Szóval London van most, nem igazán néztem még körül, sőt tulajdonképpen a mai nap volt az első, hogy kimentem vásárolgatni, mert kellett venni flip-flopot.
Hogy mi az istent is csinálok itt?
Az előzmények ismertek, elegem lett és találtam egy hirdetést a neten, ami elsőre eléggé elbizonytalanítónak tűnt, de próba-cseresznye alapon belevágtam. A hirdetés nagyjából így hangzott: bentlakásos ápolókat keresnek angliában, heti 360-460 GBP/hét fizetéssel. A céget és a kapcsolat tartó embereket a tanultak szerint leellenőriztem, s úgy tűnt tényleg nem átvágás... persze az utolsó pillanatokig voltak kétségek, pl amikor bekérték az útlevelemet meg a személyimet (már visszakaptam).
Szóval volt egy tréningem, amin átmentem, amíg munkát nem kaptam ott lehettem ingyen, s huszadikán már ki is közvetítettek.
Nos sokan megkérdezték tőlem, hogy akarom-e ezt csinálni, meg felfogtam-e, hogy mit jelent beteg emberekkel foglalkozni?
A tényállásom ezzel kapcsolatban az volt, hogy pénz beszél, Anglia nem lehet olyan rossz, s nem akartam többet azzal foglalkozni, amivel az elmúlt 3-4 évben, viszont szerettem volna, hogy ha ténylegesen számít, súlya és jelentősége van annak, amit csinálok.
Mindenféle "tréning" és felkészítés és elmélet ellenére sokkoló volt a csütörtök délután.
Besétálok egy szobába, ahol egy harmincas nő fekszik, félig bepelenkázva, remegő végtagokkal és közben hörgő, torokhangon magyaráz. Erre nem lehet felkészülni, s őszintén szólva legszívesebben hanyatt-homlok menekültem volna és azt mondogattam, hogy én ezt nem fogom tudni végig csinálni. Ezért sem igazán írtam az elmúlt pár napban, mert ha arra gondoltam, hogy 1 éve ilyenkor tulajdonképpen csoportvezető voltam, magyar viszonylatokban bombasztikusan jó fizetéssel (és szerettem is csinálni a munkámat), illetve úgy véltem, hogy egy kapcsolat is kialakulóban volt, s határozottan úgy éreztem, hogy az élet nagyon kerek... ezzel szemben most meg semmi nem maradt ezekből, itt szenvedek egy nővel, akit nem értek, ráadásul nem is kedvel és szar minden.
De határozottan fejlődőképes vagyok ezen a téren, nem hagytam, hogy újra ez a szar érzés kerekedjen felül rajtam, felgyűrtem a mosolyt az arcomra és csináltam tovább, figyeltem, este jegyzeteket készítettem, a kolléganőm pedig megbecsült és a teamwork nevében nagyon sokat segített és magyarázott. "Aranyélet" mondja mindig, csak jól kell csinálni. Az eredmény az lett, hogy most már kezdem megérteni, hogy mit próbál mondani (elhörögni) és már nagyjából tudom, hogy mik a dilijei (az nagyon sok van) és ezt hogyan kell kezelni. A mai nap ma már úgy telt, hogy esetleg már én is megvagyok hívva a holnapi Latte programra (ezt nagyon ki kell érdemelni), s este azon röhögtünk a kolléganőmmel, hogy milyen vicces hóbortokkal próbált ma megszívatni minket.

Egy majdnem idevágó magyar remekmű (ezt valaki szerezze be nekem!):

Csokival kezdeni a reggelt, amióta nem dohányzom (1 hete), kell reggelezni, különben ájulós leszek.

Egy újabb évet értünk meg, s szándékomban állt írni egy hosszabb szösszenetet az elmúlt egy évről, de azt hiszem a mai nap tanulságosabb bármilyen esszé jellegű irománynál.
Probléma akadt a referenciámmal és kiderült, hogy egy buta félreértés és a  főnököm a maga nyers, de határozott módján megoldotta. Mint zöldfülű újoncka, aki megszerette az itteni zöld vidéket és nyugalmat, azt kértem, hogy valami cicás-kutyás elhelyezést kapjak vidéken és persze egy könnyű, low level package-ről álmodoztam.
Ma csörgött a telefonom, hogy unatkozom-e, mert lenne munka a számomra. Mit kaptam? London közepét (amit kifejezetten kértem, hogy ne) és egy "High Level Package", cickuty nélkül. Viszont maximális bérezés. A költői kérdés ott lebegett a fejem fölött, hogy "MIÉÉÉRT????", valószínűleg ez eléggé az arcomra is volt írva, mert a Manager már egyből mondta, hogy nekem lett a legjobb eredményem és birka türelmem van.

Summa summarum: Az élet ilyen és olyan, tele félreértésekből adódó problémákkal, az ember nem mindig kapja meg azt amit akar, de minden, ami történik valahol a hasznunkra válik és lesz mindig valaki, aki segíteni fog.

Vasárnap, ultra fun, Sz-ék elvittek ide-oda, ettünk-ittunk, adtak mindenféle tanácsot az életben maradáshoz, huge thank you!
Hétfőn rájöttem, hogy sürgősen venni kell minden féle kenceficét, mert a lábamról a bőr már attól lepereg, hogy ránézek. Szóval bjúti sápping volt, nagyjából egy ultra femme lelkesedésével vetettem rá magamat mindenféle kényeztető szerre. Scarry.
Ma felfedeztem egy kis kirándulós helyet és fűben fetrengve fényképezgettem, aztán rájöttünk hogy lehet bérelni kerékpárt, szóval hogy megússzuk a mindennapos kanapén rothadást körbe tekertük Alcestert. A bicikli ultrabéna valami, de azért jó volt. Láttunk sok érdekes dolgot, pl teheneket, bárányokat, sírkertet, farmot, templomot, napórát. Már-már kezd átmenni a dolog vakációzásba, de mi mást tehetnék, meg mire lesz mit tennünk, kb örülhetünk ha marad pár szabad óránk.
Tartunk is ma "naughty-naughty" estét és veszünk bort és jól megisszuk. Egyébként a kedvencem a "Cider"-nek hívott valami, ami szerintem habzóbor, de sörös dobozban árulják és egyszerűen nagyon finom.

2010-et irunk es a freeblog meg mindig nem mobilnet kompatibilis. De
nem adtam fel, pedig google sem konnyitette meg a dolgomat. mar csak a
88 karakteres email cimet kell memorizalnom. gadget lesbian.

--
Sent from my Samsung Monte.

A freeblog nem mobile 3g friendly.