytérképre, hogy mégis mi van ott:

 

 

Ezen majdnem elröhögtem magamat, így már érthető minden. Rossz a fejméretem, jutott eszembe egy részlet Achilles Dent verséből:

Furcsa volt a mai nap ismét. Eszembe jutott. Vagyis alapvetően persze, hogy eszembe szokott jutni valamiről, somolygok rajta egy sort aztán tovább kúszok a gondolatokban. Ma viszont egyre feszültebb lettem tőle, hogy fel kéne hívni és "mivanmivanmivan?" volt a fejemben. Próbáltam elrakni ezt az érzést, hogy ne nevettettessem már ki magamat, de aztán oda jutottam, h annyira feszült lettem és fájt már a fejem, hogy vagy felhívom, vagy nemtudommiért, de nagyon elbőgöm magamat.
Inkább telefonáltam, s felvette, mondtam hogy én én vagyok és... "De durva" kis megilletődés a részemről és utána kiderült, h éppen rám gondolt, s pont felhívom. Jó itt egy kicsit én is elvesztettem a fonalat, s azon kapom magamat, h kb azt ismételgetem, hogy "jól vagy, rendben".
Miután letettem a telefont, kb 10 percig csak pislogtam magam elé, aztán észrevettem, h nagyon megkönnyebbültem, aztán pedig végig mosolyogtam mindent.

Mindig jár az agyam valami kis hülyeségen, s tegnap a metrón eszembe jutottak dolgok, amik annyira kedvesek nekem, s mindig megmosolyogtatnak.
Ilyen például, amikor % vesz valami új ketyerét, az a finom akkurátus mozdulat, ahogy a kezébe veszi és áthatóan lepásztázza a szemével, az a határozott kézmozdulat, amikor egy magyarázat végén egy következtetésre jut, vagy az a hihetetlen arcjátéka, amikor viccet mesél. Vagy ott van Miró, ahogy a parázsló cigerettát tartja az ujjai közt, az a végtelen nyugalmat sugárzó testtartás, amikor elmesél valamit, vagy az a kedves arckifejezés, amikor azt mondja "de most nem, gyerek?". Zs-nek a huncut mosolya, az összetéveszthetetlen illata a hajának, vagy ahogy azt mondja, hogy "tökfejK". B ahogy tartja a bögréjét, az a gyerekes elámulás amikor meglát egy aranyos kutyát, a hangsúly ahogy a saját kis szavait kimondja.

És az a furcsa, hogy ott van T, akit szeretek és imádok vele lenni, őt hallgatni, s nem utolsó sorban ő lesz 13 gyermekem apja... de mégsem tudok semmi ilyesmit felhozni, ami így megragadott volna benne. Úgy látszik az ilyen dolgokat csak a nőkben tudok felfedezni.

Akinek ez a legeslegkedvesebb száma, az nem jellemtelen ember.

Ma ezzel meg egy mosollyal lettem gazdagabb:  teşekkür ederim!

Amióta eltört a szemüvegem és misztikus módon a kontaktlencse tartóm is eltűnt (pedig van 7 hónapra elegendő vacak), egyre érdekesebb a látásom. Például ma kifejezetten úgy láttam a holdat hazafele, mintha egy pók kapaszkodna bele alulról.

- fehér nadrágban biciklire ülni
- anyuval gyerekkori dolgokról beszélni, mert elbőgi magát
- abban hinni, h a vérszerinti apád valaha is normális lesz

mainap egy nagy EPIC FAIL FACEPALM és még nincs vége

Amikor egy probléma megoldódik, amikor egy rejtélyre fény derül, akkor utána annyira kívül tudom magamat helyezni a dolgokon, mintha csak valaki mesélte volna nekem az
egészet. Néha félelmetes, hogy mennyire könnyen kicsúsznak belőlem az érzések.
Egyszer szeretném neki elmesélni, hogy miért volt ez az egész olyan szép, az összes mosolyával, könnycseppjeivel, érintésével és csendjével együtt.
Nem tudok nem hálás lenni. Jó volt ennyi mindent úgy igazán érezni, s már idejét sem tudom, hogy mikor gondolkodtatott el valaki ennyire.
Szeretném, ha emlékezne rám, s hogy egyszer úgy lássa szépnek ami volt, ahogy én most.

