Már hónapok óta nézem az ingatlan hirdetéseket vidéken, a youtube videókat az állattartásról, növénytermesztésről, öntözőrendszerekről, na meg a cuki kecskékről és tyúkokról. A szívem szerint már vennék egy pár kecskét és boldogan nevelném őket, amíg meg nem halnánk. Az agyam meg közben dobja a kritikus hibaüzeneteket, hogy mindez szép és jó, de miből, mennyiért, s leginkább tényleg HOGYAN legyen ez az egész több, mint egy őrült nő kecskesimogatója, aki 8 nap után éhen döglik, vagy megeszik a kecskék.

A válasz végül egy nem várt helyről jött: Back to the Land with Kate Humble, ami amolyan angol reality doku, vidéken újrakezdő és vállalkozó emberekről. A spanyol viaszt a legritkább esetben kell feltalálni, csaptam a homlokomra! Biztos Magyarországon is vannak olyanok, akik megpróbálták, vidéken újrakezdeni, saját gazdasággal, manufaktúrával, sőt Facebook csoportjuk is van! Így ma este feladtam a következő hirdetést:

Önkéntes lennék !

Sziasztok, szeretnék 2x 2-3 nap erejéig Május vége - Június közepe között besegíteni egy-egy farmnak/gazdaságnak/családi manufaktúrának.
Akikkel szívesen dolgoznék együtt: állattartók, akik nagyvárosi életüket adták fel, vagy szüleik családi gazdaságát reformálták, olyan zöldség-gyümölcs termesztők, akik esetleg közösségi értékesítésben is működnek, vagy törekszenek rá, esetleg valamilyen nem szokványos megoldással dolgoznak.
Nekem fontos lenne, hogy erről szívesen beszéljen, s normális határokon belül videót és készíthessek, vlogolás céljából, ami később felkerülne youtube-ra és ide (egyébként amatőr vagyok).
A segítségem leginkább lelkes lenne, mint szakszerű, szállásra számítok, az étkezésem költségeit téríteném, az ország bármely részére szívesen utazom újfent önerőből, csak a legközelebbi busz/vasút állomásról/ra lenne szükségem fuvarra :)

Magamról: 32 éves, budapesti, sokat dolgozom külföldön (ezért is van ennyire limitálva most az időintervallumom), sokat évődöm, hogy otthon, vidéken kéne újrakezdenem, ha elértem az itteni céljaimat, de hát a nagyvárosi túlélésre vagyok beállítva, s szeretnék másoktól tanulni, kipróbálni magamat, tapasztalatot szerezni, illetve ezt másoknak is bemutatni, abszolút jószándéktól vezérelve. Ideális esetben úgy tervezném, hogy egy-egy család/vállalkozás/manufaktúra életét nyomon követném 1-2 éven keresztül epizód szerűen, amikor Magyarországon tartózkodom.

Akinek tetszik a projekt kérem dobjon meg egy PM-mel, amint tudok válaszolok!

Az elején csak a like-okat és a megosztásokat kaptam, majd hirtelen jöttek az ajánlatok, 2 farm és egy kis családi kezdeményezés. A háttérben már elindult az egyeztetés, nagyon megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy az egyik farm már egészen rutinos és nemzetközi szinten fogad önkénteseket. Valószínűleg náluk fogok kezdeni, de ez még egy kicsit messzebb van.
A lényeg, hogy elindultam egy új és izgalmas irányba.

Mivel a blog és maga a projekt is teljesen más tematikájú, mint az egyébként nem létező magánéletem, a fejleményekről bővebben itt fogok beszámolni: onkenteskedem.blog.hu

Most, hogy Leóka kicsivel több mint egy hónapja van nálunk, gondoltam írok róla és úgy általában a törpenyulak viselkedéséről. Meg egyébként is nem sokára "szezonja" lesz, hátha sikerül elkerülni a felelőtlen nyuszi vásárlást, vagy tartást.

Kezdeném azzal, hogy minden nyúl önálló, egyedi személyiség, s viselkedésileg se nem kutya, se nem macska, hanem nyúl. Ezt majd később kifejtem.

Például gyerekkoromban volt egy fehér, házi nyúlunk, ő imádott emberközelben lenni, órákig tudott szundizni az ölünkben és imádta, ha simogattuk. Ez a szép mézes-mázas prekoncepció élt bennem, aztán jött Leó és magasról lebogyózta az én elképzeléseimet vele kapcsolatban.
Leó nem szereti az emelgetést és az ölelgetést sem, ezt általában jól irányzott artéria- és véna szaggató rúgásokkal szokta elkerülni, ő egyelőre az a típusú nyúl, aki max odajön hozzád 5 percre és leteszi a fejét a földre, s ezzel jelzi, hogy lehet simogatni (és ilyenkor könnybe lábadnak a szemeim az örömtől), aztán megy tovább fotelugrálósat játszani, v körbesprintel.

