Mindig jár az agyam valami kis hülyeségen, s tegnap a metrón eszembe jutottak dolgok, amik annyira kedvesek nekem, s mindig megmosolyogtatnak.
Ilyen például, amikor % vesz valami új ketyerét, az a finom akkurátus mozdulat, ahogy a kezébe veszi és áthatóan lepásztázza a szemével, az a határozott kézmozdulat, amikor egy magyarázat végén egy következtetésre jut, vagy az a hihetetlen arcjátéka, amikor viccet mesél. Vagy ott van Miró, ahogy a parázsló cigerettát tartja az ujjai közt, az a végtelen nyugalmat sugárzó testtartás, amikor elmesél valamit, vagy az a kedves arckifejezés, amikor azt mondja "de most nem, gyerek?". Zs-nek a huncut mosolya, az összetéveszthetetlen illata a hajának, vagy ahogy azt mondja, hogy "tökfejK". B ahogy tartja a bögréjét, az a gyerekes elámulás amikor meglát egy aranyos kutyát, a hangsúly ahogy a saját kis szavait kimondja.

És az a furcsa, hogy ott van T, akit szeretek és imádok vele lenni, őt hallgatni, s nem utolsó sorban ő lesz 13 gyermekem apja... de mégsem tudok semmi ilyesmit felhozni, ami így megragadott volna benne. Úgy látszik az ilyen dolgokat csak a nőkben tudok felfedezni.