Most, hogy Leóka kicsivel több mint egy hónapja van nálunk, gondoltam írok róla és úgy általában a törpenyulak viselkedéséről. Meg egyébként is nem sokára "szezonja" lesz, hátha sikerül elkerülni a felelőtlen nyuszi vásárlást, vagy tartást.

Kezdeném azzal, hogy minden nyúl önálló, egyedi személyiség, s viselkedésileg se nem kutya, se nem macska, hanem nyúl. Ezt majd később kifejtem.

Például gyerekkoromban volt egy fehér, házi nyúlunk, ő imádott emberközelben lenni, órákig tudott szundizni az ölünkben és imádta, ha simogattuk. Ez a szép mézes-mázas prekoncepció élt bennem, aztán jött Leó és magasról lebogyózta az én elképzeléseimet vele kapcsolatban.
Leó nem szereti az emelgetést és az ölelgetést sem, ezt általában jól irányzott artéria- és véna szaggató rúgásokkal szokta elkerülni, ő egyelőre az a típusú nyúl, aki max odajön hozzád 5 percre és leteszi a fejét a földre, s ezzel jelzi, hogy lehet simogatni (és ilyenkor könnybe lábadnak a szemeim az örömtől), aztán megy tovább fotelugrálósat játszani, v körbesprintel.

Ha ilyen öntörvényű, esetleg kifejezetten félős nyuszikád van/lesz, akkor nagyon fontos, hogy megfelelően viszonyulj hozzá az első napokban/hetekben. Mint említettem, ők nyulak, nem kutya, nem macska. A természetben zsákmányállatok, így bennük van egy természetes félelem, az ismeretlen dolgokra, zajokra, szagokra, állatokra... azonnali futással menekülnek, illetve stressz helyzetbe kerülnek, s ha nincs lehetőségük futásra, ez sajnos akár a nyuszi halálát is okozhatja (infarktus), "jobb" esetben csak rohamot kap.

A nyuszival való ismerkedést (még akkor is, ha tenyésztő kifejezetten azzal hirdet, h kézhez szokott, barátságos kisnyulai vannak) azzal érdemes kezdeni, h kinyitod a ketrec ajtaját és hagyod, hogy a nyúl jöjjön ki. Te csak ülj a földön, esetleg lehet nálad a tápjából egy kevés, s hagyd, hogy ő jöjjön oda hozzád, noszogasson meg az orrával, s ha elég közel jön, ajánld fel neki a kis jutalom falatot, aztán lassan lehet fokozni az érintkezést vele. Lehet, hogy már aznap engedi, hogy hozzá érj, anélkül hogy hátra arcba vágná magát futtában, de az is lehet, hogy egy hétbe is bele telik mire elfogad.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy egy kis tutujgatásért elkezded kergetni a lakásban... ezzel semmi mást nem érsz el, csak azt, hogy benne felerősödik a zsákmányállat érzés és te leszel a csúnya, nagy ragadozó... illetve megtapasztalhatod a nyuszikarmok erejét. Ez felveti azt a jogos kérdést, hogy hogyan rakjad vissza a nyulat a helyére, ha már lejárt a játszási idő, de nem akarod a frászt ráhozni?

A legjobb az, ha vacsorája előtt pár órával engeded ki, s amikor ideje lenne visszatérnie, hangos táposdoboz zörgetés mellett rakd be a ketrecébe a vacsoráját. Én ez után látványosan mással kezdtem foglalkozni, vagy kimentem a szobából, 2 perc múlva Leó már a helyén hamizott. De olyan is van már, hogy látom rajta, h a fotelben kómázik, csak nem viszi rá a lélek, hogy visszaugrizzon a helyére, ilyenkor pár kedves szót súgok a fülébe, egy kis fejsimi és vigyázva felveszem, majd visszarakom a helyére. Ez általában mindenkinek megfelel.

Persze van olyan helyzet, amikor sajnos nincsenek meg az ideális körülmények, ilyenkor sajnos nekem is meg kell kergetnem, de miután a helyére tettem pár perc múlva visszamegyek hozzá és kap tőlem fájdalom díjat, eddig túlélte a kapcsolatunk... bár volt olyan, amikor egy ilyen eset után még másnap is neheztelt rám, de ennyi még belefér, neki is meg kell tanulnia egy idő után, hogy biztonságban van, de nem ő a bakcsászár, hanem én vagyok az üregi királynő és punktum.

