Most, hogy Leóka kicsivel több mint egy hónapja van nálunk, gondoltam írok róla és úgy általában a törpenyulak viselkedéséről. Meg egyébként is nem sokára "szezonja" lesz, hátha sikerül elkerülni a felelőtlen nyuszi vásárlást, vagy tartást.

Kezdeném azzal, hogy minden nyúl önálló, egyedi személyiség, s viselkedésileg se nem kutya, se nem macska, hanem nyúl. Ezt majd később kifejtem.

Például gyerekkoromban volt egy fehér, házi nyúlunk, ő imádott emberközelben lenni, órákig tudott szundizni az ölünkben és imádta, ha simogattuk. Ez a szép mézes-mázas prekoncepció élt bennem, aztán jött Leó és magasról lebogyózta az én elképzeléseimet vele kapcsolatban.
Leó nem szereti az emelgetést és az ölelgetést sem, ezt általában jól irányzott artéria- és véna szaggató rúgásokkal szokta elkerülni, ő egyelőre az a típusú nyúl, aki max odajön hozzád 5 percre és leteszi a fejét a földre, s ezzel jelzi, hogy lehet simogatni (és ilyenkor könnybe lábadnak a szemeim az örömtől), aztán megy tovább fotelugrálósat játszani, v körbesprintel.

Ha ilyen öntörvényű, esetleg kifejezetten félős nyuszikád van/lesz, akkor nagyon fontos, hogy megfelelően viszonyulj hozzá az első napokban/hetekben. Mint említettem, ők nyulak, nem kutya, nem macska. A természetben zsákmányállatok, így bennük van egy természetes félelem, az ismeretlen dolgokra, zajokra, szagokra, állatokra... azonnali futással menekülnek, illetve stressz helyzetbe kerülnek, s ha nincs lehetőségük futásra, ez sajnos akár a nyuszi halálát is okozhatja (infarktus), "jobb" esetben csak rohamot kap.

A nyuszival való ismerkedést (még akkor is, ha tenyésztő kifejezetten azzal hirdet, h kézhez szokott, barátságos kisnyulai vannak) azzal érdemes kezdeni, h kinyitod a ketrec ajtaját és hagyod, hogy a nyúl jöjjön ki. Te csak ülj a földön, esetleg lehet nálad a tápjából egy kevés, s hagyd, hogy ő jöjjön oda hozzád, noszogasson meg az orrával, s ha elég közel jön, ajánld fel neki a kis jutalom falatot, aztán lassan lehet fokozni az érintkezést vele. Lehet, hogy már aznap engedi, hogy hozzá érj, anélkül hogy hátra arcba vágná magát futtában, de az is lehet, hogy egy hétbe is bele telik mire elfogad.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy egy kis tutujgatásért elkezded kergetni a lakásban... ezzel semmi mást nem érsz el, csak azt, hogy benne felerősödik a zsákmányállat érzés és te leszel a csúnya, nagy ragadozó... illetve megtapasztalhatod a nyuszikarmok erejét. Ez felveti azt a jogos kérdést, hogy hogyan rakjad vissza a nyulat a helyére, ha már lejárt a játszási idő, de nem akarod a frászt ráhozni?

A legjobb az, ha vacsorája előtt pár órával engeded ki, s amikor ideje lenne visszatérnie, hangos táposdoboz zörgetés mellett rakd be a ketrecébe a vacsoráját. Én ez után látványosan mással kezdtem foglalkozni, vagy kimentem a szobából, 2 perc múlva Leó már a helyén hamizott. De olyan is van már, hogy látom rajta, h a fotelben kómázik, csak nem viszi rá a lélek, hogy visszaugrizzon a helyére, ilyenkor pár kedves szót súgok a fülébe, egy kis fejsimi és vigyázva felveszem, majd visszarakom a helyére. Ez általában mindenkinek megfelel.

Persze van olyan helyzet, amikor sajnos nincsenek meg az ideális körülmények, ilyenkor sajnos nekem is meg kell kergetnem, de miután a helyére tettem pár perc múlva visszamegyek hozzá és kap tőlem fájdalom díjat, eddig túlélte a kapcsolatunk... bár volt olyan, amikor egy ilyen eset után még másnap is neheztelt rám, de ennyi még belefér, neki is meg kell tanulnia egy idő után, hogy biztonságban van, de nem ő a bakcsászár, hanem én vagyok az üregi királynő és punktum.

Lapozzunk. Az összeszokást, bizalmat építheti még az, hogy trükkökre tanítjuk a nyulunkat. Elsősorban tökéletes unaloműző, s ez jobban le fogja kötni a nyuszit, mint a kábelrágás. Másrészt érdekesnek fogja tartani a társaságodat, hiszen mindig ki kell találnia, rá kell jönnie, hogy miért kapja meg a hőn áhított falatkát, harmadrészt mert cuki.

