Történt úgy, hogy SzenziSzázi udvarába valaki bedobott egy kismacskát, akit Száz megmentett, de Malac és Ciri annyira nem örült az új jövevénynek, így átkerült hozzánk megőrzésre, ahol a kutya érezte úgy, hogy végre egy macska, aki felett gyakorolhatja hatalmát (mert Samu, aki nagyjából kétszer olyan nagy és nehéz, mint a kutyánk, ezt nem tűri és egy jól irányzott pofonnal szokta jutalmazni az ez irányú törekvéseit).
Szóval eljutott hozzám is a hír és tüstént otthon teremtem és megbűvölt ez a kis szőrcsomó, így most hozzám került.

A kis szőrgolyó kislány, de csak rá kell nézni és látni lehet rajta, hogy egy igazi királylány. Hívod és mindenféle csábos szökkenésekkel ott terem, a felkelésnek külön domborítós, pucsítós technikája van és annyira szinésznő, hogy az átmeneti kódneve Blaha Lujza lett. 

Mondom Berlinnek, hogy hát lesz egy új átmeneti lakótársam, egy icipicicicamica képében. Berlin erre: fúúúúúúújjj! (Berlin szerint állat lakásba nem való, főleg kézbe nem és max kertben tartható, de leginkább az ember tartson plüssállatkát).

Szóval aggódtam rendesen, hogy mi lesz, ha először találkozik a cicával, ehhez képest...

- Jajj hát te ilyen kis pici vagy? Nem is vagy te csúnya, te kis zoknis pulcsis, jajjj gyere ide cica... (és Berlin négykézláb mászott a cicával a földön, nekem meg potyogtak a könnyeim a nevetéstől) 



Berlinnek egy másik teóriája szerint az ágy és az állatka összeférhetetlen (szerintem a plüssállatokkal is így van, mert múltkor Nyuszibabát is kipakolta a párnák közül). Szóval lefekvéskor a következő jelenet fogad, Berlin ágyszélén magyaráz a nagy szemekkel néző cicának, hogy nem szabad, meg van ott neki kis dobozkája tessék ott aludni, s ment ez így vagy 5 percig. Lujzika értette miről van szó, mert nem is mászott az ágyba, egészen addig, amíg én is le nem feküdtem. Akkor finoman bekommandózta magát az ágyszélére, lapos kúszásban, nehogy Berlin meglássa. Mondom Berlinnek, hogy eddig tartott a nagy fegyelmezése, ő meg nevetett és végül azt modnta, h jó, ha csak addig megy az én térfelemen, akkor maradhat. Persze, hogy az este cicuka keveredett minden hová, az én lábfejemre, a lábunk közé, majd ment és próbálta meghódítani Berlint, így aludt a lábánál, majd a fenekén és eljutott egész a hasáig, amit végülis Berlin annyira nem bánt.

Lujzikának van még egy nagyon egyedi tulajdonsága, hogy néha nagyon el tudja magát unni és ilyenkor nyavicskol és nagyon az ajtó felé húz. Nekem pont le kellett ugranom az egy utcával arrébb lévő zöldségeshez és nem volt kedvem megint egyedül hagynom, főleg, h ilyen hisztit rendezett már nekem. Szóval gondoltam egyet és bepakoltam a pulcsimba, h mit szól hozzá. Nyűszögött, amíg meg nem találtuk a legmegfelelőbb poziciót (én egy kézzel tartom a fenekét, cipzár csak addig felhúzva, hogy a feje kiférjen). A hiszti azonnal megszűnt és lelkesen mozizott a pulcsimból kikukucskálva az egész úton. Most erre mit mondjak? Egy igazi macskatünemény!

Szóval itt van Lujzika, akinek szerető gazdit keresünk. Az ideális gazdi jelölt az, aki lakásba szánja a cicukát, ugyanis nem tudom mennyire jött át a leírásból, de a cica nagyon szociális teremtés, nem fél az emberektől, jön haverkodik és produkálja magát, illeve első pillanattól fogva szobatiszta, szóval valószínűleg nem utcakölke, hanem valaki lakásból rakta ki. 
Extra: a tömény cicacukiság mellé, a cica állatorvosi kezdő kezelését (vitamin szuri, veszettség elleni oltás, biztonság kedvéért féregtelenítés) én elvégeztetem és a szerencsés gazdi kap egy cica csomagot is :) (alomtál, cicatál, alom, s cica junior táp meg a játékai). Érdeklődni e-mailben: justanotherdyke[kukac]gmail[pont]com