Most nem akarok szótárosan meghatározgatni, a bento nagyjából azt jelenti, hogy ételdoboz, avagy inkább az étel egy bizonyos módon való elkészítése ételdobozban. Ezt (is) a japánok találták ki, s viszonylag nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy igényesen, szépen legyen tálalva a dobozban az étel, másrészt arra, hogy ideális arányban legyen benne szénhidrát, fehérje és zöldség, erre igazándiból diétát is lehetne építeni. Arról nem is beszélve, hogy maga az ételdobozka sem olyan mint, amit itthon ételhordásra használnak.

Nekem nagy bento mániám volt úgy 2009 februárjától, július végéig. Először csak magamnak és néha kollégáknak, barátoknak csináltam egy-egy ilyen dobozt, aztán jött B, akinek rendszeresen készítettem munkába, vagy reggelire, 
vagy ahogy éppen adódott. Aztán vége szakadt a dolog, a bento doboz pedig B-nél maradt, én pedig egy "beszélgetésünk" után megfogadtam, hogy soha többé senkinek sem.

Aztán itt volt Berlin, aki tegnap este lazán mondja nekem, hogy ha holnap estére megyek dolgozni, akkor dejó, mert csinálhatok neki szendvicset reggelire. Azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy ilyesmire "megkért" :). 
Pár percig zavarban is voltam, hogy most akkor hogyan, de aztán csináltam neki teljes kiörlésű pitából* szívecskés szendvicset ("De ízé, nem egyedül fogok reggelizni a munkahelyemen..." "Nem érdekel, majd azt mondod, h ennyire szereted magadat, vagy eszel egyedül!"), meg maradt tegnapról csokoládés muffin eperhabbal meg egy csomó gyümölcs ("Annyira jó lenne, ha csinálnál nekem valami sósat és édeset. Például muffint, de rád bízom. Mondjuk csokoládés muffint csoki darabokkal, de tényleg rádbízom. És úúúúú milyen jó lenne az eperhabbal, de tényleg, csinálj valamit, amit szeretnél, én mindennek örülök!" "...") és sokat vaciláltam rajta, hogy most mibe is rakjam, elhordós műanyag dobozba, vagy a megmaradt bentos dobozok egyikébe, aztán végülis győzött a bentos doboz, még talán azt is mondhatom, h a rögtönzés ellenére nagyon szép lett, Berlin legalábbis oda volt. És azt hiszem jól is esett újra ilyesmivel bíbelődni. Szóval soha ne mondjuk, hogy soha.

*A király utcában nyílt, vagy lett, a lényeg, hogy van egy Keleti fűszeres, ahol tök jó dolgokat lehet kapni. Az egyik eladó srác nagyon érti a dolgát, mert beugrottam feketeszezámért és tápióka lisztért, s még rám tukmált mindenféle jót, például teljeskiörlésű pita (must buy more), 100%-os gránátalma nektár (majdnem megközelíti azt, amit Izraelben ittunk T-vel <3), és arab hétfűszercsodát (ami tök jó lesz majd vöröslencse leveshez), s persze mondta hogy legközelebb csinál valami egyszerű receptkönyvet, mert a magyarok egyszerűen nem tudják hova tenni ezt 
a sok féle fűszert és ételt, pedig csoda jó dolgokat lehet belőlük művelni. És tényleg.