Van a Chemical Brothers Further albumán egy szám, a címe "Another World", ott hangzik el a következő és egyetlen szövegrészlet:

"Another World will surround me, another heart will forgive"

Ez valószínűleg egyike az egyetemes igazságoknak, ami az emberekre vonatkozik (vajon ez így ellentmondásos lett-e) és szebben nem is lehetne megfogalmazni. Ezt megértve, azt hiszem eljött az utolsó nagy B betűs poszt ideje is.

Mindenki megbocsájtást nyert a maga világában, végre, vége.

Fin

 

 

Történt úgy, hogy SzenziSzázi udvarába valaki bedobott egy kismacskát, akit Száz megmentett, de Malac és Ciri annyira nem örült az új jövevénynek, így átkerült hozzánk megőrzésre, ahol a kutya érezte úgy, hogy végre egy macska, aki felett gyakorolhatja hatalmát (mert Samu, aki nagyjából kétszer olyan nagy és nehéz, mint a kutyánk, ezt nem tűri és egy jól irányzott pofonnal szokta jutalmazni az ez irányú törekvéseit).
Szóval eljutott hozzám is a hír és tüstént otthon teremtem és megbűvölt ez a kis szőrcsomó, így most hozzám került.

A kis szőrgolyó kislány, de csak rá kell nézni és látni lehet rajta, hogy egy igazi királylány. Hívod és mindenféle csábos szökkenésekkel ott terem, a felkelésnek külön domborítós, pucsítós technikája van és annyira szinésznő, hogy az átmeneti kódneve Blaha Lujza lett. 

Mondom Berlinnek, hogy hát lesz egy új átmeneti lakótársam, egy icipicicicamica képében. Berlin erre: fúúúúúúújjj! (Berlin szerint állat lakásba nem való, főleg kézbe nem és max kertben tartható, de leginkább az ember tartson plüssállatkát).

Szóval aggódtam rendesen, hogy mi lesz, ha először találkozik a cicával, ehhez képest...

- Jajj hát te ilyen kis pici vagy? Nem is vagy te csúnya, te kis zoknis pulcsis, jajjj gyere ide cica... (és Berlin négykézláb mászott a cicával a földön, nekem meg potyogtak a könnyeim a nevetéstől) 



Berlinnek egy másik teóriája szerint az ágy és az állatka összeférhetetlen (szerintem a plüssállatokkal is így van, mert múltkor Nyuszibabát is kipakolta a párnák közül). Szóval lefekvéskor a következő jelenet fogad, Berlin ágyszélén magyaráz a nagy szemekkel néző cicának, hogy nem szabad, meg van ott neki kis dobozkája tessék ott aludni, s ment ez így vagy 5 percig. Lujzika értette miről van szó, mert nem is mászott az ágyba, egészen addig, amíg én is le nem feküdtem. Akkor finoman bekommandózta magát az ágyszélére, lapos kúszásban, nehogy Berlin meglássa. Mondom Berlinnek, hogy eddig tartott a nagy fegyelmezése, ő meg nevetett és végül azt modnta, h jó, ha csak addig megy az én térfelemen, akkor maradhat. Persze, hogy az este cicuka keveredett minden hová, az én lábfejemre, a lábunk közé, majd ment és próbálta meghódítani Berlint, így aludt a lábánál, majd a fenekén és eljutott egész a hasáig, amit végülis Berlin annyira nem bánt.

Lujzikának van még egy nagyon egyedi tulajdonsága, hogy néha nagyon el tudja magát unni és ilyenkor nyavicskol és nagyon az ajtó felé húz. Nekem pont le kellett ugranom az egy utcával arrébb lévő zöldségeshez és nem volt kedvem megint egyedül hagynom, főleg, h ilyen hisztit rendezett már nekem. Szóval gondoltam egyet és bepakoltam a pulcsimba, h mit szól hozzá. Nyűszögött, amíg meg nem találtuk a legmegfelelőbb poziciót (én egy kézzel tartom a fenekét, cipzár csak addig felhúzva, hogy a feje kiférjen). A hiszti azonnal megszűnt és lelkesen mozizott a pulcsimból kikukucskálva az egész úton. Most erre mit mondjak? Egy igazi macskatünemény!

