az időjárás érzékelőmet. Pénteken azt hittem széthasad a fejem, aztán itt szemerkélt nagyjából 30 percet. Most meg hallom, hogy árvíz meg istencsapása van Magyarországon.

Tegnapi program Stratford-upon-Avonbe mentünk egy nagy bevásárló körútra. A legfontosabb az volt, hogy legyen angol mobilszámunk.
Szóval bementünk a Phones4u-ba, ahol úgy működnek a dolgok, hogy egyik oldalt kint vannak az előfizetéses telefonok (amit kb ingyen megkapsz az előfizetés mellé) és a másik oldalt a feltöltős telcsik, alattuk pedig szépen kiírva, hogy melyik szolgáltató mennyiért adja. Én vettem egy Samsung Monte-t, ami került 99GBP-be az O2-nél és töltöttem rá még 10GBP-t (egyébként utólag vettem észre, h még kaptam egy extra 10GBP-s töltő kupont a sim kártya mellé). A vásárláshoz egyébként csak annyi kellett, hogy adjam meg a nevemet (semmi szerződés kötés, személyi bekérés). Ami egyébként még szuper az O2nél, hogy kapok minden feltöltéshez x mennyiségű ingyen sms-t (300-at 10gbp feltöltés mellé) és ingyen netezést (3G). De a legpoénabb, hogy minden feltöltés mellé kapsz egy kódot, amivel lehet nyerni valamit, a mostani feltöltésem mellé nyertem ingyen, korlátlan smsezést holnap délig. Szóval a mobilszolgáltatás szerintem szupercsúcs.
Aztán kiderítettük, hogy mi a helyzet a mobil nettel. Itt megint az O2 nyert a 19.99GBP-s USB stickkel és 15GBP/30nap/3gb csomaggal, de ilyet még nem vettünk (egyrészt ott van most a mobilom, másrészt, nem tudjuk még előre, hogy milyen lesz a lefedettség ahova kerülünk, meg hogy lesz-e net, vagy sem).
Miután ezeket a dolgokat letudtuk, jött egy kis városnézés. Stratford arról híres, hogy a nagyon híres Shakespeare itt született, itt van a háza, a sírja, meg pár hozzá kapcsolódó emlékmű. Párat megtekintettünk, de inkább heverésztünk egyet a parkban a többi halvérűvel :).

Visszafelé mondtam, hogy ugorjunk be a PoundLandbe, amit kb majdnem sírva-zokogva hagytam ott. Ott minden egy fontba kerül (vagy vegyél hármat = 1GBP akciók). És nem vacak műanyagokról van szó, mint az itthoni 100 forintosokban. Lehet venni kb mindent, testápolót, hajbalzsamot, konyhai eszközöket, könyveket, filmeket, élelmiszert, tisztítószert, irodai eszközöket. Amikor megláttam az 1GBP-s szilikon sütőformákat meg a különleges színező ceruzákat (vízfesték ceruzák, amiket annak idején 4000Ft-ért vásároltam), akkor nagyon szerettem volna, hogy ha ezt az egész üzletet valaki Magyarországra varázsolná... de összeszorítottam a fogsoromat és csak olyasmit vettem, amire szükségem van.

A képekkel meg elmaradtam egy kicsit, de eddig tényleg tanultam, meg elintézni valóim voltak.

Akartam írni pár sort, hogy milyen multikulti csoportocskában voltam, de a valahogy mindig az akaródzott kijönni belőle, hogy szerencsések vagyunk, mi magyarok. Nálunk nem ölik halomra a magunk fajtákat, s a szocializmusból sem maradt a nyakunkon kitelepített orosz lakosság, akikbe 50 éven keresztül azt nevelték, hogy felsőbbrendűek mindenkinél (és vannak olyan országok innen nem is olyan messze, ahol a kitelepített orosz lakosság elérheti a 30-40%-ot is).

De azt azért le kell írnom, hogy volt itt egy lány Bhutanból, ami egyébként nekem és T-nek is az egyik szívcsücskünk.

