Sokat gondolkodtam rajta, hogy ezt most bepostoljam, vagy sem. De aztán mégis, legyen egy olyan emlékem is, amikor örömömben akartam sírni.

Egyszer azt mondtam egy lánynak, hogy mire 25 leszek, minden jobb lesz, lefogyok és valóra váltom az álmaimat. Ő erre azt mondta, hogy ne haragudjak, de ő az ilyesmiben nem tud hinni.

Félúton a 25 felé.

2005, 2010 kimenet előtt, és most. És csak mostanság kezdem felfogni, hogy már rég nem az vagyok, aki 2005ben voltam. Se kívül, se belül.
Köszönet azoknak, akik akkor is és most is hittek bennem és nem hagytak magamra.