Lapozzunk. Az összeszokást, bizalmat építheti még az, hogy trükkökre tanítjuk a nyulunkat. Elsősorban tökéletes unaloműző, s ez jobban le fogja kötni a nyuszit, mint a kábelrágás. Másrészt érdekesnek fogja tartani a társaságodat, hiszen mindig ki kell találnia, rá kell jönnie, hogy miért kapja meg a hőn áhított falatkát, harmadrészt mert cuki.

Érdemes a "Gyere [Nyúlneve]"-vel kezdeni, aztán folytatni az egyszerűbbekkel. Nagyon intelligensek egyébként, kedvtől függően akár 1 óra alatt is meg lehet tanítani nekik egyszerűbbeket, persze van olyan, ami több időt, akár heteket is igénybe vehet, de megéri foglalkozni velük.
Például Leó miután megtanulta a forog trükköt egy ideig úgy kért reggeli és vacsora közötti extra kaját hogy elkezdett forogni előttem, mindkét irányba megismételve, biztos, ami biztos :) Elkezdtük tanulni a "sétát", ezt még nem nagyon érti, így a gyakorlat előtt is illetve után is forgott, de most, hogy már kezdi kapizsgálni miről is szól a feladat, úgy jelzi a tanulási (illetve kajálhatnék) szándékát, hogy a lábamhoz szökken és kétlábra emelkedve néz rám. Cukker.

Egy fontos dolgot még megemlítenék, a "jutifalat" soha ne legyen cukrozott, édesített vacak, nem szabad ilyet adni nekik. A legjobb, ha a saját tápját kapja egyenként, esetleg extra motiválónak én vettem neki extrudált zöldségből készült rudacskákat, de ez lehet még mondjuk egy pici répa, pici falatka szárazkenyér, tényleg csak speciális alkalmakra.

Múlthéten felmondtam, amiből annyi lett, h dolgozhatok otthonról áprilistól és projektek szerint leszek fizetve, pedig azt hittem ki fognak rúgni. 
Beszéltem osztályfőnökömmel is, h mi módja van az évhalasztásnak, ő jelentőség teljesen csak annyit  mondott ne halasszak, próbáljam befejezni megszakítás nélkül. Annyit még hozzá tett, h ha szeretném vizsgázhatok előbb és kezdhetem később a jövő évi tanévet, csak tudjanak rólam.

Elég sok minden közre játszott a döntésben, a képzés átszerveződésének híre, a bizonytalanság, s egy fantasztikus kirándulás a János-hegyen.

S újra meg kellett kérdeznem magamtól, hogy mitől is félek. 
Félek az anyagi bizonytalanságtól. Félek, hogy a fél életemet ülve fogom eltölteni. Félek, hogy olyan dolgokra nem jut időm, ami igazán fontos. Félek, hogy önmegvalósítás helyett belerohadok a dolgokba.

Nem tetszett ez a sok, tudatomba beékelődött félsz. Szóval benyújtottam a felmondásomat, és elővettem azokat a terveket, érzéseket, amik még Angliában fogalmazódtak meg bennem. Visszatérek a testedzéshez, rajzolok és már jelentkeztem még egy intenzív rajztanfolyamra Paksi Évánál, és leteszem végre azt a kurva jogsit is >.>, hétvégenként pedig kirándulás, mászással-csúszással. A sulis gyakorlatra pedig nem fél emberként akarok bejárni, hanem testben-lélekben ott lenni és el akarom sajátítani gyakorlati technikákat.

Az anyagi résszel meg az lesz, hogy ki megyek Angliába újra a nyári szünet alatt, legrosszabb esetben 900.000 forintot fog jelenteni, legjobb esetben pedig 1,5M forintot, ez pont elég arra a jelenlegi tartalékaim mellett, hogy harmadik tanévet, ami áprilisig tart, kihúzzam a legrosszabb esetben is.

Ha mindezen túl vagyunk, Berlinnel úgy véljük, h akkor pont el kéne húznunk Indonéziába vagy Thaiföldre egy hónapra, ha napfény illetve a tengerben való lubickolás nem is karcsúsítja majd a derekunkat, egy egzotikus hasmenés biztos jó hatással lesz a testsúlyunkra :).