Szóval itt van Lujzika, akinek szerető gazdit keresünk. Az ideális gazdi jelölt az, aki lakásba szánja a cicukát, ugyanis nem tudom mennyire jött át a leírásból, de a cica nagyon szociális teremtés, nem fél az emberektől, jön haverkodik és produkálja magát, illeve első pillanattól fogva szobatiszta, szóval valószínűleg nem utcakölke, hanem valaki lakásból rakta ki. 
Extra: a tömény cicacukiság mellé, a cica állatorvosi kezdő kezelését (vitamin szuri, veszettség elleni oltás, biztonság kedvéért féregtelenítés) én elvégeztetem és a szerencsés gazdi kap egy cica csomagot is :) (alomtál, cicatál, alom, s cica junior táp meg a játékai). Érdeklődni e-mailben: justanotherdyke[kukac]gmail[pont]com

 

Most nem akarok szótárosan meghatározgatni, a bento nagyjából azt jelenti, hogy ételdoboz, avagy inkább az étel egy bizonyos módon való elkészítése ételdobozban. Ezt (is) a japánok találták ki, s viszonylag nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy igényesen, szépen legyen tálalva a dobozban az étel, másrészt arra, hogy ideális arányban legyen benne szénhidrát, fehérje és zöldség, erre igazándiból diétát is lehetne építeni. Arról nem is beszélve, hogy maga az ételdobozka sem olyan mint, amit itthon ételhordásra használnak.

Nekem nagy bento mániám volt úgy 2009 februárjától, július végéig. Először csak magamnak és néha kollégáknak, barátoknak csináltam egy-egy ilyen dobozt, aztán jött B, akinek rendszeresen készítettem munkába, vagy reggelire, 
vagy ahogy éppen adódott. Aztán vége szakadt a dolog, a bento doboz pedig B-nél maradt, én pedig egy "beszélgetésünk" után megfogadtam, hogy soha többé senkinek sem.

Aztán itt volt Berlin, aki tegnap este lazán mondja nekem, hogy ha holnap estére megyek dolgozni, akkor dejó, mert csinálhatok neki szendvicset reggelire. Azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy ilyesmire "megkért" :). 
Pár percig zavarban is voltam, hogy most akkor hogyan, de aztán csináltam neki teljes kiörlésű pitából* szívecskés szendvicset ("De ízé, nem egyedül fogok reggelizni a munkahelyemen..." "Nem érdekel, majd azt mondod, h ennyire szereted magadat, vagy eszel egyedül!"), meg maradt tegnapról csokoládés muffin eperhabbal meg egy csomó gyümölcs ("Annyira jó lenne, ha csinálnál nekem valami sósat és édeset. Például muffint, de rád bízom. Mondjuk csokoládés muffint csoki darabokkal, de tényleg rádbízom. És úúúúú milyen jó lenne az eperhabbal, de tényleg, csinálj valamit, amit szeretnél, én mindennek örülök!" "...") és sokat vaciláltam rajta, hogy most mibe is rakjam, elhordós műanyag dobozba, vagy a megmaradt bentos dobozok egyikébe, aztán végülis győzött a bentos doboz, még talán azt is mondhatom, h a rögtönzés ellenére nagyon szép lett, Berlin legalábbis oda volt. És azt hiszem jól is esett újra ilyesmivel bíbelődni. Szóval soha ne mondjuk, hogy soha.

*A király utcában nyílt, vagy lett, a lényeg, hogy van egy Keleti fűszeres, ahol tök jó dolgokat lehet kapni. Az egyik eladó srác nagyon érti a dolgát, mert beugrottam feketeszezámért és tápióka lisztért, s még rám tukmált mindenféle jót, például teljeskiörlésű pita (must buy more), 100%-os gránátalma nektár (majdnem megközelíti azt, amit Izraelben ittunk T-vel <3), és arab hétfűszercsodát (ami tök jó lesz majd vöröslencse leveshez), s persze mondta hogy legközelebb csinál valami egyszerű receptkönyvet, mert a magyarok egyszerűen nem tudják hova tenni ezt 
a sok féle fűszert és ételt, pedig csoda jó dolgokat lehet belőlük művelni. És tényleg.

 

Múltkor írtam, hogy egészen boldog vagyok.
Az egészen szó azt hiszem az egyik legfontosabb eleme a mondatnak, vagy a kapcsolatunknak. 
Teljesen különböző hátterű, múltú és természetű emberek vagyunk Berlinnel (tényleg ég és föld néha), de igazándiból egyikünk sem akarja a másikat magához "idomítani", emiatt szoktuk is egymást osztogatni meg kifigurázni, néha hiszti is kerekedik belőle (najó általában én csapok kisebb-nagyobb hisztiket), de ez jó, mert ha valami félreértés 
van, akkor az azonnal kiderül, belőlem, belőle is kijön, nem marad tüske egyikünkben sem, s ha elmúlt a hiszti inger, utána nagyon nyugodtan megbeszéljük, h igazándiból miért is volt ez. Ahhoz még mindig tartjuk magunkat, amit a legelőször mondtunk egymásnak, hogy a kapcsolatunk alapja legyen az őszinte kommunikáció. Így úgy érzem magamat, hogy egyrészt teljesen kiteljesedhetek és feloldódhatok mellette, mégis kiegészít engem én pedig őt. Szóval egészen kezdek én lenni, boldogan.

Helyzet jelentés: egészen boldog vagyok. Egészen. Boldog.

 

Hú de mély röptű lettem hirtelen.