A méretem, kapacitásom és formám határozza meg, hogy ki, mire fog használni és mit fog belém tölteni. Ne töltsetek belém olyat, ami nem belém való. Nem illik.

Találkoznak a tekintetek és így köszönnek egymásnak:
Szenvedtél, szenvedtem.

"Egy kis alacsony falucska volt születésének s nevelésének helye, mégis gondolkozása módja szép volt, józan ítélettétele és szíve világokat ért; mert a legnagyobb oskolában tanult - a szenvedések oskolájában."

Fanni Hagyományai

Recommended by T.

"Mivel szeretlek képes vagyok lemondani rólad, mert neked más a boldogságod, s nekem fontos a te boldogságod."
'Mivel szeretlek, nem játszom veled, mert fontos vagy, s nem akarom, hogy miattam neked rossz legyen."

Ezt soha nem felejtettem el mondani a nekem fontos embereknek. S akiknek fontos voltam, azok sem felejtették el nekem ezt mondani. Épp ki, mikor volt melyik szerepben. Csak nem mindig mondjuk így, vagy időben, vagy csak egyszerűen nehéz megérteni.  A többi meg bullshit.

Költőre issza magát.

- Várj, erre az van írva, hogy károsítja a spermákat. Nincs olyan dobozod, amire az van írva, hogy öregíti a bőrt? Az jobb lenne.

Anyám megkérdezte, hogy jó kedvem van-e? Ez mindig gyanút ébreszt bennem, mert valahogy az jön át, hogy méricskél fejben, hogy mekkora pusztítást ereszthet rá a kedvemre.
Figyelem, hogy mit csinál; áll a szoba közepén és körbe nézeget, majd hoz egy mérőszalagot és mér.  Majd fogja a fotelt és a húgom íróasztalának helyére tolja. Most konstatálom magamban, hogy tényleg, már az sincs ott. "Átrendezed a szobát?" - kérdeztem tőle, ő meg óvatosan bólogat a fejével. "Majd így jobb lesz."
Emlékszem az összes ilyen alkalomkor hiszti rohamban törtem ki, hogy megint elvesznek a dolgok helyei, s hogy én nem akarom, hogy bármit is változtasson azon, amit én már megszoktam. Most csak a vállam húzom, s azt mondom "Rendezgess". Pár napja lefekvés előtt körbe néztem a szobában, hogy van-e olyan bútor még itt, ami a régi gyerekszobánkban is állt. Nem mintha lenne különösebb fontossága, csak érdekelt. Arra jutottam, hogy az egyetlen dolog, ami akkor és most is létezik, azaz ágyamnak a matraca, ami fent van a galérián.
Aztán az is mindegy, hogy épp miként forgatja össze a szobát, továbbra is zsúfolt és sötét lesz, naplemente nélkül. Csak annyi történik majd, hogy megint rossz helyen keresem majd a dolgokat.

Azon gondolkodtunk 3 Agathe Christie után (amiből kettőnek Sherlock Holmesnak kellett volna lennie, de a cuki pincérnő benézte, de elnézzük neki, mert cuki), hogy kéne közvélemény kutatást tenni egy idősek otthonában.
"Ön mit gondol, mi volt életeben a legjobb dolog, ami magával történt? És mi volt, amiről úgy véli a legjobb dolog volt, amit valaha valakiért megtett?"

"Ám ki a legnyomorultabb sorsú földi halandó,
én attól vagyok, azt mondják, ha föladtad e kérdést."

Milyen lehet 3 szék közé esni? Bizonyosan kellemetlen. De a "semmit nem akarok komolyan" is fordítható úgy, hogy "mindent akarok, semmiért cserébe". A játszmákban meg kell tanulni veszteni is. Nem tetszik? Akkor talán nem kéne játszadozni. Másokkal.