Annyira tipikus tőlem, hogy fent vagyok hajnali ötig, aztán azt se tudom, hogy hol vagyok, s persze nem nézem az órát... úgy jöttek fel értem, hogy hát itt lenne az interjú ideje. Én meg már elástam magamat, hogy kész most buktam el mindent, mert eddig mindenkit kivágtak, aki késett.
Az interjú érdekes volt, kérdezgetek mindenfélét, hogy mit tanultam, mit tartottam fontosnak, jónak, aztán jöttek a velős kérdések, mit hogy kell kezelni, iktatni, sőt még becsapós kérdések is voltak, de nem tudtak becsapni és na, szóval sziporkáztam :). Az a durva, hogy még mindig ugyan úgy megjegyzek mindent, ami elhangzik, s ez most nagyon sokat számított. Na szóval délután bevonultunk, hogy esetleg tudható-e már, vagy kezdjünk pakolni (egyébként is, ma van a Papa Don't Vouge Brutkó szervezésében)? Behívtak közölni a tényállást és átmentem, jövő héten már kapok is munkát! Szóval banzai van meg chicken tikka masala (az első fűszeres étel, amit itt kint sikerült ennem)!

4 óra múlva vizsga, én meg tele vagyok nyomva energia itallal. Ha már ilyen ügyesen intéztem, gondoltam leírok pár érdekességet.
Az első meghökkentő dolog akkor ért minket, amikor az elsősegély nyújtásról tanultunk. Itthon ugye az a gyakorlat, hogy kutyakötelességed elsősegélyt nyújtani, akár újraélesztési technikákat is alkalmazni a sérülten, ha ezt elmulasztod, akkor büntethető vagy. Itt ez úgy működik, hogy jó ha segítesz, de nem vagy köteles, tehát nem vonnak felelősségre. Az újraélesztés meg egyenesen meg van tiltva, csak is képzett orvos, nővér, orvos mentős hajthatja végre. Amin a legjobban felhördültünk, azaz volt, amikor mondták, hogy vészhelyzet esetén, ha a sérült nem tud önállóan közlekedni, uzsgyi otthagyni, hívni a #999-et és biztonság helyről bevárni őket.
Itt az a közvélemény, hogy beavatkozást csak szakember végezzen, illetve ne kockáztassunk feleslegesen emberi életet.

A másik dolog, amit véresen komolyan vesznek, az nem más mint a visszaélés és a bántalmazás.
Például, ha van egy idős rokonod, akit bedugatsz egy idősek otthonában, s ott olyasmit találsz a házi rendben, hogy fix időpontokban van étkezés, gyógyszerezés, nem lehet dohányozni, kötött programok és lámpaoltási idő van, akkor kérlek szépen visszaélnek az idős rokonod helyzetével, méghozzá intézményes szinten. Hiszen te azért küldöd oda a papócát/mamócát, hogy segítsége legyen abban, amit egyedül, otthon, önállóan már képtelen magának megcsinálni. Tehát nem lehet korlátozni, s döntési lehetőség nélkül hagyni, mert ez az emberi jogok csúnya megtiprása. De az is érdekes, ahogy orvosolni próbálják a helyzetet, pl nem kiküldik az ellenőrt és szabják ki a milliós bírságokat hanem tanácsadót ajánlanak, hogy megszüntethessék a probléma forrását (pl ápoló személyzet továbbképzése, az intézmény átszervezése, stb).
Az ápolók, nővérek, orvosok, stb például nagyon durva background checken esnek keresztül, minden egyes alkalomkor, amikor munkahelyet váltanak. Elég csak egy nagyobb baki, visszaélés, erőszak, bántalmazási ügy és máris bár listára kerülnek, aztán lehet új szakmát tanulni. A szemtanúkat, bejelentőket egy úgynevezett "Whistler Blowing" rendelkezés védi, ami garantálja a bejelentő anonimitását, az ügy pontos és törvényszerű kivizsgálását, dokumentálását, stb. Nem úgy mint, itthon a kiskunhalasi pszichiátria intézetnél, hogy ország-világ tudta kik tettek feljelentést kik ellen, s először házon belül próbálták megoldani.