 

Ha jól emlékszem még ő mondta, hogy mennyire kiábrándító, hogy az őszinteséget tanulni kell. És persze ebben is rohadtul igaza van. Én alapvetően nem is nagyon tudok őszinte lenni, ha rólam van szó. Mármint hús-vér valómban. Vagyis ez sem teljesen igaz, vannak rétegeim, amikről tudok őszintén beszélni, s van amelyikről már hazudok, vagy leegyszerűsítem.
És nem azért, mert nem szeretnék, hanem azért, mert egyszerűen fizikailag kikészülök. Az egyszerűbb esetekben, pl mindig a homlokomat kezdem el dörzsölni, hogy koncentrált tudjak maradni, egy picit elváltozik a hangom, s néha megremeg a kezem, ilyenkor enyhén idegbetegnek nézek ki.
A következő fokozat, amikor már nagy levegővételt is be kell iktatni, össze-vissza hebegek-habogok, kb nincs semmi értelme annak, amit el akarok mondani, s rohadtul küszködnöm kell a sírás és a remegés ellen. Ilyenkor úgy nézhetek ki, mint aki az ideg összeroppanás szélén áll, vagy épp túl volt egyen.
A legeslegrosszabb, pedig amikor mindezt már üvöltve és zokogva teszem, s ezt utálom, erre kétszer volt csak példa.

És így kb fingom nincs, hogy miért, s tök szar, mert nem lehet mindent e-mailben, smsben, vagy online megbeszélni.

Vásároljunk be, a lista igen egyszerű, de az alapanyagok nem lehetnek akármilyen műalapanyagok (főleg ne műanyag), made in china kizárva, menjünk inkább egy drága helyre.
Tehát kell:

- Agy, 1 darab. Legyen kompakt, kinyitható és csavaros (mert ugye nem mindegy hogy mennyi minden fér bele mekkora helyen) japán márka lenne a legjobb választás (náluk ez már gyártási standard).
- 2 darab szem, színe és formája mindegy, az ma már könnyen változtatható. A legfontosabb, hogy legyen előrelátó, az ember soha nem tudhatja.
- Bőr, legyen vastag, a mai világ viszontagságaiban ez követelmény, főleg az arctájékon (ez is színezhető, a mai módszerek már kifinomultak, senki nem fog úgy járni mint Michael Jackson).
- Szívet sem szabad kifelejteni. Legyen nagy, hogy sok hely legyen benne, illetve úgy is osztogatni kell belőle darabokat, minnél nagyobb, annál tovább tart. A legjobb alapanyag a jénai, nehezen törik, bírja a nagy forróságot és a dermesztő hideget (ez eladótól újrafelhasználhatót kérjünk).
- Gyomor az legyen kicsi, de igen erős. Drága az üzemanyag bele, s pazarlás lenne, ha tartalmát olykor-olykor kifordítaná (feltétlenül legyen saválló).
- Idegek, vaskos drótkötelek. Megvétel előtt teszteljük egyenként szakíthatóságukat.
- Fül, feltétlenül rendelkezzen nagy hallótávolsággal, legjobb a fejhez simuló, így kisebb lesz a test légellenállása.
- Nyelv legjobb ha egy idegen anya nyelve így egyszerre lesz anyanyelvünk és idegennyelvünk is. Teszteljük, hogy tud-e ékesen szólni, semmit mondani és elegendő mennyiségű rízsnek is férnie kell bele.
- Lélek. Ez kérem egyéni beállítottság kérdése. 2 fajta létezik: Megvásárolható és megnemvásárolható. Előbbi igen népszerű, már a piacokon is kapható. Jóléttel kecsegtetnek, mivel mint azt a neve is mondja: megvásárolható, viszont gerinc nem jár hozzá. Az utóbbi már problémás, azt magunknak kell megszerezni, mivel megnemvásárolható, még a piacon se. Viszont megéri a fáradtságot, alapjáraton kapunk mellé gerincet is.
- Ízesítők: Só, cukor, citrom, keserű gyógyfűvek, bors és egyéb opcionális fűszerek (utólag is bővíthető).
- Orr, lehetőleg szárazat, először kezdjünk naggyal, később lehet belőle mit lefaragni a divatnak megfelelően. Fontos hogy érzékeny legyen a szagokra, főleg erre a kettőre: Pénz és Baj, ezeket mindig jó előre kiszagolni.

Opcionális kiegészítők:
- magasság, vérmérséglet, türelem, inteligencia, nemiszerv és mellek (pénztárcánkhoz és igényeinkhez mérten).

Ha figyelmesen, a javaslatok szerint vásárol Ön egy hosszútávon működőképes Ember-konfig tulajdonosa lehet, értékálló és strapabíró, egy ideig biztos nem kell lecserélnie!