Ha ilyen öntörvényű, esetleg kifejezetten félős nyuszikád van/lesz, akkor nagyon fontos, hogy megfelelően viszonyulj hozzá az első napokban/hetekben. Mint említettem, ők nyulak, nem kutya, nem macska. A természetben zsákmányállatok, így bennük van egy természetes félelem, az ismeretlen dolgokra, zajokra, szagokra, állatokra... azonnali futással menekülnek, illetve stressz helyzetbe kerülnek, s ha nincs lehetőségük futásra, ez sajnos akár a nyuszi halálát is okozhatja (infarktus), "jobb" esetben csak rohamot kap.

A nyuszival való ismerkedést (még akkor is, ha tenyésztő kifejezetten azzal hirdet, h kézhez szokott, barátságos kisnyulai vannak) azzal érdemes kezdeni, h kinyitod a ketrec ajtaját és hagyod, hogy a nyúl jöjjön ki. Te csak ülj a földön, esetleg lehet nálad a tápjából egy kevés, s hagyd, hogy ő jöjjön oda hozzád, noszogasson meg az orrával, s ha elég közel jön, ajánld fel neki a kis jutalom falatot, aztán lassan lehet fokozni az érintkezést vele. Lehet, hogy már aznap engedi, hogy hozzá érj, anélkül hogy hátra arcba vágná magát futtában, de az is lehet, hogy egy hétbe is bele telik mire elfogad.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy egy kis tutujgatásért elkezded kergetni a lakásban... ezzel semmi mást nem érsz el, csak azt, hogy benne felerősödik a zsákmányállat érzés és te leszel a csúnya, nagy ragadozó... illetve megtapasztalhatod a nyuszikarmok erejét. Ez felveti azt a jogos kérdést, hogy hogyan rakjad vissza a nyulat a helyére, ha már lejárt a játszási idő, de nem akarod a frászt ráhozni?

A legjobb az, ha vacsorája előtt pár órával engeded ki, s amikor ideje lenne visszatérnie, hangos táposdoboz zörgetés mellett rakd be a ketrecébe a vacsoráját. Én ez után látványosan mással kezdtem foglalkozni, vagy kimentem a szobából, 2 perc múlva Leó már a helyén hamizott. De olyan is van már, hogy látom rajta, h a fotelben kómázik, csak nem viszi rá a lélek, hogy visszaugrizzon a helyére, ilyenkor pár kedves szót súgok a fülébe, egy kis fejsimi és vigyázva felveszem, majd visszarakom a helyére. Ez általában mindenkinek megfelel.

Persze van olyan helyzet, amikor sajnos nincsenek meg az ideális körülmények, ilyenkor sajnos nekem is meg kell kergetnem, de miután a helyére tettem pár perc múlva visszamegyek hozzá és kap tőlem fájdalom díjat, eddig túlélte a kapcsolatunk... bár volt olyan, amikor egy ilyen eset után még másnap is neheztelt rám, de ennyi még belefér, neki is meg kell tanulnia egy idő után, hogy biztonságban van, de nem ő a bakcsászár, hanem én vagyok az üregi királynő és punktum.

Lapozzunk. Az összeszokást, bizalmat építheti még az, hogy trükkökre tanítjuk a nyulunkat. Elsősorban tökéletes unaloműző, s ez jobban le fogja kötni a nyuszit, mint a kábelrágás. Másrészt érdekesnek fogja tartani a társaságodat, hiszen mindig ki kell találnia, rá kell jönnie, hogy miért kapja meg a hőn áhított falatkát, harmadrészt mert cuki.

Érdemes a "Gyere [Nyúlneve]"-vel kezdeni, aztán folytatni az egyszerűbbekkel. Nagyon intelligensek egyébként, kedvtől függően akár 1 óra alatt is meg lehet tanítani nekik egyszerűbbeket, persze van olyan, ami több időt, akár heteket is igénybe vehet, de megéri foglalkozni velük.
Például Leó miután megtanulta a forog trükköt egy ideig úgy kért reggeli és vacsora közötti extra kaját hogy elkezdett forogni előttem, mindkét irányba megismételve, biztos, ami biztos :) Elkezdtük tanulni a "sétát", ezt még nem nagyon érti, így a gyakorlat előtt is illetve után is forgott, de most, hogy már kezdi kapizsgálni miről is szól a feladat, úgy jelzi a tanulási (illetve kajálhatnék) szándékát, hogy a lábamhoz szökken és kétlábra emelkedve néz rám. Cukker.

Egy fontos dolgot még megemlítenék, a "jutifalat" soha ne legyen cukrozott, édesített vacak, nem szabad ilyet adni nekik. A legjobb, ha a saját tápját kapja egyenként, esetleg extra motiválónak én vettem neki extrudált zöldségből készült rudacskákat, de ez lehet még mondjuk egy pici répa, pici falatka szárazkenyér, tényleg csak speciális alkalmakra.