Másvilág, másvilág, bár meg kell hagynom, hogy a csapok terén még nagyon sokat kell fejlődniük. Itt még nem találták fel a kevert csapot (avagy a meleg és a hideg víz külön-külön csapból folyik, szóval vagy leforrázod a kezedet, vagy lefagyasztod). A chilli con carne-t simán hívhatnák paradicsomos con carnenak, s alapvetően nem ismerik a fűszer használatot. Viszont tele vannak undinál undibb sajtokkal.

Aki kitalálja hogyan kell helyesen kimondani azt, hogy "Alcester" kap ajándékba első nap garantált bélelzáródást okozó rostos gabonapelyhet (amely második-harmadik napra garantál 2 órányi WC-n való üdülést fog okozni). Szárított gyümölccsel. 1.39 GBP-ért.

- eleve a nevedet nem tudta kimondani
- :DDDDD, azt mondjuk most sem tudják :D
- még jó, hogy gyors a felfogásom, hihi. "orzolia", és h én írtam-e, a többi kérdést nem értettem, de  határozottan igennel feleltem.

A tegnap és a mai nap nagyjából 8 órányi fejtágításból állt. Prezentációk egymás után, hand outok, de nem mondható száraznak, mindig elhangzik valami érdekes és egyben tanulságos történet.
Ma kaptunk egy barna dossziét, ahol a személyes fejlődésünket vagyunk hivatottak rögzíteni, persze ez most úgy néz ki, hogy rövid kifejtős kérdések vannak felhalmozva lapokon keresztül. Házi feladat körmölés ezerrel, többen kiscsoportokban, én inkább googlizom a kérdéses dolgokat.

Az utazás szinte zökkenőmentesen ment. A repülés sem volt félelmetes, sőt a felszállást és a landolást leszámítva szinte olyan volt, mintha buszozna az ember, csak kivételesen nem alulról szemléli az ember a felhőket, hanem felülről. Olyan mint egy bolyhos vattatenger.

Lutonba megérkezve volt 2 órám a busz indulásáig, váltottam pénzt és próbáltam a  fülemet szoktatni az egyébként "szupercukker" angol angolhoz. Sikerült is egy jót beszélgetnem pár emberrel, igazán vicces népség.

Majd következett az 5 órás buszozgatás, ebből volt 2 óra csatlakozási várakozás Birminghamben, ahol jutott egy kis időm körbe nézni. Nagyjából a pályaudvartól pár méterre található a "Bullrig" amely érdekes formájával egyből megragadja az ember tekintetét. Ez egy amolyan ottani Aréna Pláza.

Egy kis szemlegelésztetés után újra buszozgatás Stratford-Upon-Avonig, ahol ténylegesen nincs tömegközlekedés Alcesterig.
Még indulás előtt tettem egy virtuális sétát Stratford-Upon-Avonben a street view segítségével, hogy merre kell menni, mert ha csak kinyomtatom az utcaneveket valószínűleg eltévedek. Ez bevált, simán végig caplattam a városon, majd az utolsó gyalogos járdányi aszfalt eltűnésével stoppolni kezdtem, ami nem jött be. Feladtam és neki álltam sétálni az autópályán Alcester irányába, úgy 10 perc múlva egy fiatal pár felvett kocsival.
Itt megint tök véletlenül jól jött az a hasznavehetetlen papír, ami az útvonal leírást tartalmazta magyarul, mert pont a legvégén ott volt az irányítószám is. GPS-be beírták gyorsan és 10 perc múlva ott is voltunk. E-mail cím csere, majd helyfoglalás.

Itt megint jól jött a táskám tartalma, az ajándékba kapott Djarum cigaretta és egy zenei Mix CD, amit egy barátom csinált az útra. A kiéhezett talpas cigarettát szívó és friss zenére éhes emberekkel gyorsan lehetett barátkozni, a kapcsolatok mindig jól jönnek a jó tanácsokról nem is beszélve. Persze mindent módjával.
Majd mély kómába esés.