Érdemes a "Gyere [Nyúlneve]"-vel kezdeni, aztán folytatni az egyszerűbbekkel. Nagyon intelligensek egyébként, kedvtől függően akár 1 óra alatt is meg lehet tanítani nekik egyszerűbbeket, persze van olyan, ami több időt, akár heteket is igénybe vehet, de megéri foglalkozni velük.
Például Leó miután megtanulta a forog trükköt egy ideig úgy kért reggeli és vacsora közötti extra kaját hogy elkezdett forogni előttem, mindkét irányba megismételve, biztos, ami biztos :) Elkezdtük tanulni a "sétát", ezt még nem nagyon érti, így a gyakorlat előtt is illetve után is forgott, de most, hogy már kezdi kapizsgálni miről is szól a feladat, úgy jelzi a tanulási (illetve kajálhatnék) szándékát, hogy a lábamhoz szökken és kétlábra emelkedve néz rám. Cukker.

Egy fontos dolgot még megemlítenék, a "jutifalat" soha ne legyen cukrozott, édesített vacak, nem szabad ilyet adni nekik. A legjobb, ha a saját tápját kapja egyenként, esetleg extra motiválónak én vettem neki extrudált zöldségből készült rudacskákat, de ez lehet még mondjuk egy pici répa, pici falatka szárazkenyér, tényleg csak speciális alkalmakra.

Ma voltam pszichológusnál. Ezt még akkor találtam ki, amikor nagyon nem tudtam, hogy mi van velem meg Berlinnel (főleg velem), aztán megmaradt, mert nem tudtam, mennyire lesz tartós ez a félős időszak, aztán már nem volt arcom lemondani.

Elmondtam, h az, ami eredetileg okozta a fejfájásomat, az most egészen jól megoldódott, szóval azt kezdtük/kezdte el boncolgatni, h akkor miért van az, hogy bizonyos kapcsolatokban nem tudok kiállni a magam dolgaiért, amikor más helyzetekben (munka, barátok, anyám) teljesen határozott elképzeléseim és fellépésem van. 
Kilyukadtunk apámnál, itt kb 3 percnyi felszín karcolás után eltörött a mécses. 

Az egészet kb azzal összegeztük, hogy ezt próbáljam tudatosan elválasztani a jövőben, h attól még nem leszek olyan, mint az apám, ha választás elé állítok valakit, még akkor is, ha önző dolognak tűnik. 
Azért ezen egy kicsit lepetéztem, hogy ez a dolog még mindig ennyire meghatároz, ha nem is teljesen tudatosan. Annyiban maradtunk, hogy egyelőre részemről ennyi volt, a jövőben, ha esetleg szükségét érzem, tudom, hogy merre keressem.

Mire ezt leírtam Leo átment rossz kisnyúlba és sikeresen lerágta az egyik számítógép kábelt, hál égnek egy pont olyat, amire nincs szükség, azt hiszem lassan komolyan el kell gondolkodnom a lakás nyúlbiztossá tételén. Egyébként meg cuki.

Közben elkészült (már vasárnap) a nyúlpalota, háttérben Berlin cipőivel, akkor ép itthon volt.

Épül a nyúlpalota, közben kaptam Benyről egyhetes képet (bár szerintem nem ő az, mert december-november környékén született és akkor biztos nem volt ilyen szép zöld fű a kertjében).

Sikerült megbeszélni a főbérlővel, hogy lehet nyuszmuszunk (ez volt Berlin kitétele, aki macskáról és tengerimalacról hallani se akart), s Beny néven futó törpe kosorrú, oroszlánfejű szépségre esett a választásom:

És jött a névválasztás, mondtam is Berlinnek, hogy mit szólna a "Bounty Kapitány"-hoz, mert olyan kalózos bountys marcóna feje van. Legnagyobb meglepetésemre Berlin azt mondta erre, hogy, Á-á, a gyereket az ő nevére kell venni (komolyan eddig a rosszullét keringette, ha a nyúlról volt szó, most meg egyenesen apai jogait hangoztatja).

Tehát így a vezeték neve Von Schwullschloss lett (Berlin háztartásbeli neve Hübschike Von Schwullschloss újabban), hát de ehhez milyen keresztnevet adjon az ember. Berlin szerint az Imánuel, a Károly Róbert, Jónás és  a Gepetto tökéletesen illene hozzá (itt megfogadtam, h ha ténylegesen lesz közös gyerekünk egyszer az életben, ő nem adhat neki nevet).

Én próbálkoztam a Kafkával, ha már német, meg komoly név, meg legyen köze a zsidósághoz is, de elbukott, úgy mind a Sámson, Káin, Ludwig, Bach, Castro és Astro is.

Aztán valahogy felmerült a Spárta név, s az hogy ha nem viselkedik (Berlin), akkor vérnyúlat fogok belőle nevelni és egy vezényszóra tőből fogja lerágni a lábát, bár ez az elképzelés annyira nem tetszett Berlinnek, de így jutottunk el a közös megegyezésre, hogy a nyúl neve legyen Leonidas von Schwullschloss. Ha már oroszlánfejű.

Ma reggel még annyit mondott, h tegyük még azt is hozzá, hogy I. Leonidas Von Schwullschloss a teljes neve, mert ő az első közös gyerek.

Gyerekért majd Februárban megyünk, akkor lesz 6-7 hetes a picÚr, hétvégén meg hazamegyek barkácsolni egy ilyet:

Nagyjából annyiból jön ki, amennyibe egy normális ketrec kerül, de mégsem ketrec, nem hányom el magamat tőle, ha ránézek.

És most megyek tovább tanulni az állcsontok és fogak vérellátását. OhYesss...